Sikermérgezés

Ötven nap alatt lezavarták az első száz napot, mi viszont ötszáznak érezzük. Olyan tömény dózist kaptunk szocialista sikerpropagandából, hogy egyesek túladagolási, sőt kifejezetten mérgezési tünetektől szenvednek. A detoxikálásra sajnos várni kell, hiszen akkor indul be igazán a propagandagépezet, ha majd minden szempontból sikertelen lesz a jelenlegi kormány.
Őszintén megvallva, a koalíciónak minden oka megvan a melldöngetésre. Az első száz napra szánt ígéreteiket apróbb bicsaklásokkal teljesítették, ám bizonyos területeken minden képzeletet felülmúlóan sztahanovista magaslatokban szárnyaltak. Például a tisztogatásokat egy szóval nem ígérték, mégis egészen elsöprő buzgalmat mutattak már az első tíz napban is ezen a téren. Az ellenzéki hangok elfojtásáról sem esett szó a programban, ennek ellenére egészen jól haladnak ebben az ügyben is. Arról sem beszéltek, hogy leállítják az autósztráda-építéseket, megfojtják a Széchenyi-tervet, felemelik a benzin és a cigaretta árát, adókommandókkal rohamozzák meg a nem eléggé lojális vállalkozókat, bűncselekmény elkövetésével rágalmaznak meg mindenkit, akinek papírpénz ment át a kezén az elmúlt négy évben, szabadlábra helyezik a vecsési számlagyárost, hősiességnek állítják be a besúgást, kiátkozzák a hitükhöz hű keresztényeket, tudatosan felhergelik híveiket minden ellen, ami polgári, nemzeti, konzervatív, jobboldali. Ilyen értelmű vállalásokat nem tettek, ezeket önszorgalomból végzik, amolyan sormintafélének szánják a program aljára. Ez a lenyűgöző mennyiségű pluszmunka kompenzálja mindazt, amit az ígérgetésekből mégsem sikerült valóra váltani. Mert ugyebár a minimálbér nem lett adómentes, a földből élők nem érzik magukat nagyobb jogi biztonságban, s a jövedéki törvény megváltoztatása sem a bortermelő gazdák javát szolgálta. De ezek apróságok, mondhatni ellenzéki kekeckedések, a perdöntő ez ügyben is Kovács László bölcs szava, aki bejelentette: az első száznapos program végrehajtása ötmillió ember életében hozott pozitív változást. Kár, hogy tízmillióan vagyunk.
Ám ne türelmetlenkedjünk, ez a kormány senkiről nem feledkezik meg, mindenki sorra kerül, s előbb-utóbb egytől egyig a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a szocialista „fincsit” – hogy Medgyessy Péter nyelvteremtő géniuszának egy remekét idézzük. Szóval ne sajnáljuk a kormánytól a sikert, még akkor sem, ha az nem egyéb, mint öntömjénező ömlengés, lelkes gátlástalanságukkal rászolgáltak arra. Ha ennek ellenére sem megyünk ki vasárnap a Városligetbe, a 100 nap, 100 százalék című bolsevik esztrádműsorra, az nem azért lesz, mert irigyek vagyunk, negatív érzületeket táplálunk a kormánnyal szemben, még csak azért sem, mert elviselhetetlen számunkra az az otromba, ostoba, infantilis felhajtás, amit ilyen rendezvényeken szoktak csapni. Még csak az sem tart távol minket az igazán felemelőnek ígérkező árokásó varietétől, hogy anélkül is eleget halljuk a kárörvendő, lenéző gyalázkodásaikat. S nem Demszky Gábor dermesztő vigyora riaszt, nem Medgyessy Péter moszkovita eleganciája.
Egyszerűen nem szeretjük, ha az utcára viszik a politikát.