Hamis realizmusok

Szeptember 15-ig, a romániai tanévkezdésig, egész pontosan 289 312-en folyamodtak magyarigazolványért. A státustörvény életbe lépése után kilenc hónappal immár minden ötödik romániai magyar fontosnak tartotta, hogy az anyaországhoz való kötődését hivatalos okirattal is igazolni tudja. A legtöbben a szilágysági magyarok közül keresték fel az irodákat (harminc százalék), de ehhez közeli arányt mértek a Csíki-medencében, Besztercén és Gyergyóban is. Az emberek kétharmada egyháztagságával igazolta magyarságát, RMDSZ-tagkönyvet kevesebb mint harmaduk használt.
A tömeges igény csattanós válasz azokra a vádakra, melyek a kedvezménytörvény szükségessége ellen elhangzottak. És nem lett háború sem a szomszédos országok és Magyarország között, és elmaradt a huszonháromillió román munkavállaló inváziója is.
A magyar közéletet jó ideje megosztja a „kis lépések politikája” és a „merjünk nagyot álmodni” eszméje közötti felfogásbeli szakadék. A nemzetstratégiai kérdésekben is gyakran vita van határon belül és kívül, hogy tégláról téglára kell-e építkezni, vagy bátran fogjunk neki kiásni a nagy építmény alapjait. S ha már divat lett manapság kormányoldalról Bibót idézni, mi se maradjunk le a nemes vetélkedésben: a nagy gondolkodó a hamis realizmus kapcsán arról beszél, hogy előfordulhat olyan helyzet, amelyben taktikailag minden lépés igazolható ugyan, de a lépések sorozata csődhöz vezet.
Ilyen a helyzet a nemzetstratégiai kérdésekben is: kiválóan el lehet magyarázni a kompromisszumok szükségességét, tekintettel lehet lenni a szomszédok érzékenységétől a nemzetközi helyzet fokozódásán át sok mindenre, de ha nincsenek világos, nagyratörő célok, akkor lehetnek részsikereink, de hosszú távú győzelem nehezen.
A helyzet adott: nemcsak az anyaország, de a Kárpát-medence magyarsága is drasztikusan fogy. Az elmúlt négy évben elkezdődött valami, lett például státustörvény és magyar egyetem, de még mindig sok a tennivaló. Az új kormány eddig csak a szavak szintjén tartotta fontosnak foglalkozni ezzel a kérdéssel, de arról már született megállapodás, hogy a törvényt a szomszédok szája íze szerint módosítsák.