Római villa Balácán

Nemesvámos-Baláca mellett van az ókori Pannónia területén található csaknem kétezer villa egyik legszebbike. Egyes szakértők szerint a mai Magyarország területén feltárt lelet az Aquincum és a Gorsium után hazánk egyik legjelentősebb római kori látványossága. A villa legkorábbi római kori emlékei a Kr. u. I. századból származnak, a villagazdaságot vélhetőleg a IV. század vége felé hagyták el lakói. Az érdeklődők májustól szeptember végéig tekinthetik meg az eredeti állapotába helyreállított épületet.

Nemesvámos és Veszprémfajsz határában találhatók az egykori római földbirtokközpont maradványai: a feltárások nyomán napvilágra került falak, a kiállítást magába foglaló épület és a romkert. Minderre az 1910-es években csak mintegy harminc-negyven halom utalt.
A veszprémi káptalan tulajdonában lévő szántóföldön előkerült római maradványokról első ízben 1904. november 6-án értesítették a veszprémi múzeum munkatársai.
A Rhé Gyula vezette 1906– 1907-es, néhány hetes ásatások a főépület területén folytak. Ekkor kerültek elő a Magyarország egyik legnagyobb villáját, Balácát méltán ismertté tevő pompás mozaikpadlók és a rekonstrukciók összeállítására alkalmas falfestménytöredékek. 1910-ben és 1925-ben emelték ki eredeti helyéről a négy mozaikpadlót. Ezek betonba ágyazásuk után a veszprémi múzeumba, illetve Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Egy részüket később a tihanyi múzeum kőtárában állították ki. Az újabb és egyben a balácai ásatások első szakaszának utolsó feltárása 1926-ban volt.
1926 és 1976 között a villagazdaság területét felszántották, a két főépület felett legeltettek. A fallal határolt gazdasági központ teljes feltárására irányuló újabb kutatási program 1976-ban kezdődött meg K. Palágyi Sylvia vezetésével. Ekkor tárták fel a kiegészítő épületeket és határozták meg újabbak helyét. A villától hatszáz méterre északra megépített korai temetkezőhely, az ún. Likas-domb kutatása is ekkor kezdődött. 1984-ben Hajnóczi Gyula tervei szerint elkészült a főépület tömegében római házat idéző rekonstrukciója, amelyben védett helyre kerültek a részben visszaszállított mozaikok, néhány falfestmény és a tárlókban kiállított tárgyak, megnyílt a főépület körüli romkert, az 1976 óta kutatott épületek konzervált falaival.
A Balaton-felvidék tájegysé-géhez tartozó település római kori neve egyelőre ismeretlen. A Savariát Aquincummal összekötő út Caesariana állomása a Balatontól északra kereshető, a balácai római villával való azonosítását azonban jelenleg egyetlen adat sem támasztja alá. A település modern névadója a veszprémi káptalan közeli, azóta már lebontott Baláca-pusztai majorsága volt.
A villa legkorábbi római kori emlékei a Kr. u. I. századból származnak, az első épület is e század végén készülhetett el. A II. században eltérő tájolásban építették meg a főépület első helyiségeit, belső udvaros magját, amelyet később többször átépítettek. A főépület munkálataival egyidejűleg dolgoztak a többi lakó- és gazdasági épületnél is. Nem túl vastag falakkal udvarokra, kertekre osztották a területeket. A római kori villagazdaságot a IV. század vége felé hagyták el. A középkorban az omladozó falak között műhelyeket rendeztek be, cölöpszerkezetű házakat húztak fel.
Vissy Zsolt, a pécsi egyetem római kori történésze, az előző kormány kulturális minisztériumának államtitkára rendkívül nagy elismeréssel szólt K. Palágyi Sylvia és Kelemen Márta régészek munkájáról. Mint mondta: a balácai villa jelenlegi állapota jórészt az ő munkásságuknak köszönhető. A régészpáros jelenleg a villa fürdőépületének feltárásán dolgozik.
Az ő érdemük – tette hozzá Vissy –, hogy idén májusban, az eddig a tihanyi apátság épületében található római kőtár is méltó környezetbe, Balácára került. A történész hangsúlyozta, hogy az európai színvonalú épület- és leletegyüttes az ország határain kívül is nagy elismerést vált ki, nem csak szakmai körökben.