Elnök készül

Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, a boldogult Magyar Szocialista Munkáspárt egyik sajtóvezére, cenzora (a másik Aczél György volt, ő is megboldogult) indulatos kijelentést tett minap a sajtóban. Talán nem kellett volna, már csak a saját érdekében sem. Amint az ismert, Ildikó aszszony a Magyar Televízió elnöki címére spekuláló Friderikusz Sándor mobiltelefonjának üzenetrögzítőjére nagyjából a következő hanganyagot küldte: igen szívesen venné Friderikusz Sándor jelenlétét a tévé elnöki székében, és erről tájékoztatta magát az aspiránst is, akinek ettől valószínűleg nagy lett a mellénye. Előzőleg sem volt kicsi.
Miután az eset napvilágra került, jó Ildikó az MTI megkeresésére így reagált (innét idézet következik): „A magyar közélet színvonala ismét egy lépcsőfokkal lejjebb szállt.” Tetszenek érteni a lényeget? Nem a magyarázatok bozótjába menekül a frakcióvezető asszony, hanem kijelenti, alacsony a magyar közélet színvonala, amiért volt képe a médiának megszellőztetni az ő szennyesét. Mert ez az, sugallja. Alpári tempó. Bugris módszer. A civilizáció végórái.
Én meg azt mondom, kedves Ildikó, hogy ezúttal éppen kiskegyed járult hozzá a magyar közélet színvonalának lejjebb szállásához. Bementünk az alagsorba, kezit csókolom. De fogalmazhatnék a fordítottjáról is: oda jutottunk, ahol voltunk a boldog háromhatvanas években. Az ítélet már akkor kész volt, amikor még a vádiratot sem fogalmazták meg.
Még működnek a régi reflexek, kisztihand. De ennek nem lesz jó vége, most megmondom. Izomból nem lehet hiteles tévéelnököt kreálni. Ez vágyálom. Nosztalgia. Szamárság.
Cenzorok, hál’ istennek, már nincsenek, legföljebb egyesek annak gondolják magukat. Meg királycsinálóknak. Igehirdetőknek. (Most hallom, hogy van ott valami kuratórium is – állítólag ők választják az elnököt. Ha ideje engedi, vegye fel velük a kapcsolatot. Fridinek puszi.)