Egy vidám gyásznap

Zajos banzájt rendeztek vasárnap a budai Millenáris Parkban, volt ott lepényevés, zsákban futás, lufihámozás, póznamászás, móka, kacagás, minden, mi szem-szájnak ingere. Mizsei Zsuzsanna parkigazgató volt az esemény gazdája, nemrég még masszív kereszténydemokrata politikus, majd behúzott a Centrumba, nyilván ennek jutalmaként kapta a direktori állást. Mostanában a szocialisták fő purifikátoraként hallat magáról. (Szegény édesapja, néhai jó Mizsei Béla bácsi, megszenvedte a múltat-jövendőt kisgazda múltjáért, ’56-ért…)
Ja, majd elfelejtettem ideírni, hogy mindez éppen október hatodikán történt, azon a napon, amikor aradi vértanúit gyászolja a nemzet jobbik fele, meg első független miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost, aki szegény Pesten adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Ha ehhez még azt is hozzáírom (bár legtöbben tudjuk), hogy a Millenáris Park nem Vidám (Angol) Parknak épült, hanem a nemzet szolgálatára, örömére, üdvére, vagyis létezésének küldetése, feladata van, akkor azért kimondható: szégyellheti magát az, aki itt, ezen a szent helyen és ezen a szomorú napon parádét rendez, engedélyez. Aki hajdan kereszténydemokratának mondta magát, de aztán elfeledkezett az egészről, viccmesterré lett. Kétéltűvé.
Magyar ember, ha október hatodikáról hall, a szíve összeszorul, szeme könnybelábad. Emlékezik, fogadkozik. „Hazádnak, rendületlenül”. Talán van, aki sírva is fakad.
Mizsei parkigazgatónő ezek szerint másképpen, más színben látja október hatodikát. Ez a buli napja, a happy day… Haynau táborszernagy ha élne, talán fel is kérné egy rock and rollra… Őrület.
Talán egyik-másik kereszténydemokratában van a hiba? Nem tudom. Tavaly Giczy György KDNP-elnök Isten áldását kérte a szocialista pártra… Fogódzkodjunk meg, emberek!
Akkor most ki van a rács túloldalán? Ők vagy mi? Kiknek kellene ellátogatniuk a sárga viccházba? Nekik vagy nekünk?
Szíves észrevételeiket várom.