Ismét riogat a „Vaskezű Felix”

Heves vitákat kavart Jurij Luzskov. Moszkva főpolgármestere ugyanis a minap felvetette, hogy a Lubjanka téren az egykori KGB-székház előtt újra állítsák fel Felix Dzerzsinszkijnek, a Cseka alapítójának 1991-ben eltávolított szobrát. Az ötlet kapcsán sokan felteszik a kérdést: kinek áll érdekében ma Oroszországban a szovjet mítosz újjáélesztése?

A vörösterror atyjaként számon tartott, az orosz történetírásban „Vaskezű Felixként” ismert Dzerzsinszkij szobrának eltávolítása a szovjet pártállam bukásának jelképeként járta be 1991 augusztusában a világsajtót. Éppen ezért kavart vihart, hogy először az Izvesztyija vetette fel merő véletlenségből a szovjet rendszer szimbolikus alakjának számító, kérlelhetetlen kommunista alakjának átértékelését, majd ezt követően állt elő ötletével Luzskov. A főpolgármester felhozta azt a már többször felmerülő építészeti érvet, hogy a Lubjanka tér kompozícióját megbontja a közepén a szobor hiánya. A Cseka-vezér ilyetén rehabilitálásának történeti-ideológiai szempontból is igyekezett megágyazni. Hivatkozott Dzerzsinszkij polgárháború utáni tevékenységére, emlékeztetve a bűnözéssel szembeni határozott fellépésére, a csavargó gyerekek megmentésére és a vasutak helyreállítására.
Az álszent érvelésen felháborodók ezzel szemben felhívták a figyelmet arra, hogy Dzerzsinszkij lelkén több millió ártatlan ember halála szárad, s alapvető célja nem a bűnözés, hanem a szovjet hatalom politikai ellenfelei elleni könyörtelen harc volt. Az ő nevéhez fűződik a politikai leszámolás olyan intézményeinek létrehozása, mint a koncentrációs táborok, a forradalmi törvénykezés címén a jogállamiság lábbal tiprása. Emlékeztetnek arra, hogy szobrának eltávolítása a demokrácia kommunista puccsisták feletti győzelmének szimbóluma volt, míg visszaállítása ezen értékek ismételt megtagadásának jelképévé válhat.
Luzskov javaslatát a kommunisták természetesen üdvözölték, míg a konzervatív-liberális Jobboldali Erők Szövetsége tiltakozásul aláírásgyűjtésbe kezdett. Többen felvetették, hogy a tér kompozíciójának valóban célszerű visszaállítására az áldozatok emlékéhez hűen kápolnát kellene felállítani. A sajtóban megkezdődtek a találgatások arról is, mi állhat Luzskov elképzelése mögött. A legtöbben úgy vélik, a nagy politikai sakkjátékost taktikai megfontolások vezérlik, hiszen nem sokkal korábban jobbra nyitott, amikor beleegyezett II. Sándor bolsevikok által lerombolt szobrának Nyemcovék által javasolt felállításába, míg most ezt kiegyenlítve balra tett gesztust. Megemlítik azt is, hogy a főpolgármesterhez valójában közel áll, hogy Dzerzsinszkijt egyfajta keménykezű szovjet topmenedzserként mitizálja, de szárnyra kelt, hogy Luzskovnak a társadalmat a közelgő választások előtt egyszerre kétfelől aktivizáló ötletét a legmagasabb politikai körökben is támogatják. A Kreml azonban bejelentette: ellenzi a szobor visszaállítását. Az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjének szavai szerint nem esztétikai vagy ideológiai, hanem alapvetően etikai kérdésről van szó. Az emlékmű visszahelyezése ugyanúgy elfogadhatatlan lenne a társadalom jelentős részének, mint Lenin holttestének elvitele a mauzóleumból. Putyin ez utóbbiról már többször kifejtette: ilyen jelképes dolog miatt nem szabad kockára tenni a köznyugalmat. A helyzet paradoxona közben, hogy 44 százalék támogatja Dzerzsinszkij szobrának visszaállítását, s csak 38 százalék ellenzi az elképzelést. Négy éve még igencsak fordított volt a helyzet, ugyanis 27 százalék állt pozitívan a kommunisták akkori hasonló javaslatához, míg 56 százalék elutasította azt.