Thaisz Elek, az első pesti főkapitány

Az osztrák rendőrség felszámolása után, 1861 tavaszán került a főváros rendőr-főkapitányi székébe Thaisz Elek, akinek tevékenységéről megoszlottak a korabeli vélemények. Míg egyértelműen a főkapitány nevéhez fűződik ugyanis a polgári rendőrség megszervezése, önhatalmú rendelkezéseivel – amelyek jórészt bukását is okozták – rendszeresen magára vonta felettesei haragját.

Inkább csak politikai bűnösökre vadászott, de a közbiztonsággal és a közönséges bűncselekményekkel alig foglalkozott az osztrák császári rendőrség, melynek távozása után Podmaniczky Jánost bízták meg a rendőrség újjászervezésével. A városi tanács 1848-ban alkotott szabályzata alapján 1861-ben állították fel újra Pest rendőrségét, amely városi önkormányzati alakulat volt és főkapitányául az év áprilisában Thaisz Eleket választották meg. A főkapitányi hivatal tizenhárom fős személyzete két hadnagyból, két biztosból, három térbiztosból, három tűzfelügyelőből, egy tömlőctartó-tollnokból, egy írnokból és egy házfelügyelőből állt. A poroszlók csákót, vörös zsinóros kék atillát, kék magyarnadrágot és csizmát hordtak, fegyverzetük mindössze egy kardból állt, ami a lovasoknál puskával egészült ki. A rendőrség a városi tanács szabályzata alapján működött, amely kimondta, hogy a rendbiztosok a kapitányi hivatal végrehajtó közegei, akik havi zsoldot, egyenruhát kaptak, és „kötelesek magukat állandóan szolgálatban lévőknek tekinteni”. A szabályzat szerint feladatuk a közönség törvény szerinti oltalmazása, nem pedig zaklatása volt. Feladatuk ezenkívül az utcai rend, a biztonság és közerkölcsiség fenntartása, az építkezések, a járművek, az ipar és a város rendjének biztosítása volt. Jelentéseiket írásban kellett megtenniük, mégpedig híven, a valóságnak megfelelően. A főkapitányság 1877 novemberétől a mai Kossuth Lajos utcában, egy tizenhét helyiségből álló házban működött.
A közismerten erősen magyar érzelmű Thaisz a korábbról itt maradt idegenektől, besúgóktól is igyekezett megtisztítani a testületet, de az osztrák rendőrség által lefoglalt könyveket, iratokat is visszaadta eredeti tulajdonosuknak, a néhai policia iratait pedig egyszerűen szétszóratta. A főkapitány minden jó szándéka és igyekezete ellenére a rendőrség kezdetleges állapota megakadályozta a bűnesetek nagy részének felderítését, de emellett Thaisz önfejűsége sem járult hozzá népszerűségéhez. A főkapitány ugyanis, a klasszikus táblabírói hagyományok szerint fütyült a formákra, nem törődött szolgálati utasítással, helyhatósági szabályrendelettel, s a maga módján, nemegyszer ugyancsak eredetien egyszerűsítette le a közigazgatást. A hetvenes-nyolcvanas évekre egyre inkább elszaporodtak a felderítetlen, jelentős bűnesetek. Thaisz Elek bukását közvetve végül két nevezetes bűntény, az úgynevezett „postaláda-ügy” és az operaházi botrány okozta. Az előbbi nagy értékű rablás, míg a másik egy hatalmas botrány volt az Operaház megnyitóján. Egyiknél sem kerültek meg a tettesek, Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök pedig I. Ferenc József nyomására szigorú vizsgálatot rendelt el a rendőrségnél. A főkapitány néhány hét múlva, meg sem várva leváltását önként mondott le. A főváros polgári rendőrségének megszervezője meghasonulva kolostorba vonult és Máriabesenyőn, a kapucinusok rendházában halt meg éppen száztíz éve.