Moszkva és Kijev áldatlan gázalkuja

Moszkva és Kijev paritásos alapon nemzetközi konzorciumot hoz létre az ukrán tranzitgázvezetékek üzemeltetésére. Erről és a Nyugatra irányuló gázszállítások kérdéséről Szentpéterváron kötött megállapodást Vlagyimir Putyin és Leonyid Kucsma. A két államfő kézjegyével ellátott nyilatkozat rendkívüli figyelmet keltett, ám azóta kiderült, hogy a konzorcium megalakulása egyelőre bizonytalan.

Ungvár. Megkötésekor lelkesen megtapsolták a megállapodást az Európai Unió magas rangú tisztviselői és „nagyon fontos történelmi lépésnek” nevezték azt. Nem fukarkodtak az elismerésekkel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) illetékesei sem. A pénzintézet egyik neves bankára, Paul Sapiro például annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az egyezség létrejötte Ukrajna számára a „fényes jövő kezdetét jelenti”. Ugyanakkor arról mélyen hallgatott, hogy az általa képviselt európai bank hajlandó-e ezt a „fényes jövőt” kellően megtámogatni. Nem így a dokumentum aláírásánál bábáskodó német kancellár, Gerhard Schröder, aki azonnal bejelentette Berlin csatlakozási, illetve anyagi hozzájárulási szándékát a leendő konzorciumhoz, amire viszont csak azután nyílik lehetősége, miután Oroszország és Ukrajna megteremtik hozzá a jogi alapot. Erre azonban egyelőre, legalábbis az október 7-re Chisinauba összehívott FÁK-csúcstalálkozóig várni kell. Az időpont és a helyszín kérdésében a két államfő az alig két hete lezajlott újabb – megannyi találgatással és ellentmondással kísért – moszkvai találkozóján állapodott meg. A BBC ukrán hírszolgálatának kommentátora szerint például Kucsma elnök váratlan moszkvai útja mögött nyilvánvalóan Ukrajna növekvő gazdasági függősége rejlik, jóllehet, politikai irányvonala tekintetében Kijev a Nyugathoz való közeledést tűzte ki célul.
Csakhogy a célkitűzések és a realitások nem mindig ugyanazt jelentik, fogalmaznak a kialakult helyzet elemzői, akik szerint megcáfolhatatlan tény, hogy az utóbbi időben látványosan felgyorsult ukrán–orosz kapcsolatok távolról sem jelentenek minőségi előrelépést a két ország viszonyában, jóllehet a felek minden egyes találkozó után újabb fejezet kezdetéről, áttörésről beszélnek.
Amint elmúlt a születésnapját Moszkvában ünneplő Kucsma elnököt körülvevő emelkedettség, illetve az ünnepi hangulatot felváltotta a másnaposság, ismét előtérbe kerültek a szokásos kérdések. Ki járt jól, ki győzött? Az ukrán csőipari vállalatok? De hiszen ők eddig sem éltek rosszul, erre vall, hogy nem kapkodják el a megrendelések teljesítését: az első fél évben az orosz fél által biztosított kvótának mindössze 23 százalékát használták ki. Vagy inkább az orosz gépkocsigyártók a profitálók? Aligha, mivel Kijev változatlanul érvényesíti a velük szemben bevezetett vámilletéket. Akkor végre valóban lendületbe jön a gázszállításokra létrehozandó konzorcium ügye? Sajnos, ennek is vajmi kevés az esélye. A Razumkov központ energetikai programjának igazgatója, Volodimir Szaprikin szerint az ukrán törvények nem engedik meg a tranzitvezetékek konzorciumba adását, annak pedig szinte alig van esélye, hogy a parlament eléje menjen az államfő és a kormány erre vonatkozó kérésének.
A törvényhozással megvívandó csata Anatolij Kinah kormányfő számára még odébb van, egyelőre orosz kollégájával, Mihail Kaszjanovval van némi elintéznivalója. A moszkvai ukrán külképviselet kereskedelmi-gazdasági missziójának vezetője, Valerij Kirinyacsenko szerint a felek már kicserélték a leendő konzorciumra vonatkozó szerződések tervezetét, de a vitás kérdések tisztázása csak ezután következik. Kijev például, hogy egyáltalán maradjon némi esélye a parlamenti jóváhagyásra, a részvények felét és plusz még egy darabot szeretne megtartani magának, míg Moszkva keményen ragaszkodik a testvériesség, illetve az egyenlőség elvének betartásához. Ebből következően úgy tűnik, az a „varázsfonal”, amelyre az államfők a legutóbbi megbeszélésük során a teljes egyetértés kialakítása reményében rátaláltak, mára szertefoszlott, vélekedik a politikai konjunktúra kérdéseivel foglalkozó moszkvai központ igazgatója, Valerij Fedorov. A szakértő szerint nem érdemes firtatni, hogy kinek a hibájából. A konzorciumról szóló szerződés aláírását júliusra tervezték, de ebből nem lett semmi. Ellenben megjelent helyette egy merőben új elképzelés is, nevezetesen az orosz Gazprom és az Ukrán Nyeftyegaz összevonása. Hogy végül is a felek az osztozkodás, vagy pedig a házasság mellett döntenek-e – vagy esetleg újabb utat választanak – azt egyelőre nem tudni.
Ukrajna ma még nincs felkészülve arra, hogy tranzithálózatát átengedje a konzorciumnak. Ez érthető is, vélekedik Fedorov. Az ukrán politikai és gazdasági elit aligha annyira rövidlátó, hogy ne venné észre: tranzitvezetékei átadásával egyszerűen elvesztené egyik legfontosabb befolyásolási eszközét Oroszországhoz és a nyugati partnereihez fűződő kapcsolataiban.