Folytatódik az In-Forrás vesszőfutása

Azt kéri – egyebek mellett – az Alkotmánybíróságtól az In-Forrás Kht. felügyelőbizottságának menesztett elnöke, vizsgálja meg a testület, egyező-e az alaptörvénnyel az a gyakorlat, hogy tiszta állami tulajdonú cégeket magántársaságokkal világíttat át a kormány. További kifogása Nagy Gábornak, hogy az In-Forrást átvilágító Proware Kft. tevékenységi köre egyezik a kht. tevékenységi körével, tehát a kormány riválist „uszított” az állami tulajdonú kht.-ra.

Figyelembe véve a kht. volt ügyvezetőjének több százezer forintos havi telefonszámláit, a tényt, hogy saját autóját adta bérbe a cégnek, továbbá hogy a tizenegy alkalmazott közül tíznek szolgálati autót vásároltak, kifejezetten visszatetsző, hogy ezek nem maradnak csendben, sőt ön az Alkotmánybírósághoz fordult. Egyáltalán: a felügyelőbizottság elnökeként szót emelt legalább egyszer is az említettekkel szemben?
– A kht.-ról tudni kell, hogy félmilliárdos alaptőkével rendelkező, milliárdos vagyonnal gazdálkodó cég. Vessük össze más társaságok ügyvezetőinek telefonköltségét a kht. volt ügyvezetőjének számlájával, s rögtön kiderül, hogy nincs eget verő differencia. Az ügyvezető a munkáját végezte; ha csak a számítógép-juttatásokat nézem, akkor is több mint tízezer köztisztviselővel kellett kapcsolatot tartania országszerte. Ami pedig a gépjárművásárlásokat illeti: csak az öt fő vezető és a kht. ügyvezetése rendelkezett szolgálati gépjárművel. Egyébként a felügyelőbizottság a törvényben előírt kötelező éves egy ülés helyett fél év alatt négyet is tartott, és a gazdálkodást – a könyvvizsgálóhoz hasonlóan – folyamatosan rendben találta. Ezek természetes kiadások voltak, működési költségek, amit Keller László, a Miniszterelnöki Hivatal közpénzek felhasználásáért felelős államtitkára úgy próbál most beállítani, mintha jogszerűtlenül költött volna el az In-Forrás Kht. Azt ugyanakkor senki nem említi, hogy az alkotmány nemcsak jogként, hanem kötelességként írja elő a mindenkori kormánynak, hogy gazdálkodjék a közpénzekkel. Mindemellett meg kell vizsgálni, hogy milyen célra használta fel az Orbán-kormány a közpénzt. Erről már nem írnak a lapok, nem beszél a mostani kormányzat.
– Írják a lapok, jelesül azt, hogy bár több mint harmincezer pedagógusnak, bírónak, köztisztviselőnek juttattak számítógépet, az internet-hozzáférést azonban még mindig nem tette lehetővé számukra a kht.
– A Keller László által kifogásolt tanulmányok éppen ezért készültek. Három tanulmány három internet-hozzáférési módozatot elemzett. A mostani kormány éppen az egyik alapján kívánja lehetővé tenni az internet-hozzáférést. Ezek a munkák most készültek el, s értelemszerűen a kormányváltás miatt már nem tudtuk megvalósítani azokat.
– Odáig eljutottak legalább, hogy az egyikre rábökjenek: ennek megvalósítását javasoljuk a kormánynak?
– Ez már a jelenlegi kormány kompetenciája.
– Mire alapozza alkotmánybírósági beadványát?
– Az alkotmány és más jogszabályok szabályozzák, hogy mely hivatalos szervekkel ellenőriztetheti az állam a saját tulajdonában lévő vállalkozásokat, társaságokat és közintézményeket. Az történt ugyanis, hogy egy politikai megbízott, jelesül Keller László egy magáncég közbeiktatásával világíttatta át a kht.-t. Olyan magáncéggel, amelynek a tevékenységi köre jelentős mértékben azonos az In-Forrás tevékenységi körével. Semminemű garanciát nem látok arra nézve, hogy a kht.-nál felhalmozódott bizalmas üzleti információk nem kerülnek illetéktelen kezekbe.
