Licit

Furcsa licitnek lehetünk tanúi e hetekben a fővárosban. Egymással versengenek az önkormányzati választások előtt a képviselő- és polgármesterjelöltek retusált plakátjai a házfalakon, a lámpaoszlopokon és a hidakon. Mindenki ajánl valamit. Természetesen először saját magát, azután pártja programját, a független pedig az őt támogató szimpatizánsainak értékrendjét.
Gy. Németh Erzsébet szocialista főpolgármester-jelölt elárasztotta Budapestet a saját képmásával. Nyugati stílusú reklám ez a javából, először hármasban mosolyognak ránk – Medgyessy Péter a bankárból lett miniszterelnök, Gy. Németh Erzsébet, a fővárosi szocialisták mind ez ideig szinte észrevétlen frakcióvezetője és Kovács László, a pártelnök, a mindenható külügyér. A szlogen is könnyen megjegyezhető: Együtt többre jutunk. Van, ahol egyedül a barátságos, szemüveges Zsóka – barátai így nevezik – tekint a közlekedőre. Ő a háziasszony, aki ügyes-bajos dolgainkat elintézi. Szó se róla, ügyesen „megcsinálták” az ismeretlen fővárosi szocialista képviselő asszonyt. A kampánymenedzserek valószínűleg a „konyhatündér” típusra gondoltak, meg arra a sok százezer választásra jogosult anyukára, akik – nagyon helyesen – családcentrikusak. Az biztos, hogy a jelöltek népszerűségi listáján már a harmadik helyre tornázta fel magát. Kampányszövege is az MSZP ígéreteire épül, de a mézesmadzagként húzogatott pénz előteremtéséről, a növekvő inflációról, az érzékelhetően már formálódó második Bokros-csomagról azonban nem szól. Egyszóval a szoci kampányon érződik a pénz szaga, hiszen náluk valóban a lé a tét. A szocialista-kapitalisták nem sajnálják a költségeket a látványos kampányra, a kérdés csak az: miből telik?
Demszky Gábor négy évvel ezelőtti kék zászlós, mindent elborító madaras kampánya mintha kifakult volna. Egyfajta zavarodottság mutatkozik a Demszky-kampánystratégiában, melynek egyik oka lehet a szocialisták egész pályás letámadása, mert már kritizálják a szabad demokraták tizenkét évét, másrészt a fáradtság jelei is mutatkoznak a főpolgármesteren. Már nem a tettek emberét látjuk itt-ott a plakátokon, hanem a tehetetlenség megszeppent emberét. Többek között levegőt, biztonságot, metrót ígér, de ki hiszi ezt már, ugyanezt ígérte tizenkét éven át. Arcképe alatt új jelszó: Budapestnek nyernie kell! Ezt a szlogent a választási eredmény után a szociológusok, a politológusok elemzik majd, jó volt-e, nem volt-e túl merész, hogy a főpolgármester egyenlővé tette magát a fővárossal. Árt a hírének az is, hogy a kampányízű Fővárosi Dugó című lap őt reklámozza. Alapos a gyanú, hogy közpénzből. Az viszont már most érezhető, hogy a Demszky-pezsgésből megy ki a buborék.
Schmitt Pál független főpolgármester-jelölt a nagy talány, sportnyelven szólva a titkos befutó. Remény is van erre, hiszen egyes értékelések szerint már csak egy százalék választja el a népszerűségi listán Demszky Gábortól. A jóképű, európai stílusú, több nyelven beszélő sportdiplomata nagy népszerűségnek örvend a polgári értékrendet követőknél, de ismertsége, elfogadottsága a lakosság más rétegei között is egyre pozitívabb. Programja egyértelmű, a fővárosban az életminőséget javítani kell, mert tizenkét év alatt miskolcnyi ember hagyta el Budapestet. Schmitt Pál számára a kerületeknek nem lesz színe; azt vallja, ő nem pártkatona, a fővárosiak pártján áll.
A licit tehát elkezdődőtt. Emberek mérnek meg embereket. A kérdés mindig az, ki mennyire tudja megkülönböztetni a talmit a valóditól.