Ki (lesz) a felelős?

Ismét árnyékra vetődött a baloldal: a kormány és a parlamenti pártok csütörtöki egyeztetésén született megállapodás bebizonyította, hogy a meghatározó politikai erők továbbra is hazánk mielőbbi európai uniós csatlakozásának elősegítését tekintik a legfontosabb céljuknak. A koalíció vezető politikusai és a Medgyessy-kormány pártján álló sajtó által sulykolt vád, miszerint Orbán Viktor kész egyéni érdekei oltárán feláldozni a csatlakozás ügyét, nagyjából annyira megalapozott, mint a 23 millió román munkavállaló rohamával való riogatás volt néhány hónapja.
Tapasztalataim szerint a jobboldalon is sokakban megfogalmazódtak bizonyos kételyek a volt miniszterelnök nagy figyelmet keltő nyilatkozatainak célszerűségével kapcsolatban. Szerencsés volt-e az ellenzék vezetője részéről az Európa-ellenesség, a békebontás vádját magára vonni? A közös uniós nyilatkozat végül Orbánt igazolta, hiszen ha a deklaráció szintjén is, de a jobboldal számos elvárása megjelent az aláírt szövegben.
Anélkül, hogy túlbecsülnénk az eset jelentőségét, megállapíthatjuk, hogy hosszú idő óta először sikerült az ellenzéknek rákényszerítenie az akaratát a kormányoldalra. Néhány napja a miniszterelnök még lebegtette egy véleménynyilvánító uniós népszavazás lehetőségét, s az egyik államtitkár alkotmánymódosítás nélkül is lehetségesnek tartotta a referendum megtartását, a megállapodással ezek a dolgok is a helyükre kerültek. A Fidesz kommunikációs fölénybe kerülhet, ha lecsap a csatlakozásról szóló szerencsétlen koalíciós nyilatkozatokra. Feltehető ugyanis a kérdés: az a felelős politikai erő, amelyik öncélnak tekinti az integrációt, s ehhez képest a magyar vállalkozók támogatását vagy a bérek növekedésének mértékét negyedrangú ügynek nevezi, vagy pedig az, aki az unió híveként felhívja a figyelmet az elhibázott csatlakozás veszélyeire?
Az aggodalom indokolt, elég, ha megfejtjük a Népszabadság tegnapi, a Magyar Fejlesztési Banknál (MFB) folyó vizsgálattal foglalkozó cikkének mögöttes üzenetét. Mondandónk szempontjából másodlagos jelentősége van annak, hogy az említett írás egy kereskedelmi bank működési rendjét kéri számon az állami projektek finanszírozására alapított pénzintézeten, amely egy külön törvény rendelkezései alapján hajt végre kormánydöntéseket; illetve a kutakodást végző könyvvizsgáló tevékenysége éppen annyira hiteles, mint az MTV gazdálkodását évek óta hivatalból ismerő Ragáts Imre kormányváltást követő megvilágosodása. Laptársunk írásának igazi célpontja ugyanis a családi gazdálkodóknak, a mezőgazdasági kis- és középvállalkozóknak esélyt adó hitelrendszer, amelynek szerepét aligha lehet túlbecsülni az EU-csatlakozás küszöbén. Ebben az esetben viszont nem az MFB volt vezetőin kell elverni a port, hanem az agrárhitelekről határozó és a költségvetési forrást biztosító előző kormányon.
A valódi „felelős” tehát Orbán Viktor. Azért viszont Medgyessy Péternek kell vállalnia a felelősséget, ha az agrárhitelezés leállítása miatt kirobbanó vita nehézséget okoz az EU-csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás elfogadásakor. Az ellenzék feltételei – az integrációnak az egész nemzet érdekeit kell szolgálnia – valójában evidenciák, nem túl biztató, hogy ezekről mégis vitázni kell a kormánnyal. A következetes politikus hírében álló volt miniszterelnök nem véletlenül tette világossá, hogy az ellenzék kíméletlenül számon kéri a koalíción, ha a jövő évi költségvetés tervezete nem lesz összhangban az uniós deklarációban rögzített elvekkel.