Putyin sarokba szorította Sevardnadzét

Putyin jól időzített minapi ultimátumával új fordulatot vett az orosz– grúz viszály. Az Irak ellen tervezett akcióhoz támogatókat kereső Washington ugyanis most aligha fog határozottan kiállni Grúzia mellett, így a NATO iránt lojális Sevardnadze nem tudja kijátszani a „nyugati kártyát”. A terrorizmus elleni harc jelszava mögött, valójában a térségbeli befolyásért folytatott harcban tehát Oroszország lépéselőnybe került.

Néhány napja még úgy tűnt, hogy Oroszország és Grúzia megegyeznek arról, hogy katonáik közösen járőröznek a Pankiszi-szorosban. Eduard Sevardnadze grúz elnök azonban országa szuverenitására hivatkozva ismét határozottan visszautasította a javaslatot. Ezt követően intézett ultimátummal felérő fenyegetést Grúziához Vlagyimir Putyin, kilátásba helyezve a katonai beavatkozást is a szorosban. Egyre élesebb tehát a szópárbaj Moszkva és Tbiliszi között, s mindinkább kirajzolódnak egy az ENSZ Biztonsági Tanácsának terrorizmus elleni határozataira hivatkozó orosz akció körvonalai a Pankiszi-szorosban.
Amerikai szekundánsok bevonásával folytatódik tehát az orosz– grúz sakkjátszma, amelynek elsődleges tétje a kaukázusi térség ellenőrzése. A legutóbbi lépések egyikeként a politikai intrikák nagymesterének számító Sevardnadze hosszú idő után speciális alakulatokat vezényelt a senki földjének számító, terroristák paradicsomának tartott szorosba. Az amerikai jelenlét igazolására ravaszul fel is mutattak egy marokkói származású elfogott arabot, aztán azóta semmi. Moszkva szerint több „eredmény” nem is várható, hiszen a Tbiliszinek korábban több szolgálatot tevő Ruszlan Gelajev szakadár csecsen harcosai jóidőben értesültek az akcióról, s ideiglenesen odébbáltak. Mindinkább úgy tűnik tehát, hogy Sevardnadze csak blöffölt, s imitálja a terrorizmus elleni komoly fellépést. Tisztában van ugyanis azzal, hogy Pankisz kapcsán Oroszország befolyási övezetébe próbálja visszarántani az onnan amerikai segítséggel kiszabadulni próbáló Tbiliszit. Washingtonnak szólnak tehát mostani lépései is. Így Grúziának először is valahogy cáfolnia kellett azt az immár nem csupán Moszkvában hangoztatott vádat, hogy finoman szólva túlságosan lojális a terroristákhoz. Formálisan bizonyítania kellett azt is, hogy képes egyedül fellépni a kétes elemekkel szemben. Ezzel a Fehér Ház felé megpróbálta igazolni, hogy nem vesztek kárba a terrorizmus elleni harc ürügyén kapott dollárok, míg Moszkva felé a közös fellépés szükségtelenségét volt hivatott alátámasztani az akció.
Szintén a terrorizmus elleni harcra apellál válaszlépésében Moszkva is. A szabadságon lévő Putyin Szocsiból intézett ultimátumot Grúziához. A terrorizmus felszámolására egy hónapos határidőt szabó javaslatot tegnap a duma is támogatásáról biztosította, gazdasági szankciók bevezetését is ajánlva a kaukázusi köztársaság ellen. Követeléseiről tájékoztatta az ENSZ főtitkárát is, amely arra utal, hogy az orosz elnök a terrorizmus elleni harcban az együttműködésre nyitott szövetséges imázsát fenntartva láthatóan szeretne a nemzetközi közvélemény szemében is legitimitást szerezni a Grúziára gyakorolt növekvő nyomásgyakorláshoz. Moszkva egyszer már megpróbálta Grúzia ellenében kijátszani a terrorizmus elleni harc kártyáját. Az év elején azzal igyekezett alátámasztani a beavatkozás létjogosultságát, hogy a külügyminiszter bejelentette, az al-Kaida tagjai is meghúzódtak a Pankiszi-szorosban. Ez az egyébként nem minden alapot nélkülöző trükk azonban visszafelé sült el, gyakorlatilag meghívóul szolgált Grúziába az amerikai kiképzőknek. Az orosz elnök érezhetően körültekintőbb a terrorizmus fegyverének ismételt bevetésekor, s arra törekszik, hogy bebizonyítsa, a grúz központi hatalom nem akar vagy nem képes fellépni a Pankiszi-szorosban megbúvó terroristák ellen. Egyrészt arra hivatkozik, hogy Tbiliszi megsérti a BT 1373-as antiterrorista határozatát, ezzel Moszkva az egyéni és kollektív önvédelem jogának érvényesítésére kényszerülhet, s élnie kell azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az ENSZ az Egyesült Államok ellen tavaly szeptemberben elkövetett terrortámadásokra válaszul fogalmazott meg. Ráadásul Putyin jól időzítve akkor pendíti meg ezt a húrt, amikor Amerika Irak kapcsán éppen a preventív eszközök alkalmazásának szükségességéről győzködi a világot. Ezek után egyáltalán nem lenne meglepő, ha Bush az orosz fenntartások elhallgattatásának fejében hirtelen felismerné, hogy a Pankiszi-szorosban valójában tényleg ugyanarról van szó, mint Afganisztánban, és szabad kezet adna Moszkvának.