Millenniumi tiszteletadás

A vásárcsarnok építésének ötlete 1865-ben hangzott el először, de a tanács csak 1892-ben hozott határozatot a munkálatokról. Kilenc pályázó jelentkezett: Prágából, Bécsből, Berlinből és Párizsból is érkeztek tervrajzok. Az első díjat egy párizsi építész kapta meg, ennek ellenére Petz Samu munkája szerint kezdődött meg a kivitelezés 1894 nyarán. Az alapok kiemelésével együtt az épület egy év alatt elkészült, az átadásra mégsem kerülhetett sor időben.

Több épülettel is gazdagodott az 1896-os millennium idején a Ferencváros. Október 25-én avatták fel az Iparművészeti Múzeumot a mai Üllői úton. A múzeumalapítás Rómer Flóris nevéhez kötődik, aki 1868-ban vetette fel először az iparművészeti kincs elhelyezésének gondolatát. Végül Lechner Ödön pályázata szerint készült el 1896-ban a gyönyörű, szecessziós épület. (Az épület kapcsán megjegyzendő Pártos Gyula neve is, akinek a tervekhez kevesebb köze volt. Az emléktáblán mégis az ő neve került előre).
Ugyancsak a millenniumra készült volna el a vásárcsarnok is. A pesti piacokról számos korabeli grafika maradt fenn, és a lapok is rendszeresen tudósítottak a piaci életről. Ezek szerint a csarnok megépítése előtt a Duna-partot hajdanán kofák lepték el, akik színes ernyőikkel védték magukat a tűző naptól. A városrendezés tarthatatlannak minősítette az árus kavalkádot, és megszüntette a piacot, noha mindenki úgy gondolta: a terület szegényebb lett egy színfolttal, a piacnak ugyanis nagyon különleges hangulata volt, és a magyar mellett a német, a rác és a tót nyelv is mindennapos volt.
A városvezetés a Fővámház, a Sóház és a Három Pipa utca által határolt területet tűzte ki a csarnok számára. A kofák nem örültek egyértelműen az új helyszínnek, a nyitott Duna-parti piac után kissé megriadtak az új, zárt tértől.
A csarnoképítés ötlete 1865-ben hangzott el először, de a tanács csak 1892-ben hozott határozatot. Kilencen pályáztak: Prágából, Bécsből, Berlinből és Párizsból is érkeztek tervrajzok. Az első díjat egy párizsi építész kapta meg, ennek ellenére Petz Samu munkája szerint kezdődött meg a kivitelezés, 1894 nyarán. Az alapok kiemelésével együtt az épület egy év alatt elkészült. Az alapanyagok az alagúton keresztül, síneken érkeztek a csarnok pincéjébe, s ez felgyorsította a munkálatokat. Minden jel arra utalt, hogy 1896 októberében átadják az épületet, amikor július 30-án felgyulladt a létesítmény. A tűzesetet a lakosság eleinte csak a Duna-partról figyelte, majd a katonaságnak kordonnal kellett megfékeznie a kíváncsiskodókat. A porrá égett csarnok helyreállítása egy évig tartott.
A ferencvárosi millenniumi események idején – bár nem az ünnepség részeként – készültek el a terület laktanyái is. A Védgát utca (ma Haller tér) 5–7. szám alatt épült meg a Nádasdy laktanya, a Gubacsi dűlőben (Timót utca 3.), a báró Laudon laktanya és a Tüzérségi anyagszertár, a mai Timót utca 6–8.-ban.
A laktanyaépítést a főváros fizette a Károly József és a Flórián kaszárnya, valamint a Citadella mint katonai létesítmény megszüntetése ellenében.