Túl a csúcson

Szép, nyugodt világ volt. Hőskorhoz illő. Az athleta (így hívták) könnyedén elkészíthette heti programját, az a két, három edzés nem osztott, nem szorzott ahhoz képest, hogy a kor szokásainak megfelelően igyekezett jól jövedelmező, nyugdíjas álláshoz jutni. Ha a versenyeket rendre megnyerte, néhányan megemelték előtte kalapjukat, ez volt a különdíj. Később a főnyeremény az a klub lett, amely állást adott. Irigység tárgya volt például a futballista, akit a fővárosi közlekedést uraló BSZKRT szemelt ki magának, elvégre – hitték akkor – kalauzra mindig szükség lesz, amíg csak világ a világ.