Országos tanévnyitó a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírparasznyán. Hallgattuk az új közszolgálati televízióban az új oktatási miniszter mély átéléssel felolvasott, újszerűnek ható vízióit. Mi már jó előre és szívesen le is írtuk volna azokat, hiszen az ország második legnagyobb példányszámú országos napilapja nem lehet kirekesztő s eddig az olvasók meg is szokták, hogy a mindenkori Oktatási Minisztérium első embere megtiszteli őket gondolataival.
De – majdnem a költővel szólva – „az egyetem(ek) fura ura” harmadik szóbeli és negyedik írásbeli megkeresésünkre nemet mondott az interjúra. Sajtóreferense telefonon közölte: a miniszter úr szívesen látja a Magyar Nemzet munkatársát a sajtótájékoztatókon, a tárca a háttéranyagokkal is ellátja a lapot, de ő (Magyar Bálint) „nem kíván élni az interjúadás lehetőségével”.
E sorok írója és vélhetően olvasóink százezrei sem roppanak össze lelkileg ettől a vészjósló hírtől. Megtört szívvel, soha el nem múló, mély és örök fájdalommal tudatjuk tehát velük, hogy Pokorni Zoltán és Pálinkás József oktatási miniszterek tanévindító, félév- és tanévzáró interjúi után a továbbiakban be kell érniük Magyar Bálint közszolgálatos tévészerepléseivel.
Néztük tehát vasárnap az MTV-t (Medgyessy-tévét), amelyből – egyelőre még ismeretlen okból – az előbb említett két polgári miniszter jól ismert, nagyrészt már a gyakorlati megvalósítás útján tartó terveit, célkitűzéseit hallhattuk a szakértői kormány vezető oktatáspolitikusa szájából. Többek között ilyeneket mondott: tanulni kell megtanítani a gyerekeket, vagy: az Oktatási Minisztérium az esélyt teremtő oktatás mellett kötelezte el magát. Beszélt az egész életen át tartó tanulásról – hogy az milyen fontos –, de megemlékezett például az európai uniós csatlakozáshoz szükséges versenyképes tudásról is. Ezek – határozottan emlékszem – Pokorni Zoltán szavai, amelyet azonban akkoriban jóval elegánsabb, választékosabb fogalmazástechnikával kivitelezett formában hallottunk s érhető volt az is, hogy az előző oktatási miniszter mit ért a versenyképes tudás alatt. A mostani oktatásmágia első számú szakértője közölte az ország nyilvánosságával – idézőjel nélkül – azt is, hogy a XXI. században csak az a nemzet lehet sikeres, amely megbecsüli a tudást. Az is huncut, aki azt hiszi, hogy a miniszter nem tért rá a hátrányos helyzetű kistelepülésen tartott ünnepi szónoklatában kedvenc saját témájára, a gyerekek felkészületlenségéről szóló térölelő gondolatmenetre. Mint már olvasóink kitalálhatták, a 15 éves magyar diákokat elmarasztaló PISA nevű nemzetközi felmérésről van szó, amelynek során kiderült, hogy 31 OECD-ország közül a 23. helyet foglalják el. Erre az – egyes mértékadó szakértők szerint nem szakértők által elvégzett – olvasás-szövegértés vizsgálódásra alapozza Magyar miniszter az iskolarendszer modernizálását célzó stratégiáját. Ezúttal sommásan csak ennyit emelt ki: számos vizsgálat azt mutatja, hogy a mai fiatok, miközben a hagyományos iskolai követelményeknek általában megfelelnek, az életben való helytállás feladataival nehezebben boldogulnak. Azt is kijelentette, hogy olyan feladatokról van szó, ahol az alkalmazkodóképesség, a rugalmasság és a kreativitás elengedhetetlen, míg a lexikális tudás inkább csak kiegészítő szerepet játszik. Van benne valami, hiszen az előző oktatási kormányzat azért rendezett konferenciát a pedagógusoknak, hogy ezt a problémát is megtudják és tegyenek ellene. De azért enyhén szólva az újak részéről némi túlzás a német nevelőnőkre jellemző sulykolásos módszerrel vészharangot kongatni, már-már azt sugallva, hogy gyermekeink kreativitása egy csapásra megszűnt, alkalmazkodóképtelenség lett úrrá rajtuk, rugalmatlan tuskókká váltak, azaz agyilag lepukkantak, méghozzá pillanatok alatt. Az új oktatási miniszter szerint „az elmúlt években a magyar oktatás színvonalát a pedagógusok felkészültsége mentette meg”, azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy ugyanezek a tanárok oktatták a PISA-felmérés „áldozatait”.
A rövid és ennyiben szimpatikus ünnepi beszéd néhány „viszonylag fontos” témára nem tért ki. Kíváncsi lennék többek között arra, hogy a szaktárca új logója – amit már a nyírparasznyai ünnepi megnyitón fellépő gyerekek trikóin is láthattunk és rövidesen az összes hivatalos kiadványra felkerül – vajon hány forintba kerül. Tényleg, honnan lett rá pénz? Hiszen a jelen retorika szerint az oktatási és az egész kormányzat az előző miatt anyagi csődben van. Lehet, hogy a rávaló közforintokat is mi adóztuk össze?
A múlt csütörtökön egyébként az oktatási miniszter ráért vendégeskedni az Origo internetes szolgáltató Társalgójában. A most következő pillanatokban az elmaradt interjút illetően talán olvasóink megnyugszanak, látva a szaktárca szakmai vezetőjének szakmai felkészültségét. Egy, az SZDSZ választási ígéretét firtató kérdésre – hogy az internetpiacot stabilizálják-e, miután átalánydíjas lett a kapcsolt vonali hozzáférés – Magyar Bálint azt felelte: egyik legfontosabb céljuk, hogy ösztönözzék az olcsó internet biztosítását és elterjesztését. Ezért egy olyan beruházásösztönző konstrukción dolgoznak az Informatikai és Hírközlési Minisztérium szakértői, amely a beruházókat támogatná az új internetvégpontok megteremtésében. Kit is támogatnának tehát? A beruházót? Ez korábbi ténykedésük alatt is így volt s emiatt a polgári kormányzatra olyan szerződést hagytak, amely miatt a piaci ár sokszorosát fizették a „beruházó szolgáltatónak” a szolgáltatásért.
Azt állította a miniszter, hogy az elmúlt 4 évben lelassult a Sulinet program. Ezzel szemben a bekötött intézmények száma a két és félszeresére emelkedett, a látogatottság pedig a tartalomfejlesztésnek köszönhetően legalább megtízszereződött, a sávszélesség is jelentősen növekedett. Emellett minden intézmény korszerű számítógépet kapott. Nem ártott volna az elmúlt négy évben olvasni a Magyar Nemzetet (is).
Egy 2004-től uniós támogatással megvalósuló, a felsőoktatás fejlesztéséről szóló program indítási szándéka is szerepelt a kérdésekre adott miniszteri riposztok között. Bizony ez is fontos lenne, hiszen az előző kormányzat által szorgalmazott kreditrendszer bevezetését vagy a felvételi reformot leállították, ugyanígy a felsőoktatási beruházásokat is. Pedig az előző ciklusban százmilliárd forint összértékű fejlesztések indultak el, emellett világszínvonalú informatikai rendszer működik a felsőoktatásban. Más. A miniszter a pedagógus-bérrendezést és a diplomás-minimálbér bevezetését „régi adósság törlesztéseként” említi. Ebben igaza van, de vajon miért nem sikerült ezt előző minisztersége alatt keresztülhajtani?
Trump: Nem sikerült megegyeznünk
