Rendszeresek a fenyegető árvizek

A tivadari tiszai gátszakadás 50. évfordulójára készülve árvízi emlékhelyet avattak 1997 novemberében a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisközség határában. Akkor még senki sem gondolta, hogy egy évvel később minden idők legnagyobb tiszai áradása nyomja majd itt a töltéseket, több település lakosságát kitelepítik, s nyolcezer ember pakolja majd a homokzsákokat a környék falvainak határában. 2001 márciusában pedig a Tarpa és Tivadar közötti gát átszakadása következtében 140 millió köbméter víz áramlik a Beregi öblözet térségébe.

Varga Attila
2002. 09. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyarország 93 ezer négyzetkilométerének mintegy a felét rendszeresen fenyegeti az árvíz. A legveszélyesebb az Ukrajnából északkeleten belépő Tisza folyó. A Felső-Tisza vidékén 1998-ban már nyártól a megszokott esőmennyiség többszöröse hullott. A novemberre kialakult árhullámban a Tisza kéttucatnyi mellékfolyója közül az ukrajnai vízgyűjtő terület, a szlovákiai vízgyűjtőt levezető Bodrog folyó, illetve a romániai vízgyűjtőt levezető Szamos folyó játszott főszerepet. Szakemberek szerint a pusztító árhullámhoz hozzájárult a talajerózió is, mely a kárpátaljai erdőkivágások hatására már évtizedek óta kialakult. A Tisza magyarországi szakaszán novemberben mérték minden idők legmagasabb árhullámát: Vásárosnaménynál a folyó 923 centiméteren, Tivadarnál pedig 958 centiméteren tetőzött. ( 2001-ben 943, és 1014 centiméter volt ez a két érték.) A folyó két kritikus, Tiszabecs környéki szakaszán sikerült 1998-ban a gátak között megtartani a töltéskoronáig érő árhullámot, Tiszacsécse térségébe viszont a homokzsákokkal megemelt gáton átbukott a folyó vize: itt kitelepítették a falu 524 lakosát, Tiszakóródról és Milotáról pedig az ott élők egy részét menekítették ki. A gátakon 1700 katona, hatezer civil és polgári védelmi alakulathoz tartozó személy dolgozott. A kormány az azonnali segélyekre és kárelhárításra 500 millió forintot szavazott meg, és azóta évente mintegy hárommilliárd forintot fordított a tiszai gátak megerősítésére.

Felgyorsított gátépítések

A volt rendszerben a pénzhiány miatt egyre inkább elmaradtak a Felső-Tisza vidék gátrendszerének karbantartási munkái. Mivel a vízgyűjtő terület döntő része külföldön van, ez kiszolgáltatottá tesz bennünket mind az előrejelzés, mind a közvetlen beavatkozás szempontjából. Évekkel ezelőtt elkészült a Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna és a Batár árvízvédelmi rendszerének fejlesztési terve. Az 1998. novemberi árvizet követően felgyorsultak a munkálatok. Az Orbán-kormány 1998-as hivatalba lépése óta elődeinél többet költött a védelmi vonalak erősítésére. A magyar állam az 1999. november 17-én aláírt kormányközi megállapodás alapján százmillió forint kormánysegélyt juttatott Ukrajnának a felső-tiszai árvízi megfigyelőrendszer fejlesztésére, amelynek célja az árvíz-előrejelzés megbízhatóságának javítása és a védekezésre fordítható idő növelése volt. 2000 végéig összesen 35,6 kilométer hosszúságú töltésszakaszt erősítettek meg, több mint kétmillió köbméter földet helyeztek el a védvonalak magasításakor. Egy tanulmány szerint ezenkívül is szükséges még 225 kilométer töltés fejlesztése, amelyből 64 kilométert rendkívül sürgősnek, 70-et közép-, 91-et pedig hosszú távon fejlesztendő gátként neveztek meg. Egyébként a 64 kilométernyi szakasz fejlesztése 2003 végére, 2004 elejére várható.

