Tejpénz

Az általános iskolás gyerekek több mint egyharmada rendszeresen étlen-szomjan megy a suliba. Elszomorító adat ez, de nemcsak az emberek szegénységét jelzi, hanem egyes szülők felelőtlenségéről, nemtörődömségéről is kiállítja a bizonyítványt. Ám azért vannak nekünk választott vezetőink, hogy a néptől rájuk ruházott hatalmat s az azzal járó szellemi, erkölcsi és anyagi eszközöket a legelesettebbek kiszolgáltatottságának, nyomorának enyhítésére (is) használják. Az adóforintjainkból megetethetik az éhező nebulókat, ha már saját szülőjük elmulasztotta teljesíteni kötelességét. A fővárosi iskolatej-akció oly kezdeményezés, amelyet csak üdvözölni tudunk, jobb helyre nem is kerülhetnének adóforintjaink, az éhes gyerekek táplálása oly nemes cél, amire még többet is áldoznánk.
Demszky Gábor bejelentette, hogy a főváros 725 millió forintot szán a projektre, így minden tanítási napon, minden rászoruló kisdiák kap egy kiflit és egy pohár tejet. Mély humánumról tanúskodó nagyszerű döntés. Az akció keretében naponta 76 ezer gyerek jut némi egészséges táplálékhoz, minden jó érzésű ember meghatódik ettől a gesztustól. Demszky főpolgármester elmondta még, hogy egy – általa meg nem nevezett – cég pályázat útján nyerte el a jogot, hogy minden iskolába kiszállítsa a tejet és a kiflit s csillapítsa a fejlődésben lévő ifjoncok éhségét. Olyan ez, mint egy győzelmi jelentés, nem is illendő összevetni a számokat, az ügyhöz méltatlan kicsinyességnek tűnhet. De mégsem árt tudni, mire megy el az adófizetők pénze. 185 tanítási napot számolva, a közelebbről meg nem nevezett filantróp vállalkozás, gyermekenként 52 forintot kap a fővárostól egy kifliért és egy pohár tejért. A szomszédos csemegeüzletben a jelzett tétel 25-30 forintért beszerezhető, hozzátéve, hogy ekkora mennyiségű árut nem a sarki szatócsnál szoktak megvásárolni. A nagykereskedelmi ár ennél lényegesen olcsóbb, így a szállítási költség után is marad a cégnek személyenként 25 forint körüli haszna. Ez naponta 1,9 millió, évente 350 millió forint. Ilyen szívesen vesszük, hogy a mi pénzünkből a rászorulókat segítik, annyira helytelenítjük, ha a segélyezésre szánt pénz fele egy ismeretlen vállalkozás kasszájába vándorol.
Mostanában pont Demszky Gábor és elvbarátai sokat beszélnek arról, hogy az előző kormány herdálta a közpénzeket, pazarlóan bánt a polgárok adójával. Akkor most mit mondhatunk? Egy „névtelen” cég extraprofithoz jut közpénzekből, a főpolgármester Demszkyék nem csak az éhes gyerekeket etetik.