Thália magyar temploma

Budavár visszavételekor, 1686-ban romba dőlt a Basa-dzsámi, a ferencesek középkori, Szent János tiszteletére szentelt temploma. Karmelita szerzetesek kezdték újjáépíteni 1725-ben. Az egykori kolostorépület bejárata felett a „Karmelita udvar” felirat ma is olvasható: 1736-ban szentelték fel. Alig telt el azonban egy fél évszázad, s II. József, a felvilágosult „kalapos király” megszüntette a rendet (1784), sőt, mivel ugyanekkor hivatalok egész sorát helyezte át Bécsből Budára, a személyzet szórakoztatásáról gondoskodni kívánva elrendelte a templom színházzá alakítását. A kolostor refektóriumából kaszinó lett, szemben vele pedig – a jó üzleti érzékkel megáldott – Tuschl Sebestyén nyitott kávéházat. A színház építésére a sakkautomatájáról nevezetes polihisztor, Kempelen Farkas és Hikisch Kristóf építőmester kapott megbízást. Feladatukat aránylag rövid idő alatt teljesítették: a kolostor celláit öltözőkké alakították, a kriptából lett a süllyesztő (miután a halottakat átvitték a közeli temetőbe), a színpadot az oltár helyére állították. Horler Miklós szerint az orgona a vízivárosi Szent Anna-templomba került, a harangokból ágyút öntöttek. A színház 1787. október 17-én, egy német nyelvű darab bemutatásával nyílt meg.
Kelemen László társulatának, az első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaságnak első magyar nyelvű előadására 1790. október 25-én került sor. Simai Kristóf, egy révkomáromi születésű piarista tanár Igazházi, egy kegyes jó atya című darabját adták elő. Az esemény ünnepélyességét emelendő, ez alkalommal a nógrádi magyar cigányzenekar régi nótákat játszott. Simai, aki Batsányi és Kazinczy köréhez tartozott, már gyarkorlott színpadi szerzőnek tarthatta magát: első színdarabját kecskeméti növendékei 1777-ben adták elő, s a legnépszerűbbet, a Házi orvosság című „vígságos és mulatságos” darabot hivatásos társulatok huszonhétszer játszották. Az Igazházi után (az irodalmi névadás a „kegyes, jó atya” kiváló jellemére utal) Kotzebue- és Schikaneder-darabok kerültek színre, de egy (az első) magyar daljáték, a Pikó Hertzeg és Jutka Persi, majd a Romeo és Julia, továbbá egy Voltaire-színmű is népes közönséget vonzott. Kazinczy a Hamlet-fordítását szerette volna bemutatni, de erre nem került sor. Nagy sikerrel játszották azonban Szentjóbi Szabó László Mátyás királyról szóló, hazafias töltetű színművét. A társulatot vezető Kelemen László is játszott kisebb karakterszerepeket, családjának nőtagjai is felléptek. A hősszerelmes Láng Ádám János mellett Moór Anna nevét jegyezte fel a színháztörténetet. Kelemen László színművek fordításával is szolgálta a magyar nyelvet és a látogatók érdeklődését. Kisebb-nagyobb zökkenők után 1833–37 között itt játszott a Kassáról érkezett, legerősebb vándor színtársulat. 1833. július 7-én léptek fel először Bocskay István, avagy az egyenes lelkű hazafi című „harcias játékkal”. Ugyanezen évben, október 27-én mutatkozott be Laborfalvi Róza leányasszony Nina szobaleány szerepében, a Benjámin c. darabban. A színházat ekkor Fáy András és Döbrentei Gábor igazgatták. Másfél év múlva, 1835. február 27-én mutatták be először a Bánk bánt. Itt játszott Déryné Széppataki Róza, Kántorné, Lendvay, Lendvayné Hivatal Anikó, Megyeri Károly, Szentpéteri Zsigmond – ők lettek az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház alapító tagjai. 1837 és 1870 között német társulatok bérelték a mai Várszínházat, 1870-ben Buda város tanácsa határozattal tiltotta meg további működésüket, s ezután újra a magyar nyelv otthonává vált a ma táncszínházként szolgáló épület.