Minden évben árhullám

Nagy árhullámok vonultak le 1999-ben és 2000-ben is a Tiszán. Amikor 2000-ben a Felső-Tisza vidékén levonult az ár, a lassú apadás miatt Szolnok térségében kellett elhúzódó védekezésre számítani. A szolnoki közterek, parkok, játszóterek, burkolatok, virágterületek, öntözőrendszerek is megsínylették az árvíz következményeit.
Az ötezer lakost és kétezer ingatlant számláló Tószegen, Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik, az árvízi ostromnak leginkább kitett településén a környező falvakat – Tiszavárkonyt, Vezsenyt, Tiszajenőt – ki is kellett költöztetni. A folyó amúgy 3,5 kilométerre húzódik Tószeg gátjától – most úgy tűnik, hogy a szürkés víztömeg közvetlenül a gát szintje alatt húzódik. A vízállás jó hetven centivel magasabb, mint a tavaly ilyenkor mért legmagasabb érték. Az akkori adatot a gát tövében álló jókora kőtömb felirata őrzi: „Árvízszint 1999. március 22.: 974 centi”. A szolnoki vízmérce szerint idén 1041…
A Tisza vízgyűjtőjén a 2001. március 4–5-i hatalmas esőzések és az olvadás hatására a folyó vízszintje két nap alatt hét métert emelkedett, s Ukrajnában több helyen átszakította a gátat. Március 6-án a töltés Magyarországon, Tarpa és Tivadar között is átszakadt. Az egyre szélesedő szakadás miatt elrendelték a teljes beregi öblözet kitelepítését, amely 19 települést és 25 ezer embert érintett. A térség központjának tekinthető Vásárosnamény és a határ menti Beregsurány között, a nagy közúti forgalmat lebonyolító 41-es főúton szerdán reggel birkák, kecskék és sertések ezreit hajtották az emberek a biztonságot jelentő város felé. Trabantok, Wartburgok, IFA-k és Kamazok szlalomoznak a riadt állatok között. Az út egyik szélét már fenyegeti a Tisza. Vályogházak rogynak meg, sírkeresztek dőlnek el a vízben.
A védelmi bizottság vezetői Vásárosnaményban úgy döntöttek, hogy fel kell robbantani az út egy szakaszát, hogy a víz ne a településeket öntse el, hanem a mély fekvésű és lakatlan területek felé vegye útját. Vannak olyan szakaszok, ahol négy-öt kilométer széles a folyó. Hazánkban a gátak a százévente előfodulható legmagasabb vízállásra vannak méretezve. Most azonban olyan magas víztömeg jelentkezett, amely ötszáz évente egyszer, ha előfordul. Ez több helyen is meghaladta a kiépített gátak koronaszintjét.
A tarpai gátszakadást követően az ár levonultával 46 településen 3071 ingatlan károsodását regisztrálták a szakemberek, ezek közül 2866 volt személyi tulajdonú lakóépület. A kormány az összedőlt vályogházak helyett kőépületeket építtetett, tavaly 713 új lakóépületet adott át, s 1057 magánházat állított helyre. 127 esetben lakásvásárlásra került sor, és 37 érintett számára fizettek kártérítést.
– Új vízgazdálkodási filozófiára van szükség az árvíz elleni védekezés gyakorlatában – mondta Fónagy János, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, amikor az árvíz által veszélyeztetett felső-tiszai területen ellenőrző szemlét tartott. Elmondta: az elmúlt négy évben a kormány 32 milliárd forintot költött a töltések építésére, korszerűsítésére és az árvíz elleni védekezésre. Mindez több mint hatszorosa az MSZP–SZDSZ kormányzása alatt e célra költött összegnek. Hozzátette: társadalmi és szakmai egyeztetés alatt áll az új Vásárhelyi-terv, amely szerint komplex árvízvédelmi rendszert hozna létre a Tisza magyarországi szakaszán. Ennek során 14 víztározó épülhet meg a Tisza mentén, a hullámtereket kiszélesítik, a gátakat korszerűsítik, a folyó medrét kimélyítik.

Pusztít a Duna is

Idén a Duna okozott komoly kárt magyarországi szakaszán. A Dunán és mellékfolyóin levonult árvíz miatt összesen 54 településen kellett védekezési munkálatokat végezni. Az adatok szerint csaknem négy és fél ezer épület – lakóház, önkormányzati ingatlan, üdülő – került víz alá a hullámtérben vagy rongálódott meg az árvizet kísérő jelenségek miatt. Az árvíz miatt összesen több mint kétezer embert – 452 családot, 752 gyermeket – kellett ideiglenesen kitelepíteni otthonából. A legintenzívebb időszakban csaknem 27 ezren, köztük vízügyi dolgozók, katasztrófavédelmi szakemberek, önkormányzati alkalmazottak, katonák, tűzoltók, rendőrök, határőrök segítettek a védekezésben a veszélyeztetett települések önkénteseivel együtt.
A szakemberek szerint a dunai árvizet megelőző vízügyi prognózis rendkívül precíz adatokat közölt: a nyugat-európai és a szlovák vízügyi partnerektől származó jelentések nagyban megkönynyítették a várható vízmennyiség megbecsülését és fogadását. – Az előreláthatóság, az információáramlás most gyorsabb volt, mint a tiszai áradásoknál vagy a néhány évvel ezelőtti ciánszennyezés alkalmával – nyilatkozta egy lapunknak adott interjúban Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője.
Nehéz a Dunát és a Tiszát árvízvédelmi szempontból összehasonlítani, de ha a Kárpátokban csapadékos az időjárás, akkor a leesett víz szinte azonnal megjelenik Magyarországon. A két folyón eltérők az állami védekezés feltételei is. A Duna mellett az 1965-ös nagy árvíz után úgy megerősítették a töltéseket, hogy ez a mostani nem okozott komoly gondot. Az ár- és a hullámterek, valamint a szigetek beépítettsége is eltérő. Míg a Tisza mentén inkább vályogépületek találhatók, a Duna mellett magas lábakra épített, vasbeton alapzatú házakat emeltek, ezek a víznek sokkal ellenállóbbak.
A Medgyessy kormány ígérete szerint az év végére mindazoknak fedél lesz a feje fölött, akiknek megrongálódott a dunai árvíz során a házuk. A statisztikák szerint 4088 ház állt vízben, de ezek közül egy sem omlott össze. A pénzek folyósítását lehetővé tevő kormánydöntés szeptemberben várható. A vízügyi védekezés költsége elérte 3,2 milliárd forintot, a vízügyi helyreállításé pedig várhatóan eléri a 2,5 milliárdot. Megkezdődött az árvízi tapasztalatok összegzése, elemzése, a tanulságok levonása. A Duna és a Tisza árvízvédelmi rendszerének felülvizsgálata alapján októberre előterjesztés készül a kormány számára a javasolt fejlesztésről.
A kormányfő kezdeményezte a Duna–Elba–Odera összefogást egy egységes árvízvédelmi rendszer kidolgozását. A Dunán 1965 óta nem vonult le a mostanihoz hasonló árhullám, a Tiszán viszont 1998-óta minden évben pusztít az ár.
A keleti országrészben élők most azt remélik, hogy a Duna fenyegetése nem tereli új irányba az árvíz-védekezési koncepciót, s nem lassulnak le a térség Orbán-kormány által felgyorsított gátrekonstrukciós munkálatai.

