Nem érintettek a szabad demokraták. Soha, semmiben sem érintettek. „SZDSZ közeli” vállalkozó nincsen, csak „Fidesz közeli”. Elzúgott ezért fejük felett a Tocsik-ügy is, mert a sajtó elzúgatta. Az SZDSZ soha nem hazudik, az SZDSZ erényes, az SZDSZ-ben csupa morális atléta gyülekezett össze, az SZDSZ megveti a politikai érdekeket, a hatalmat, legfőképpen pedig a pénzt veti meg. Tagjai élő lelkiismeretként lebegnek a honi mocsár felett. Arcuk fintorából is mindjárt látszik, nagyon meg vannak elégedve önmagukkal, s nagyon nincsenek megelégedve mivelünk.
Kuncze, ha öblöget – mást már nem is igen csinál, legutóbb éppen azt találta mondani, hogy a polgári oldal nem tud olvasni –, látszik rajta, meggyőződése szerint mi meg sem érdemeljük őt.
Nem baj. Lesz ez még másképpen. Alábbhagy még egyszer a Kuncze fene jó humora. De most még vicces fiú a Kuncze, mert sokáig úgy nézett ki, az ügynökbotrány is elzúg majd a fejük felett. S előállnak ismét tisztán, érintetlenül, mint az utolsó kicsike sejt a magyar társadalomban, amelynek tagjai között soha nem volt kommunista titkos ügynök, beszervezett, hálózati személy, semmi. Csupa-csupa derék zsúrfiú ők, kik egyedüliként áldoztak a jognak oltárán, s életüket a demokrácia megteremtésének szentelték. Azon kérdésekkel pedig nem foglalkoznak, vajon miért nem szeretnék, ha átvilágítanák az Országgyűlés elnökeit és alelnökeit is, netán a köztársasági elnököket is, vagy hogy miért mondott le hirtelen egy képviselőjük, mielőtt az átvilágítóbírák az „r” betűhöz értek volna annak idején. Nem baj. Ezekre a kérdésekre is lesz válasz egyszer. Amikor a Kuncze majd sokkal kisebb fiú lesz. Pont akkora, amekkorának egy ötszázalékos minipárt elnökeként illene lennie. De addig is, kérdezzünk néhányat Szalay Gábortól.
Akiről kiderült, mégiscsak érintett. S akinek eredeti kartonját – micsoda fatális véletlen! – éppen Kuncze belügyminisztersége idején vitte el valaki az irattárból. (Talán két izmos ruszli cipelte végig a folyosón…) Szalay Gábor érintett azt mondta, többszöri megkeresés után nem utasította vissza a megkeresést, ám kizárólag azt vállalta, hogy szóban beszámol a hálózatnak, s ezt is csak arról, hogy meg akarták-e vesztegetni. Nos, ilyen apró kis „beszámolókért” nem tartottak senkit állományban tíz évig. Nem így működött a rendszer. Továbbá, ezen logika mentén minden hajdani, Kádár-kori külkereskedőnek lenne aktája a komcsi elhárításnál…
Nincs minden hajdani külkereskedőnek aktája a komcsi elhárításnál. (Vagy kizárólag a kiemelt fontosságú togói állomáshely aspiránsait szervezték be.)
Aztán: miért éppen most jutott eszébe Szalay Gábornak nyilvánosság elé állni, amikor párttársa, Mécs Imre ámokfutóként hurcol meg ártatlanokat a nyilvánosság előtt? Miért hallgatott mindaddig, ameddig úgy nézett ki, hogy a titokzatos aktatolvajok és a „tiszták felkent pártja”, az SZDSZ megvédi őt? Továbbá: ha igaz, hogy Szalay szüleit meghurcolták a kommunisták (miért ne lenne igaz? Kit nem hurcoltak meg az aljas, velejéig rothadt kommunisták?), és ezért állt rá az alkura, akkor hogyan kerül Szalay Gábor a (volt?) kommunisták közé? Hogyan értékelte át magában a múltat, szülei szenvedéseit, amikor Horn Gyula volt a főnöke, s hogyan, amikor Medgyessy immár másodszor lett a főnöke? Hiszen Medgyessy szt-tiszként egyszer már felettese volt Szalaynak, s Medgyessy KB-tagként egyenesen megrendelője és működtetője volt annak a hálózatnak, amely Szalayt úgymond tönkretette. Áldozattá tette. S amelynek elődje Szalay szüleit meghurcolta. Hát akkor? Akkor hol van most a lelkiismeret, Szalay Gábor?
1956 előtt és után emberek tízezreit ölték meg, kínozták, kényszerítették emigrációba, emberek tízezreinek az életét tették tönkre, s még a nyolcvanas években is zajlott a tönkretétel, ha valaki hangosan nem állt be a sorba. Ilyen körülmények között hogyan akar Szalay szánalmat ébreszteni maga iránt? Mikor neki az volt a dilemmája, hogy beosztott mérnök lesz csupán, avagy külkereskedő…
Mindegy… Egyvalamit mindenképpen elért Szalay Gábor: nem beosztott mérnökként kell majd nyugdíjba vonulnia. Gratulálok neki. S gratulálok egykori és jelenlegi főnökeinek is. Mindegyiknek…
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját