A fiatalok többsége előítélettel bír?

A roma és mozgássérült fiatalokkal szemben megkérdezett kortársaik 32 százalékának vannak erős előítéleteik, csupán 8,1 százalékukban nem – derült ki abból a felmérésből, amelyet az oktatási jogok miniszteri biztosa felkérésére végeztek a közelmúltban. A vizsgálat készítői szerint iskolai szociális munkásokra lenne szükség, akiknek egyaránt feladatuk lenne a prevenció és a kommunikáció, illetve eljutnának a diákok családi környezetéhez is.

A fiatalok csaknem 75 százaléka eltérő mértékben ugyan, de előítéletes gondolkodású, ők azok, akik nem vennék szívesen, ha egy általuk cigánynak tartott fiatal a barátjuk lenne – olvasható az MTI jelentésében. Az 1500 válaszadó harmadikos középiskolás 17,8 százaléka budapesti, 20,4 százaléka él megyei jogú városban, és 61,8 százaléka egyéb település lakója.
A mozgássérült fiatalokkal kapcsolatban a diákok 2,1 százaléka nevezhető nagyon előítéletesnek, míg 42,3 százalékuk teljes mértékben toleráns. A romákkal szemben előítéleteket tápláló diákok 71,7 százaléka, míg a toleráns diákoknak 59,7 százaléka helyeselné a halálbüntetés visszaállítását. Ezzel szemben az előítéletes diákok 21,3 százaléka ellenzi a halálbüntetést, a toleráns fiataloknál ez az arány 36,2 százalék.
A budapesti diákok 59,8 százaléka tekinthető előítéletesnek, míg ez az arány a vizsgált megyeszékhely iskoláiba járó fiatalok között már 71,7 százalék. A toleránsak csoportjába tartozik a fővárosi megkérdezettek 9,6 százaléka, a másik városban tanulóknak viszont csak 5,4 százaléka sorolható ide. A romákkal a felekezeti iskolák diákjai toleránsabbnak bizonyultak, mint a világi iskolák tanulói. A felekezeti intézménybe járók 21 százaléka, míg a világi iskolák diákjainak csak hat százaléka nem táplál előítéleteket a cigány fiatalokkal szemben.
Kiderült az is: a leginkább a diákönkormányzatokat megillető jogokat ismerik a fiatalok, legkevésbé pedig a hatalmi ágak feladatairól vannak megfelelő ismereteik. A diákok 13,8 százaléka van tisztában a demokratikus társadalom által a parlamentre, a kormányra és a bíróságokra ruházott feladatokkal.
A vizsgálat készítői szerint olyan fizetett szociális munkásra lenne szükség az iskolákban, aki nem függ az intézmény vezetésétől, adott esetben bérezését sem a fenntartón keresztül kapja, nem tanít ott, így a diákokkal kizárólag olyan kommunikációs helyzetekben találkozik, amelyekből hiányzik az alárendeltség. Az iskolai szociális munkás feladata lenne a prevenció és a kommunikáció egyaránt; kapcsolatokat tartana a civil szervezetekkel, a rendőrséggel, a gyámhivatallal, a gyermekvédelem intézményeivel, és eljutna a diák hátteréül szolgáló családi környezethez is.
A vizsgálat készítői nélkülözhetetlennek tartották nemcsak a jelenlegi osztálylétszámok betartatását, hanem a jogszabály szabta keret csökkentését, a jelenlegi 33-35 fős osztályokban ugyanis éppen a kommunikáció, a személyes törődés lehetősége szűnik meg.