Kis magyar médiakörkép

Tóth Gy. László
2002. 08. 30. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Néhány hónappal ezelőtt magyar értelmiségiek nyilatkozatot tettek közzé Szolidaritás Izraellel címmel, amelyben egyoldalúan ítélték el az izraeli–palesztin krízissel kapcsolatosan ismétlődő arab terrortámadásokat. (Valószínűleg ez az oka annak, hogy a nyilatkozatot mindössze két lap közölte: a Szombat és az Élet és Irodalom.) Azt viszont sajnálatosnak tartjuk, hogy Demszky Gábor, Heller Ágnes, Gerő András, Kovács András és társaik hallgatnak akkor, amikor Izrael állam követ el az amerikai külügyminisztérium és a nyugati országok által is elítélt terrorista akciókat a palesztin lakosság ellen. Az izraeli hadvezetés legutóbb eredményesnek minősítette akcióját, amikor egy F–16-os vadászgépről indított rakéta segítségével megölték a Hamász egyik vezetőjét, Szalah Sehadát, valamint 14 ártatlan palesztint, köztük kilenc gyermeket, akiknek minden bűnük az volt mindössze, hogy a palesztin vezetővel egy lakóházban aludtak.

Médiaügyeink

Tudjuk, hogy Magyarországon az MSZP-t és az SZDSZ-t szolgáló médiumok a függetlenség, a pártatlanság és a tisztességes tájékoztatás etalonjai. Ezt az álláspontot olyan SZDSZ-es és MSZP-s udvaroncok képviselik, mint Haraszti Miklós, Fodor Gábor, Agárdi Péter, Gellért Kis Gábor és társaik. A Népszava is egy független újság, élén a Hírlapkiadó Vállalat egykori párttitkárával, Németh Péterrel. De itt publikál rendszeresen Bilecz Endre, az SZDSZ-es Szász István és az a Sebes György, akinek édesapja, Sebes Imre egykori megyei párttitkár még az ötvenes évek elején kinézte magának a ma már Ausztráliában élő Bárdy Magdáék villáját. A célért Bárdy Magda akkori férjét agyonverték, így Sebes elvtárs családjának lakásgondjai rövid úton megoldódtak. 1992-ben, évtizedekkel a tragikus események után Bárdy Magda felhívta telefonon Sebes Györgyöt, hogy megtudakolja tőle: megnézhetné-e lakása egykori bútorait. A Népszava munkatársa a következőket válaszolta: „Hát maga honnan került elő? Csak nem képzeli, hogy beengedem az otthonomba? A maga bútorait egyébként is elégette 1956-ban a csőcselék!”
A birtokunkba került dokumentum önmagáért beszél, bár a D–209-es elvtárs és apparátusa szerint ez is csak annak a rossz rendszernek lehet a bűne, amit a volt kommunisták hősies küzdelemben tettek élhetővé számunkra. Álmukban még a KGB-vel is szembeszálltak…

