Hírmérnökök

Nem volt hosszú bájtok éjszakája, mint ahogyan nincs fából vaskarika, vagy például 1956-ért lelkesedő kommunista (MSZP-tag) sincs. Másképpen fogalmazva: az úgynevezett hosszú bájtok éjszakája a Magyarország egére boruló esték sorában egy üres elemű halmaz. Ami persze nem jelenti azt, hogy látszatok sincsenek, vagy hogy mendemondák, legendák ne születnének nap mint nap. De tegyük hozzá, más volt ezek természete a Szabad Nép (Népszabadság) megjelenése, illetve a napilap híreit fenntartások nélkül átvevő, az utóbbi pár évben rendkívüli módon megszaporodott médiumok létezése előtt.
A választási kudarctól bosszús baloldali ellenzék 1998 őszétől kezdve négy évig tudta keringtetni azt a láthatóan szárny nélküli legendát, hogy Magyarországon, a már COCOM-listázás nélküli számítástechnikai forradalom közepette, Simicska Lajos APEH-elnök – miután halottak napja előtt kegyeleti okból hazaengedte a hatóság dolgozóit – beült sameszeivel a gépterembe, és eltüntette a hivatal számítógépes nyilvántartásából a neki nem tetsző adatokat. A számítógépes szakemberek hiába magyarázták fűnek-fának, hogy lehetetlen adatokat törölni az adóhatóság rendszeréből, a képtelenséget az unalomig ismételgették a politikusok, a Népszabadság és a többiek. De a „független” informatikai szakemberek erőlködései is hiábavalóvá váltak, akiknek az MSZP–SZDSZ kormány hatalomra kerülése óta az volt az azonnali és kizárólagos feladatuk, hogy találják meg a „hosszú bájtok” nyomait. Nekik sem sikerült, mivel szerintük is túl sok akadályt kellett volna egyszerre megugrani az adatok módosításához. Több számítógépes adatbázisban kellett volna az adatokat átírni, ehhez ismerni az adatbázisok különböző rendszereit, programnyelvét, miközben az egyes rendszerek belső összefüggéseivel is tisztában kellett volna lenni. Nem elég ugyanis az adatokat megváltoztatni, szükség van az összegzések átírására is. Ezenkívül a különböző rendszerek eltérő naplózási programját is szükséges lett volna módosítani, hiszen az adatbázis-kezelők regisztrálják a változásokat. Hab a tortán, hogy az összes eredeti adópapír is fellelhető.
A politikai csődöt végül tegnap ismerte el a Népszabadság, körülbelül így: a volt Fidesz-kincstárnok elnöksége idejéről nincsenek a volt kormánypárthoz közel állónak mondott cégek adatainak módosítására utaló jelek. Érzékelhető, hogy a kormánylap nem szállt magába, hogy ne adj’ isten, esetleg bocsánatot kérne a hosszú bájtok legendája miatt – eddig hazudtunk, s nem tovább, elnézést! –, hanem éppen egy újabbnak a röppályáját készítették elő a hírmérnökök.
Az új mendemonda lényegében a következő: rendben, Simicska ezt sem csinálta, viszont megtudták, hogy több cég és magánszemély, politikus és újságíró adatait kérette le – hivatali ok nélkül. Sőt a „számítógépes behatolások (!) felderítése” közben az is kiderült, hogy Simicska elnöksége idejében külön szakember foglalkozott a számára szükséges adatok lekérdezésével. Az új legenda elemei persze, mintha tartani kellene valakitől, forrás nélküliek. (Hozzáteszem, ha megkérdeztek volna minket, mi azt is kinyomoztuk volna, hogy az APEH-elnök alkalmazott-e gyors helyváltoztatási szakembert, vagy maga vezette a hivatali autóját.)
A Népszabadság mérnökei által összerakott cikk úgy zárul, hogy egyébként pedig a Defendhez is kerültek adótitkok. Azt azonban szóra sem érdemesnek tartották, hogy négy évvel később… De ekkor a szocialista Népszavával közös tulajdonoshoz (ESMA) tartozó Westel Press levegőt fújt a legenda nem létező szárnyai alá a következő állítással, amelyeket e mobilszolgáltató előfizetői olvashattak országszerte: „Politikusok, újságírók és cégek adatait is lekérdezte 1998-ban az APEH akkori elnöke, Simicska Lajos, aki a Defendnek is juttatott információkat.”
Ez lesz a hunn, új legenda. Ron Werber már terjeszti.