Moszkva és Bukarest szorításában Chisinau

Moldova demokratikus átalakulásának helyzete szerepel egyebek mellett az Európa Tanács mai napirendjén. Európa egyik legszegényebb, gazdasági, politikai és nemzetiségi múltjából adódóan érthető identitásproblémákkal küszködő országa Románia és Oroszország szorításában eleve nehezen találja saját útját. Bukarest a történelemre hivatkozva kimondva-kimondatlanul román államnak tartja Moldovát. Negyven százalékban ugyanakkor ma eleve orosz ajkú a volt szovjet köztársaság, a fennmaradó rész többsége pedig inkább egyfajta körülírhatatlan moldován tudatú, semmint román. Románia ennek ellenére nem nagyon akar tudomást venni a kisebbségi jogokról, míg Moszkva az európai standardokra hivatkozik, amikor az anyanyelvi oktatásért harcol. Bukarest tiltakozik, akárcsak a magyar felvetésekkel kapcsolatban. Paradox helyzet, hogy az ilyen vagy olyan oknál fogva kisebbségbe jutottak Erdélyben és Moldovában is ugyanazokat a jogokat követelik.
„Moszkva, ne feledd, hogy Besszarábia nem a tiéd!”– emlékeztet mindenkit a bukaresti orientációjú moldáv ellenzék időközönként megjelenve a chisinaui orosz nagykövetség előtt. Az elkeseredett tiltakozók még meg-megjegyzik, hogy „az egyetlen megoldás Nagy-Románia”, a 90-es évek elején lelkesen hangoztatott egyesítésről azonban Bukarestben ma már csupán Corneliu Vadim Tudor szélsőséges Nagy-Románia Pártja beszél. Jellemző, hogy a nyári chisinaui tüntetéseket kommentálva a néhány hónappal korábban még Budapestet a belügyekbe való beavatkozás vádjával lejáratni igyekvő Adevarul vezércikkben figyelmeztette a román vezetést, hogy az ellenzék támogatásával területi követelések látszatát keltheti, s ha túlságosan hevesen rohamoz kelet felé, elveszítheti az őszi nyugati bebocsátást. A román identitás megőrzésére hivatkozva Nastase kormányfő ugyanakkor többször is kikelt az ellen, hogy az oroszt második hivatalos nyelvként vezessék be. Ma az orosz nyelvet egyébként az ötödik osztálytól oktatják, ám a szülők és a tanulók kívánsága alapján kivételként lehetőség nyílik erre már második osztálytól is. E téren nyilvánvalóak Moszkva érdekei, amelyeket érvényesíteni próbál a tiraszpoli probléma rendezésekor is. Bukarest tiltakozik is a köztársaság föderatív berendezkedésének EBESZ által támogatott terve ellen.
Románia azonban nem csupán retorikájával kíván hatni Moldovára. Orosz elemzések felróják, hogy miközben folyamatosan Moszkva befolyásának növekedéséről cikkezik a sajtó, addig Bukarest a román nyelv támogatása címén ötmillió dollárral bátorítja a proromán ellenzéket. Azt már nyugati elemzések is megjegyzik, hogy Moszkvához hasonlóan nem szégyelli a befolyás növelésének egyéb lehetőségeit is igénybe venni, a hagyományos titkosszolgálati eszközöktől a gazdasági nyomásig. Szakértők ezzel kapcsolatban utalnak a diákprogram sikerére és a Petrom látványos nyomulására.