Bonyolult választási számtan Boszniában

Az utóbbi hónapokban már-már úgy látszott, a nemzetközi közösség elengedi Bosznia kezét, és hagyja, hogy sorsáról saját polgárai döntsenek. Új „helytartója”, a brit Paddy Ashdown kevésbé avatkozott be az entitások, vagyis a Bosznia-Hercegovinát alkotó bosnyák–horvát föderáció és a boszniai szerb állam ügyeibe, mint elődje, Wolfgang Petrisch.

Ashdown az október 5-re kiírt általános választások szervezését is átengedte a helyi hatóságoknak, holott ezen már nem kétéves „próbaidőre”, hanem négy évre választották a tisztségviselőket. A választásokon azonban – amint egyébként az összes korábbin is – kiábrándító eredmény született: a „nemzetiszínű” pártok fényes győzelmet arattak. Ennek nyomán pedig megismétlődni látszik a régi forgatókönyv: első meglepetéséből felocsúdva a főmegbízott és hivatala ellentámadásba lendült. Paddy Ashdown legott nyilvánosságra hozta az újonnan megválasztott tisztségviselők által kötelezően megvalósítandó intézkedéscsomagot, amelynek fő jellemzője, hogy a bosznia-hercegovinai állam gazdasági-politikai egységét hivatott erősíteni. Erre elődei is egytől egyig törekedtek, ám az entitások részéről mind ez idáig heves ellenállásba ütköztek.
A napokban kiszivárgott, hogy a főmegbízotti hivatal a választások eredményét is korrigálni kívánja a töredék szavazatok elosztásával. A művelet nem nevezhető pusztán kozmetikai beavatkozásnak, hanem sokkal inkább sebészinek, hiszen segítségével olyan pártokat igyekszik bejuttatni a törvényhozásba, amelyek a választók akaratából még a háromszázalékos parlamenti küszöböt sem érték el. A bonyolult választási aritmetikában azonban nagy szükség van rájuk. A boszniai Szerb Köztársaságban például ahhoz, hogy a nemzetközi közösséggel már korábban is jól együttműködő Milorad Dodik-féle Független Szociáldemokraták Pártja (SNSD) és a jelenlegi miniszterelnök, Mladen Ivanics vezette Demokratikus Haladás Pártja (PDP) alakítson kormányt, nem pedig a választásokon nyertes nacionalista Szerb Demokrata Párt (SDS). Még tíz kis párt összefogására van szükség – állítja Kocsis Kálmán volt szarajevói nagykövetünk – a bosnyák Demokratikus Akciópárt (SDA) és a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) „semlegesítésére”, a föderációban pedig egyenesen tizenhatéra.
Jogosan merül fel az a kérdés is, hogy vajon alkalmas lehet-e egy ilyen legitimnek aligha nevezhető vezetés az ország gazdaságának talpra állításához szükséges reformok végrehajtására? Egy fellendüléssel és rövid időn belül beköszöntő jóléttel kecsegtető gazdasági helyzetben lehetne reménykedni abban, hogy bosnyákok, horvátok és szerbek országuk egységét részesítsék előnyben, a jelenleg – 60 százalékos munkanélküliség mellett – uralkodó létbizonytalanságban és kilátástalanságban azonban nincs más biztonság számukra, mint a nemzeti, etnikai hovatartozásé. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a daytoni megállapodás nem megoldás Bosznia-Hercegovina sorsára, csak az öldöklésnek sikerült véget vetni általa, a létrehozott állam azonban nem életképes.