– Milyen titkok birtokában lehet egy közhasznú tevékenységet ellátó szervezet?
– A társaságok szerződései, a megbízások, az ügyfelek, a kapcsolatok – ezek mind üzleti titkok.
– Piaci viszonyok mellett. Ám ha egy vállalkozás közpénzekből gazdálkodik, kifejezetten szerencsés, ha átláthatók a kapcsolatai, a megbízásai, azok értéke, s nem titkolózik.
– Az In-Forrás egy percig sem titkolózott. Az Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és a Miniszterelnöki Hivatal ellenőrzési főosztálya – tehát az arra hivatott állami szervek – bármikor górcső alá vehetik az In-Forrás gazdálkodását, akár a tulajdonos kancellária kérésére is. Ám esetünkben nem ez történt. Olyan emberek jutottak bizalmas üzleti információkhoz, foglaltak le tanulmányokat, akik nem estek át nemzetbiztonsági átvilágításon. Mi a garancia arra, hogy a Proware bizalmasan kezeli a kht. adatait? Semmi. Mint ahogy arra sincs garancia, hogy felhasználják az általuk lefoglalt tanulmányokat, amelyekért egy fillért sem kellett fizetniük, mert az In-Forrás rendelte meg és fizette ki azokat, közpénzekből. A köz és nem egy magáncég, jelesül a Proware Kft. javára.
– Mindenesetre nagy port kavart az In-Forrás ügye. Egymást érik a feljelentések. Az In-Forrás ügyvezetését Keller László jelentette fel, ön pedig – noha ismeretlen tettes ellen szólt a feljelentés, nyilván a Keller László által hangoztatottakból kiindulva – a jó hírnév megsértése miatt fordult a rendőrséghez.
– Keller László valóban rendőrségi feljelentést tett, amit másnap már úgy közölt, mintha ténylegesen megvalósult volna a sikkasztás, a hűtlen kezelés, amelynek a gyanújával él. Ez alapvetően megtépázta az In-Forrás Kht. jó hírnevét, ami – megjegyzem – a jelenlegi ügyvezetésnek is nagyon kínos, hiszen elemi érdekük lenne, hogy elüljön a kht. körüli viszálykodás, s nyugodtan folytathassák a munkát, amelynek létjogát a jelenlegi kormány is elismeri, hiszen a korábbi hírekkel ellentétben mégsem számolják fel a kht.-t mint felesleges szervezetet.
– Önt kihallgatta már a rendőrség?
– Nem.
– Kapott kihallgatásra idézést?
– Nem.
– Miért távozott a kht.-tól? Nem gondolja, hogy jobban fel tudta volna emelni a szavát az ön által kifogásolt eljárásokkal szemben, ha a helyén marad?
– Amikor megjelent a Magyar Nemzetben, hogy az alapító tulajdonos minisztérium több mint négymilliárd forinttal tartozik a kht.-nak a vele kötött szerződés alapján, azonnal leváltották a testületet.
– Komolyan hisz abban, hogy az Alkotmánybíróság elmarasztalja a Miniszterelnöki Hivatal eljárását?
– Ha kiderül, hogy alkotmányellenes az eljárás, eljuttatom a normakontroll eredményét azokhoz a szervekhez, amelyek Keller Lászlót jelenlegi pozíciójába delegálták. Olyan ámokfutást folytat ugyanis, amely kifejezetten hátrányos az állami cégeknek. Meglátásom szerint Keller László a választások előtt tett ígéreteit igyekszik teljesíteni, jelesül, hogy szeptember elsejéig feltárja az előző kormány összes szennyesét. S mivel rendre beigazolódik, hogy a választási kampányban általa hangoztatott visszaéléseknek nyoma sincs, talált egy bűnbakot az In-Forrás „személyében”. Meggyőződésem, hogy ezt az erőszakos politikai beavatkozást azonnal meg kell állítani. Az In-Forrás becsületét már nehéz lesz visszaszerezni, de a többi cég érdekében mindenképpen fel kell lépni az elmúlt tizenkét évben nem tapasztalt drasztikus magatartás ellen.