Félre a tréfát!

Rémülten sóbálványulok a Felvonulási tér közepén: Atyavilág! A szocik padlóra küldték a politikai humort. Á, dehogy. Erre még ők sem képesek – nyugtatgatom magamat, de hiába járom körbe a harmadik óriásplakát-kiállítás versenyműveit, sehol nem látom az ellenzéki humor tombolását. Sőt.
No, majd „a humor nagyágyúi”. Ők tutira derűt csempésznek a kormány sikereitől egyhangúan zajos, szürke hétköznapjainkba, hiszen lételemük az aktuális hatalom bajszának húzogatása. Ám szomorú szombat ez; a Heti Hetes sztárjai is pácban hagynak, mert elfelejtenek viccelődni a baloldali közszereplőkön. Pedig akármelyik Medgyessy-beszéd…
De nézzük a részleteket. Tehát gondol egyet a polgár, és a minden fórumon hangoztatott kiegyensúlyozott tájékoztatás, médiaegyensúly és a többi mámorában elindul a budapesti Felvonulási térre, hogy a hagyományok szellemében jókat kacagjon a Kovács László vezette kabinet marhaságain: az előzményekből kiindulva ugyanis joggal feltételezi, hogy a kiállításon lesz minden, az első száz nap ígéretei, ötéves terv, kánaán, eva (a nagy nulla adókedvezmény, e' van), dráguló ingyenes tankönyvek, meg javakban dúskáló nyugdíjasok, óriásplakátilag megfogalmazva.
Mert emlékezzünk csak vissza a tavalyi és a 2000. évi kiállításra! A legnagyobb közönségsikernek a Happy End Kft. és a Fidesz sérelmére elkövetett vicceknek örvendtek, s főként a Hallgass, Szavazz, Fizess! hármas fakasztotta mosolyra a népet. És mindenki nagyon boldog volt, hogy Geszti Péterék ilyen látványosan őrködnek a mindenféle jogok fölött, még a fő támogató, a Soros Alapítvány munkatársai is elégedetten dőltek hátra karosszékeikben, mert forintokban mérhető segítségükkel meg lett mentve a szólásszabadság. Hogy mitől, vagy kitől, azt persze senki sem tudta.
Csakhogy az idei felhozatal olyan, mint a tavalyi. Pontosabban olyan, mintha Magyarországon nemhogy kormányváltás, de úgy általában semmi, de semmi nem történt volna. Mintha még mindig a Fidesz kormányozna. És továbbra is a jobboldal az első számú közellenség.
Például: „Magyar égre magyar ufót! Magyar Ufó Párt.” Ez valahogy nem az MSZP paródiája. És még csak nem is az SZDSZ-é. Aztán: „Hídember. Egy hidat szerettem volna, ami alatt meghúzhatom magam. A Széchenyi-terv segített ebben.” A plakát egyébként egy hajléktalant ábrázol, amint lemegy hídba. Kormánykritika nulla, még csak nem is jópofa, inkább erőltetett. Mindegy. A zsűrinek bejött. Mint ahogy a Nemzeti Színház felépültén élcelődő plakát is.
Na most akkor Geszti Péter fölfedezettei alszanak? Vagy csak egyszerűen nem nyitják ki a szemüket. Netalán becsukják? Halló! Jó reggelt kívánok! Demokratikus társadalmunkban már június elején fölvirradt a szocialista–szabad demokrata országlás napja. Vagy a választási kampányban szavazásra buzdító plakátsorozatával –a leszbikus lányos – vitézkedő cégnél is kiadták a jelszót: Hagyjuk a politikát!
Mert a Heti Hetesnél kiadták. És még csak nem is titokban vagy burkoltan, hanem a nagy nyilvánosság előtt, bele az agymosott társadalom képébe. Íme a hír: „A Heti Hetes, amely a választások előtt élesen bírálta a Fidesz-kormányt, sőt Grespik Lászlóval szemben el is vesztett egy becsületsértési pert, ősztől kevesebbet politizál majd, inkább a kabarés vonulatot erősítik. Nem kell haragudnunk a politikusokra” – jelentette ki Ónodi György, a műsor producere, aki szerint a műsorban szereplők feladata az, hogy „az emberi ostobaságot figurázzák ki”. A nyári szünet előtti utolsó műsorban Verebes István idézett egy újságcikket, amely szemére vetette a show-nak, hogy az új kormánnyal szemben kevésbé kritikus. Verebes akkor arra hivatkozott, hogy „a pár hete kormányzó új kabinet ballépéseire még várni kell.”