Az újabb célpont: Kondor Katalin rádióelnök

Sajtószabadság van, ezért a Magyar Hírlapban bármi megjelenhet, teljesen függetlenül attól, hogy a közölt mondatoknak van-e valóságtartalma. Bartus László, a 168 Óra és a Hit Gyülekezete egykori munkatársa így fogalmazott: „A magyar sajtó jelentős része se nem jobboldali, se nem baloldali, hanem a szakma szabályai szerint dolgozik. Az elfogult jobboldali sajtóval szemben nem az elfogult »balliberális« sajtó, hanem (a mi viszonyainkhoz képest) szabad, független újságírók állnak.” Nyilván ez utóbbiakhoz tartozik Aczél (Acsádi) Endre, Mester Ákos, Várkonyi Tibor, Meruk József, R. Székely Julianna, Bolgár György, Juszt László, Szász István, Sebes György, Dési János, Gál J. Zoltán stb. Egyszóval: mindenki független, aki az MSZP-t és az SZDSZ-t szolgálja. A médiaegyensúly balliberális körökben azt jelenti, hogy minden médiumot ők ellenőriznek: ezt nevezik objektív és pártatlan hírszolgáltatásnak. A közszolgálati televíziót lényegében már megszállták. Most a közszolgálati rádióra koncentrálnak. Valószínűleg a Bartus által leírt függetlenség jogosítja fel a volt kommunista agitpropos Agárdi Pétert, Gellért Kis Gábort, Haraszti Miklóst és Pető Ivánt, hogy meghatározzák a közszolgálatiság lényegét.
Gellért Kis határozottan fogalmazott: „…a Vasárnapi Újságnak ebben a formában nincs helye a Magyar Rádióban.”
Agárdi Péter, aki még nem is olyan régen egy igazi „felelősséget érző s vállaló kommunista” volt, ma nyíltan fenyegetőzik: „Kondor Katalin és a rádió vezetése a törvényesség tiszteletéből és a médiapolitikai helyzet sajátosságaiból adódóan van a helyén. Hogy mit hoz az ősz, majd meglátjuk” (Népszava, 2002. augusztus 2.). Nem túl barátságos szavak, csak remélhetjük, hogy nem kell újabb őszirózsás forradalomtól tartanunk. De ha így folytatódik, mire a Fidesz vezette ellenzék visszatér szabadságáról és akcióképes lesz, addigra már mindenütt ők lesznek: a Bartus-féle „független” bértollnokok.
A Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége (MEÚSZ) szerint a kormányerők a legvadabb kommunista időket megszégyenítő cenzúrát alkalmazzák a nekik nem tetsző személyekkel és műsorokkal szemben. A Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) leszögezi: a jelenlegi kormány a lehető legaljasabb és legvisszataszítóbb módszerektől sem riad vissza a közszolgálatiság felszámolása érdekében. A posztkommunisták augusztus 20-án megvalósított szégyenletes és gátlástalan kitüntetési gyakorlata önmagáért beszél. A civil társadalom még tiltakozik, küzd.
Az ellenzéki pártok eközben nyaralnak, a lehetőségeiket méregetik, és a sebeiket nyalogatják: így várnak a reméljük, soha meg nem érkező Happy Endre.

Kockázati tényező

Gorka Sebestyén a magyar parlament által felállított vizsgálóbizottság szakértőjeként dolgozott volna, ha az egykori kommunisták ki nem derítik róla, hogy jelenléte veszélyezteti a Magyar Köztársaság érdekeit. A VIP-listás Mester Ákos 168 Óra című lapjának címoldalán szerepelt a kérdés: Valójában kicsoda Ön? (A hetilap felkészületlen és elfogult riporternője önmagát minősítette ostoba kérdéseivel.) Gorka Sebestyén brit–magyar állampolgár, akinek édesapját a forradalmárok szabadították ki 1956-ban, és aki előtte az Andrássy út 60. foglya volt… Emiatt Gorka úr valószínűleg nem nagyon szereti sem a kommunistákat, sem a baloldaliakat. Ez már elég volt ahhoz, hogy kikezdjék. Ráadásul túl jók a nyugati kapcsolatai, legjobb barátja pedig a NATO-főtitkár főtanácsadója. De Toller László és elvtársai ezúttal is éberek voltak, és elérték, hogy Gorka Sebestyén ne juthasson hozzá bizalmas anyagokhoz. Sajnos sokkal kevesebbet foglalkoztak azzal, hogy vajon mi van a KBG egykori magyar besúgóival? Vagy Oroszországnak, esetleg Ukrajnának információkat juttatni még ma is internacionalista kötelesség? Úgy tűnik, hogy posztkommunista honfitársaink néha még mindig megfeledkeznek arról, hogy Magyarország ma már nem a Varsói Szerződés, hanem a NATO egyik tagországa.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.