Ez is kaotikusra sikeredett: ilyen lett a Tisza szélerőmű-pályázata

Pénteken megnyílik a lehetőség a 700 megawattnyi új szélerőművi kapacitás kiépítésére, ám a grandiózusnak beharangozott terv már a rajtnál számos kérdést vet fel. A pályázható hálózati kapacitás jelentős része olyan területre került, ahol a beruházások megvalósíthatósága erősen kérdéses, a fejlesztőkre rakódó új pénzügyi terhek pedig növelik a projektek költségét. Ráadásul a tenderből kikerült több olyan előkészítettségi követelmény is, amely kiszűrhette volna a komolytalan pályázókat.

A határozott bejelentést bizonytalanságot okozó feltételek követik Fotó: Székelyhidi Balázs

Nem is éri meg annyira a fejlesztőknek

Meglepetésként kettő, teljesen új értékelési szempont is került a pályázati elbírálásba. Az egyik egy egyszeri, teljesítményarányos helyi pénzügyi hozzájárulás a szélerőmű elhelyezésével érintett önkormányzatoknak. Csal az a terv kap pontot, amelyik megawattonként 10 ezer euró feletti befizetést vállal, és a maximális pontszámhoz MW-onként 50 ezer eurós befizetés szükséges.

A másik az éves, a betáplált energiával arányos hozzájárulás. Ennél a pontnál megawattóránként 2 euró felett kap pontot a pályázó, a meximumhoz 3 euró szükséges.

Mint arra a nyilatkozó rámutatott, a két vállalás a pontozásnál 36 százalékot jelent, és egy 50 MW-os projektnél ez akár egyszeri 2,5 millió eurós befizetést, és évente több százezer eurót is jelenthet a termelés függvényében. Erre jön az iparűzési adó, a Robin Hood adó és az önkormányzatok 25 százalékos beszállási joga a projektbe. Összességében pedig olyan magas terhek hárulnak a beruházókra, hogy elállhatnak a tervektől.

Az említett 25 százalékos vételi jog arról szól, hogy a pályázónak ezt kell biztosítania a kormány egyedi határozatával kijelölt megújulóenergia-közösség vagy -közösségek részére. Szó esett korábban arról, hogy a pályázók önkéntesen felajánlhatják a projekt 30 százalékát megvásárlásra az államnak vagy az érintett önkormányzatnak. Most ez jelent meg kötelező elemként és más potenciális vevőkkel. Viszont a hazai megújulóenergia-közösségek egyelőre jellemzően korai fázisú, pilot jellegű kezdeményezések, és nem világos, honnan lenne tőkéjük akár a vételár, akár a további tőkeigény negyedének finanszírozására. A kezdeményezés tehát politikailag jól hangzik, a gyakorlati haszna erősen kérdéses.

Könnyen megkerülhető kritérium is van

Szintén új szempont, hogy pontot ér, ha a pályázó az erőmű létesítéséhez szükséges termékek és berendezések 80 százalékát az Európai Unió területén gyártó ajánlattevőktől szerzi be. Ez a kritérium azonban könnyen megkerülhető, mivel a kínai gyártók a végösszeszerelést mindinkább az unióba telepítik, hogy teljesülhessen a termékeikkel kapcsolatban az „uniós gyártó” feltétel. 

Lényeges változás az is, hogy az értékelési szempontok közül kikerült az előkészítettség feltétele. A tervezet még adott volna pontot arra, ha a pályázó rendelkezik szakértő által jóváhagyott megvalósíthatósági tanulmánnyal, szélmérési adatokkal, vagy éppen madár- és denevérmonitoringgal, de a végleges kiírásból mindez eltűnt. Pedig egy szélmérési adatsor elkészítése legalább egy, de inkább két év, egy madár- és denevértanulmány szintén évekbe telik – a beruházások megvalósítására pedig szűk 6 év áll rendelkezésre.

A nyilatkozó azt is nehezményezte, hogy néhány nappal a tender kiírása előtt az egyik legnagyobb hazai szélerőművi fejlesztő nyilvánosságra hozta a méréseit, így megnyílt a lehetőség arra, hogy olyan „kapacitásfoglalók” pályázzanak, akiknek nem áll szándékukban felépíteni az erőművet, hanem a megszerzett csatlakozási jogot később értékesítenék.