Eltelt pár hónap, véget ért a Heti Hetes nyári szünete, a nagyágyúk visszajöttek a képernyőre, és semmi. Verebes hallgatott. Valószínűleg úgy ítélte meg, hogy az új kabinetnek még nem volt ballépése; arra ugyanis gondolni sem merek, hogy a mindig mindent szókimondó Verebes csak a jobboldali politikusokkal szemben mindig mindent szókimondó Verebes. De hallgattak a többiek is; a műsorban szó sem esett a kormányzó pártokról. Volt helyette rengeteg sok idétlenség, Hernádi Juditos vihogás, meg Bajor Imre-féle mit ittam kivel és hol – persze Bajor Imrétől nem várunk politikai tréfát, hiszen ahhoz intellektus is kellene –, és ha véletlenül mégis közéleti vizekre eveztek a szereplők, akkor is egy-két perc múltán ki is merült az egész; mégpedig az ellenzék szidalmazásában.
Csupán Havas Henrik firtatta hosszasabban az ügynökügyeket, s csalt röpke mosolyt az ajkaimra. A tanár úr ugyanis kifejtette: az ügynökösdiből igen komoly morális tanulságot kell a jobboldalnak levonnia. S mondott is erre egy történelmi példát. Kevesen tudják, hogy Kossuth Lajos fiatal ügyvédként elsikkasztotta a zempléni árvák pénzét. Kossuthnak ezért kellett Pozsonyba távozni, ahol országgyűlési tudósítóként elindult a politikai karrierje. Évtizedekkel később a tanácsadók rendre azzal traktálták Ferencz József császárt, hogy vegye már elő az ügy aktáit, és járassa le a magyar politikust. Ferencz József azonban valami olyasmit válaszolt: olyannyira szennyes és gusztustalan a história, hogy senki sem hinné el, és az egész viszszahullana a Habsburg-házra – így Havas Henrik. Medgyessy Péter szt-tiszti ténykedése tehát olyannyira szennyes és gusztustalan história, hogy igazából senki sem hiszi el; ezért hullott vissza az egész a jobboldal fejére – így én.
Csakhogy ez kevés az üdvösséghez. Mert a történetben csupán az a vicc, hogy épp Havas Henriktől kaptunk erkölcsi támogatást. S így a Heti Hetes – Ónodi György nagyvonalú ígérete ellenére – maradt, ami volt; a baloldal politikai bizalmával – és némi tiszti kereszttel – kitüntetett udvari humoristák egyoldalú poénkodása. (Figyelemre méltó, hogy az ugyancsak tiszti kereszttel jutalmazott, a pártatlanság felett éberen őrködő MÚOSZ-elnök ezt az egyoldalúságot még egyszer sem ítélte el.)
Jelen helyzetben a politikai humor egyetlen szerencséje, hogy a Magyar Szocialista Pártot még mindig olyan nevek fémjelzik, mint Medgyessy Péter vagy Kovács László. Külügyminiszterünk a minap például arról beszélt, hogy mindenki, aki az előző rendszerben – a feledékenyek kedvéért érdemes megjegyezni, hogy szocializmusnak hívták – élt és dolgozott, egyben része is volt annak. Kovács László például másodvonalbeli külpolitikusként tevékenykedett a hazáért, s a KGST meg a Varsói Szerződés szorításában mindent megtett, hogy a Magyar Népköztársaság közeledjen az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Ha-ha-ha. Végre egy szaftos politikai tréfa. Az ötéves tervet és a Szovjetuniót éltető Kovács elvtárs, amint a hetvenes években közeledik a NATO-hoz. Ez jó. Nagyon-nagyon jó – nevettem tiszta szívemből, majd a térdemet csapkodva kacagtam, végül a hasamat fogva röhögtem, hogy még a könnyem is kicsordult.
És, ha már könnybe lábadt a szemem, hát zokogtam egy kicsit, és néhányszor belevertem a fejemet a falba.