Az ártatlanság kora

2002. 09. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem érintettek a szabad demokraták. Soha, semmiben sem érintettek. „SZDSZ közeli” vállalkozó nincsen, csak „Fidesz közeli”. Elzúgott ezért fejük felett a Tocsik-ügy is, mert a sajtó elzúgatta. Az SZDSZ soha nem hazudik, az SZDSZ erényes, az SZDSZ-ben csupa morális atléta gyülekezett össze, az SZDSZ megveti a politikai érdekeket, a hatalmat, legfőképpen pedig a pénzt veti meg. Tagjai élő lelkiismeretként lebegnek a honi mocsár felett. Arcuk fintorából is mindjárt látszik, nagyon meg vannak elégedve önmagukkal, s nagyon nincsenek megelégedve mivelünk.
Kuncze, ha öblöget – mást már nem is igen csinál, legutóbb éppen azt találta mondani, hogy a polgári oldal nem tud olvasni –, látszik rajta, meggyőződése szerint mi meg sem érdemeljük őt.
Nem baj. Lesz ez még másképpen. Alábbhagy még egyszer a Kuncze fene jó humora. De most még vicces fiú a Kuncze, mert sokáig úgy nézett ki, az ügynökbotrány is elzúg majd a fejük felett. S előállnak ismét tisztán, érintetlenül, mint az utolsó kicsike sejt a magyar társadalomban, amelynek tagjai között soha nem volt kommunista titkos ügynök, beszervezett, hálózati személy, semmi. Csupa-csupa derék zsúrfiú ők, kik egyedüliként áldoztak a jognak oltárán, s életüket a demokrácia megteremtésének szentelték. Azon kérdésekkel pedig nem foglalkoznak, vajon miért nem szeretnék, ha átvilágítanák az Országgyűlés elnökeit és alelnökeit is, netán a köztársasági elnököket is, vagy hogy miért mondott le hirtelen egy képviselőjük, mielőtt az átvilágítóbírák az „r” betűhöz értek volna annak idején. Nem baj. Ezekre a kérdésekre is lesz válasz egyszer. Amikor a Kuncze majd sokkal kisebb fiú lesz. Pont akkora, amekkorának egy ötszázalékos minipárt elnökeként illene lennie. De addig is, kérdezzünk néhányat Szalay Gábortól.
Akiről kiderült, mégiscsak érintett. S akinek eredeti kartonját – micsoda fatális véletlen! – éppen Kuncze belügyminisztersége idején vitte el valaki az irattárból. (Talán két izmos ruszli cipelte végig a folyosón…) Szalay Gábor érintett azt mondta, többszöri megkeresés után nem utasította vissza a megkeresést, ám kizárólag azt vállalta, hogy szóban beszámol a hálózatnak, s ezt is csak arról, hogy meg akarták-e vesztegetni. Nos, ilyen apró kis „beszámolókért” nem tartottak senkit állományban tíz évig. Nem így működött a rendszer. Továbbá, ezen logika mentén minden hajdani, Kádár-kori külkereskedőnek lenne aktája a komcsi elhárításnál…
Nincs minden hajdani külkereskedőnek aktája a komcsi elhárításnál. (Vagy kizárólag a kiemelt fontosságú togói állomáshely aspiránsait szervezték be.)
Aztán: miért éppen most jutott eszébe Szalay Gábornak nyilvánosság elé állni, amikor párttársa, Mécs Imre ámokfutóként hurcol meg ártatlanokat a nyilvánosság előtt? Miért hallgatott mindaddig, ameddig úgy nézett ki, hogy a titokzatos aktatolvajok és a „tiszták felkent pártja”, az SZDSZ megvédi őt? Továbbá: ha igaz, hogy Szalay szüleit meghurcolták a kommunisták (miért ne lenne igaz? Kit nem hurcoltak meg az aljas, velejéig rothadt kommunisták?), és ezért állt rá az alkura, akkor hogyan kerül Szalay Gábor a (volt?) kommunisták közé? Hogyan értékelte át magában a múltat, szülei szenvedéseit, amikor Horn Gyula volt a főnöke, s hogyan, amikor Medgyessy immár másodszor lett a főnöke? Hiszen Medgyessy szt-tiszként egyszer már felettese volt Szalaynak, s Medgyessy KB-tagként egyenesen megrendelője és működtetője volt annak a hálózatnak, amely Szalayt úgymond tönkretette. Áldozattá tette. S amelynek elődje Szalay szüleit meghurcolta. Hát akkor? Akkor hol van most a lelkiismeret, Szalay Gábor?
1956 előtt és után emberek tízezreit ölték meg, kínozták, kényszerítették emigrációba, emberek tízezreinek az életét tették tönkre, s még a nyolcvanas években is zajlott a tönkretétel, ha valaki hangosan nem állt be a sorba. Ilyen körülmények között hogyan akar Szalay szánalmat ébreszteni maga iránt? Mikor neki az volt a dilemmája, hogy beosztott mérnök lesz csupán, avagy külkereskedő…
Mindegy… Egyvalamit mindenképpen elért Szalay Gábor: nem beosztott mérnökként kell majd nyugdíjba vonulnia. Gratulálok neki. S gratulálok egykori és jelenlegi főnökeinek is. Mindegyiknek…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.