Rendkívül keveset tud a terroristákról a külföldi bevándorlókkal foglalkozó amerikai szervezet, az INS. A tizenkilenc ember (a Pennsylvaniában lezuhant 93-as járaton csak négy géprabló volt, a többi gépen öten vezették a halálba az utasokat) közül talán senkinek nem volt valódi identitása. Szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy felvett nevekkel, hamisított személyazonosító kártyákkal, vásárolt útlevelekkel igazolták magukat a repülőjegy vásárlásakor. Az INS szerint ugyanakkor a csapat jó része legálisan volt az Egyesült Államok területén, akár mint turista, akár mint diák.
Mohamed Atta segítőtársa, Marwan Al-Sehhi a Shanksville mellett lezuhanó gépen foglalt helyet. A nyomozás szerint ők még Hamburgban ismerkedtek meg, ahol Al-Sehhi a helyi egyetem technikai karára járt. Ott találkozhattak Ziad Samir Jarrahhal, a feltételezhetőleg libanoni fiatalemberrel, aki szintén részt vett a 93-as járat elrablásában. Az európai kapcsolat azonban itt véget is ér, legalábbis nehezen bizonyítható. Mohamed Attáról ugyan feltételezik, hogy Prágában találkozott iraki ügynökökkel, mint ahogy Oszama bin Laden is járt Szaddám Huszein iraki elnöknél, de erre senki nem tudott kézzelfogható bizonyítékot bemutatni.
A többi terroristáról jószerivel semmit nem tudni. Szaúdiak, libanoniak vagy az Emírségekből érkeztek? Saját elhatározásukból vagy felsőbb utasításra cselekedtek? A nyomozás kiderítette, hogy közülük többen Florida államban laktak, s ott jártak repülőgép-vezetői tanfolyamra. Többen ugyanazt a nevet viselték, mintha mindegyik gépen fanatikus testvérpárok utaztak volna a halálba. A Pentagon egy szárnyát romba döntő American Airlines 77-es járat egyik irányítójáról, Halid Almindharról például több bizonyíték van, hogy máig él. Szakértők egy része úgy véli, talán túlságosan gyorsan rábizonyították az utasok egy részére, hogy ők voltak a gonosztevők.
Az egy évvel ezelőtti eseményeket követő pánikban persze repkedtek a lehetséges elkövetői nevek. Rögtön a becsapódások után a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért nevű fegyveres csoportot kiáltották ki bűnbaknak. A szervezet ezt azonnal cáfolta, de a kétely továbbra is fennállt a palesztinokkal szemben. Különösen azután hogy a világot bejárta az Allahot dicsőítő gyermekek képe, akik palesztinai otthonuk előtt örvendeznek Amerika szenvedése miatt. A filmfelvételekről később ugyan kiderült, hogy hónapokkal az esemény előtt készültek, de a nyugati országok egyből elkönyvelték, hogy a mozlimok között kell keresni a tetteseket. Szóba került az Iszlám Dzsihád és a Hamász szervezetek neve is, de ezektől a csoportok is tagadták a terrorcselekményeket. Az arab országok egyébként egyöntetűen elítélték a támadásokat, csak Szaddám Huszein Irakja fejezte ki örömét. Moamer el-Kadhafi ezredes, Líbia mindenható ura humanitárius segélyt ajánlott fel Amerikának a köztük levő „nézeteltérések”, a PanAm gép Lockerbie feletti felrobbantása ellenére. Egy kasmíri mozlim szeparatista csoport, a Laskar-i-Taiba vállalta ugyan a cselekményeket, de kiderült, valaki visszaélt a szervezet nevével, tehát az indiai szál is zsákutcának bizonyult. Minden szem Oszama bin Laden szaúdi milliárdos felé fordult mint az egyetlen lehetséges tettes felé. Bár a hosszú szakállú arab egy ideig váltig cáfolta a csapás végrehajtását, egy idő után elismerte tettét. A folytatás pedig ismeretes: az Egyesült Államok a terrormessiásnak menedéket nyújtó tálibokat büntette. Oszama bin Laden viszont nem került elő a Tora Bora barlangrendszerből. Sovány vigasz az amerikaiaknak, hogy Afganisztán demokratikus fordulat után elnököt választott, s az öreg király is visszatért egykori uradalmába. Oszama bin Laden pedig lehet, hogy újabb terveken töri a fejét egy harmadik országban, mialatt az amerikai hadigépezet már Irak felé fordul. Bizonyíték nincs halálára, és talán túlságosan sok amerikai szakértő jelentette ki, hogy a terrorpápa már nem okozhat gondot Washingtonnak.
Emlékeznek a túlélők. A trinidadi származású Genelle Guzman-McMillan az északi toronyban dolgozott adatrögzítőként a hatvannegyedik emeleten. Mint elmondta, épp a lépcsőházban sétált a kolléganőjével, amikor a Boeing becsapódott. Kétszer rázkódott meg a torony – idézte fel emlékeit a Time magazinnak. Genelle nagyon megrémült. A nagy füstben szinte mindenki lefelé akart szaladni a lépcsőkön. Genelle is egyre csak futott lefelé a kollégájával. A tizenharmadik emelet környékén jártak már, amikor a torony hirtelen, nagy robajlás közepette összeomlott. Genelle ekkor egy olyan helyre szorult be, ahol még elég levegő maradt, így kibírta azt a huszonhat órát, amíg rátaláltak. Legsúlyosabban a lábán sérült meg, de ma már segítség nélkül tud járni. Isten csodájának tartja, hogy túlélte a szörnyű katasztrófát. Azóta férjhez ment, boldog. Már nem irodai adatrögzítőnél akar dolgozni, hanem egy olyan civil szervezetnél, ahol ő tud segíteni másokon. (L. D.)
origo.hu
Orbán Viktor: Ha péntek, akkor rádió – képek
