Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy a csigatévé átalakulása kagylótévévé a lényegen változtatott-e. Hogy miért beszélek kagylótévéről? Tessék megnézni a tv2 új emblémáját. A kagylótévé persze bizonyos értelemben zárkózott lenne. A tv2-nél viszont exhibicionistább (magamutogatóbb) botrányvadász médiaképződményt hiábavaló keresnünk.
Sváby és műsorai a legteljesebb mértékben ellentmondanak a csigának és a kagylónak is. Mindene gyors és nyitott. (Főként a szája.) Ezt bizonyos fülek dicséretként értelmezhetik. Nem az. Aki látta A született gyilkosok című amerikai filmet, az valószínűleg egyetért velem abban, hogy az utolsó filmkockákon a Napló médiafelfogásának és Sváby figurájának pontos definíciója hangzott el. S ami ott elhangzott, az az egész médiaszakmára korántsem hízelgő, bár az élet egyik alapvető ismérvével, a szaporodással kapcsolatos.
Néhányszor már beszéltem erről. Aligha hiszem, hogy ezzel a tv2 háza táján barátokat szereztem. Pedig a kagylótévé barátjának lenni kifizetődő dolog.
Most, ebben a pillanatban azt hallom, hogy Havas Henrik a maga rendkívüli szerénységével közli, hogy könyvei elsöprő mértékben vezetik a sikerlistákat. Maga Henrik is a texasi kopó népszerűségével és lazaságával vetekszik. Sváby hangja szinte elfullad, amikor e nagy riporter, egyetemi oktató, életművész és üzletember már-már reneszánsz sokoldalúságáról és tökélyéről beszél. Ebből a vájt fülűek és vájt szeműek számára azonnal kiderül, hogy a Napló szereti Henriket. Egy gyékényen árulnak. Egy bordában szövődtek. Egy húron pendülnek. Népszerűségük elsöprő abban az országban, ahol élünk. És itt él Pongó! Aki szemmel láthatóan nem exhibicionista. Csak kissé extrémen bohó. Tehát mint nép, populáció, tömeg: szeretjük.
Furcsa dolgokat szeretünk.
Miért jutott mindez eszembe? Mi ingerelt fel?
A texasi kopót néztem a tv2-n, mert zuhogott az eső odakint, és utána akaratlanul megláttam Pongót. Mintha hasba rúgtak volna. Pongó majdnem olyan jó, mint Sváby vagy Havas. Hosszan bemutatják a kagylótévében, sztár lesz belőle is. Hogyhogy lesz? Már az is. Előtte a paksi cigányokról láttam híradást. Kálváriájuk nem polgári, hanem szocszabad kormányzás alatt folyik, így azt hinné az ember, hogy szenvedésükből ezúttal kagylóék nem tudnak politikai, ideológiai tőkét kovácsolni. De ők tehetségesek, nem ismernek lehetetlent, bármire képesek. Operatőrük és riporterük megpillant – az egyik romáktól rettegő falu utcáján – egy embert, akinek a nyakában (kívül a pulóverén) akkora kereszt lóg, amekkora egy érsek nyakát is lehúzná. A stáb természetesen készen áll: itt a megfelelő alany. Az ocsmány, cigánygyűlölő álszent. A keresztes férfi pedig minderre alkalmat ad. Gyűlölködik. Ostobaságokat beszél. Keresztényietlen. Az objektív hosszan és kéjesen elidőzik rajta. „Látjátuk feleim szümtükkel mik vogymuk…”
Ugyanez a tv2, amelyik mélyen együttérez a cigányokkal, tette fel internetes közleményei közé a Big Brother során, hogy Orbán Viktor egy cigány. Pongó szájából fröccsent ki ez (más egyebekkel együtt). Meg hogy, ha ő lett volna Magyarország miniszterelnöke a holokauszt idején, nem élne hazánkban egy szál zsidó sem. Íme Pongó előadásában egy fasiszta cigány. Orbán azért, hogy lecigányozták, elnézést kért egy nyilvános beszédében a magyar romáktól. Ugyanis ő tudja, hogy az a gyűlölet, amellyel kagylóék a személyét kezelik, ördögibb a raszszizmusnál. Bizonyos értelemben jobb cigánynak lenni, mint Magyarország polgári exminiszterelnökének. Ő – egyébként cigánypártoló szerepben tetszelgő ellenségei számára – rosszabb a cigányoknál. Így igaza van: Pongó tulajdonképpen megtisztelte.
Ez az a gyűlölet, amely megdicsőüléssel ér fel.
Hogy mit gondoljunk az ilyen „kereskedelmi” tévézésről, s a kereszttel a nyakában gyűlölködő (ellentétes érzelműnek tetsző, de azonos szellemiségű) hazánkfiairól, én nem tudom…