Kapitányék most a szélpályázat eredményét kozmetikázzák

Hiába harsog több mint kétszeres túljelentkezést a szaktárca a szélenergia-pályázat lezárása után, a részletes adatokból kiderül, hogy a felkínált hálózati kapacitások tekintélyes részére egyszerűen nem akadt jelentkező.

Úgy tűnik, nem épül ennyi szélkerék Fotó: CHRISTIAN CHARISIUS Forrás: DPA

Az ócsai csomópont környéke például sűrűn lakott, így a lakóövezetektől előírt hétszáz méteres védőtávolság, valamint a szomszédos Ócsai Tájvédelmi Körzet természetvédelmi korlátai miatt egyszerűen nincs hová felállítani a turbinákat. A tárca utólagos finomhangolást ígér a jövő évi tenderekre, ám a mostani fiaskó az egész magyar energiastratégiát kérdőjelezi meg. A kormányzati tervekben szereplő négyezer, sőt a 2040-es évekre belengetett hatezer-nyolcezer megawattos szélkapacitás eléréséhez minden egyes meghirdetett csomópontot csúcsra kellene járatni, nem beszélve arról, hogy a csatlakozási jog elnyerése után még hátravan a finanszírozás, az engedélyezés és a tényleges kivitelezés.

Bár a harminchét induló negyvenhat beadott pályázata és a hozzájuk kapcsolódó, közel 1950 megawattórás energiatárolói vállalás jelzi az üzleti érdeklődést, a névsor is tartogat meglepetéseket. Miközben az állami MVM, a német ABO Energy és a török hátterű Altek Energy Hungary aktívan pályázott, a hazai szélenergia-piac egyik meghatározó, már működő parkokkal rendelkező szereplője, az Alteo teljesen távol maradt a mostani kiírástól, és inkább saját, már építési engedéllyel rendelkező ácsi projektjére összpontosít.

A széltender adatainak megszépítése egyáltalán nem elszigetelt jelenség, lassan olybá tűnik, hogy szervesen illeszkedik a Tisza-kormány gazdasági csúcsminisztereinek újabban meghonosított kommunikációs gyakorlatába. Kapitány István már a második negyedéves GDP-adatok szeptemberi közlésekor is hasonló trükkhöz folyamodott, amikor az 1,7 százalékos tényleges gazdasági növekedés helyett egy 2,1 százalékos értéket ábrázoló grafikont tett közzé.

A miniszter az aszályra hivatkozva egyszerűen kihúzta a képletből a mezőgazdaságot, mintha az ágazat teljesítménye nem lenne része a nemzetgazdaságnak.

Ezt a fajta statisztikai bűvészkedést vette át nemrég Kármán András pénzügyminiszter is, amikor a várakozásokat alulmúló, mindössze 1,5 százalékos harmadik negyedéves növekedést próbálta meg 2 százalék felettinek beállítani, ugyancsak az agrárium önkényes leválasztásával. A makrogazdasági valóság azonban a kozmetikázott számok mögött jóval kijózanítóbb: amíg az év első, még a Fidesz-kormányhoz köthető negyedévében, majd a kormányváltás időszakában 0,6-0,6 százalékkal bővült a gazdaság negyedéves alapon, addig a tisztán a Tisza-kabinet irányítása alá eső harmadik negyedévben a növekedés 0,1 százalékra, vagyis a leállás szélére fékeződött.

Különös politikai irónia, hogy Kármán András az idei 1,7, illetve a jövő évre remélt 2,4 százalékos GDP-bővülést éppen a járműgyártás és az elektronikai ipar felfutásától várja. Ahogy arra György László közgazdász is rámutatott, a jelenlegi kabinet gazdasági mozgásterét valójában azok a 2017 és 2025 között tető alá hozott óriásberuházások menthetik meg, amelyeket korábban élesen bíráltak.