Kutatják az okokat. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának adatai szerint az európai természeti katasztrófák között a legpusztítóbbakat a víz okozza: 1987 és 1996 között 100 jelentős árvíz pusztított földrészünkön, amelyeknek 3878 halálos áldozata volt, az anyagi kár pedig meghaladta a 88 milliárd USA-dollárt. Magyarország a területének több mint 20 százalékát kitevő folyóvölgyi és a 10 százalékát megközelítő kisvízfolyások menti árterületével a jelentős árvízi gondokkal küszködő országok közé tartozik. Az árvíz a magyarországi folyókon nem rendkívüli esemény – ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Árvízkatasztrófának a töltésezett folyókon az tekinthető, ha a folyó átszakítja az árvízvédelmi töltéseket, és elönti a mentesített árteret. Egy-egy jelentősebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez. Így volt ez már az elmúlt évszázadban is, amikor a Tisza szabályozását az 1816., 1830. és 1845. évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867–68., 1879., 1881. és 1888. évi – rendre katasztrofálisnak tekinthető – árvizek adtak egy-egy lökést a fejlesztések folytatásához, kiteljesítéséhez. Ebben a században egy-egy ilyen fejlesztési szakaszt jelentettek a Tisza- és a Duna-völgy jelentősebb árvizei: az 1919., 1925., 1932., 1939., 1940–41., 1954., 1956., 1965., 1966. és 1970. éviek. Az 1966., 1970., 1974., 1980., 1981. és 1995. évi Körös-völgyi árvizek a védelmi rendszer új fejlesztési stratégiájának kidolgozását és megvalósítását – az árvízi szükségtározók alkalmazását – váltották ki. Új fejlesztési szakaszt kell jelenteniük az 1998. novemberi, az 1999. március–áprilisi, valamint a 2000. áprilisi Tisza-völgyi árvizeknek is. Mindmáig az 1970-es években végzett vizsgálatsorozat a legátfogóbb kutatási munka, amely a magyarországi árvízvédelem fejlesztését tudományosan megalapozta. Az 1998., 1999. és 2000. évi árvizek rámutattak, hogy indokolt ismételten elemezni és értékelni az árvizeket kiváltó időjárási helyzeteket, a felszíni összegyülekezést befolyásoló tényezőket, a folyómedrek és hullámterek vízszállító képességében beállt változásokat, az árvízvédelem fejlesztéséhez szükséges hidrológiai alapadatokat és statisztikai paramétereket. Ismét el kell végezni az árvizek keletkezési körülményeinek vizsgálatát. A kutatási program egyik javasolt része az árvízvédelem műszaki módszereire és az árvízvédekezés technológiájára terjed ki, felölelve az árvíz levonulásának szabályozásával, az árvízi tározás, árapasztás és szükségtározás módszerének alkalmazásával és fejlesztésével, az árvízi lokalizálással kapcsolatos kutatásokat. Fontos a hidrológiai észlelés, figyelmeztetés, riasztás, előrejelzés fejlesztése; az árvízvédelmi földművek geotechnikai és méretezési kérdéseivel; az árvízvédekezés módszereinek, eszközeinek, anyagainak korszerűsítésével, valamint az árvízvédelem jogi, szervezeti, gazdasági intézményrendszerének, műszaki szabályozásának továbbfejlesztésével.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.