Imázsromboló kényszer

Különösképpen nyugtalanítja az integrációs lázban égő hivatalos Bukarestet a Romániából Nyugat-Európába tartó szerencsepróbálók és menekültstátust szerezni igyekvők tömege. Nemrégiben a francia nagyvárosokban kolduló romániai illetőségűek (főként romák) hada keltett feszültséget Párizs és Bukarest között. Emiatt Nicholas Sarkozy belügyminiszter Romániába látogatott, és kemény egyezményt írt alá vendéglátóival. Ennek értelmében az onnan hazatoloncolt román állampolgárokat az útlevelük bevonása mellett végső esetben vagyonelkobzással is büntethetik.
Nem számíthatnak kíméletesebb bánásmódra azok a romák sem, akik a minap érkeztek haza Svájcból. A negyven személy esetét egyenként megvizsgálva döntenek a román hatóságok a büntetések mértékéről. A vádpontok között szerepelhet az illegális határátlépés vagy a nyugati tartózkodási engedély lejárta utáni törvénytelen „ottmaradás” is. Svájcba különben szintén Franciaországból érkeztek a romániai romák, de a kantonok országában már szintén nem hat meg senkit az a panasz, miszerint ezeket az embereket otthon etnikai jellegű negatív diszkrimináció éri. A kérdéskör amúgy meglehetősen bonyolult, és alapvető emberjogi vonzatokkal is bír, hiszen nemrég tulajdonképpen indok nélkül fordítottak vissza romákat a román– magyar határról. Az illetőknek ugyan minden úti okmányuk rendben volt, fel tudták mutatni a január elsején kigyúlt „schengeni zöld lámpával” egy időben hozott rendeletben előírt devizaösszeget is, de konkrét úti célt nem jelöltek meg, a „turizmus” emlegetése pedig nevetést fakasztott.
A múlt hét közepén aztán újabb nyilatkozatbomba robbant Bukarestben. Gerrit Zalm, a holland liberális pártvezér bejelentette, hogy az ottani parlament elé terjeszti a román és bolgár állampolgárokkal szembeni vízumkényszer újbóli bevezetését célzó javaslatát. Az indok ugyanaz: a két balkáni államból érkező emigránsáradat megfékezése. Iliescu román elnök minap tett reagálása szerint minden román állampolgárnak kötelessége erősíteni azt az érzést Nyugat-Európában: a román társadalom civilizált és demokratikus, s elfogadhatatlan, hogy néhány bajkeverő miatt minden becsületes polgár nehézségekbe ütközzön, ha Nyugatra akar utazni…
A sokadik államfői figyelmeztetés természetesen semmit sem csökkent a jelenleg tízszázalékos romániai munkanélküliségi rátán, és semmit sem emel azon az országos nettó átlagbéren, amelynek értéke nem haladja meg a 125 eurót (egy liter benzin ára 0,7 eurónak felel meg). A megélhetési migráció tehát zajlik majd tovább, s a román hatóságok egyre szigorúbb feltételekhez lesznek kénytelen kötni a kiutazásokat, hogy a nyugati tiltakozásoknak és megszorításoknak elejét vegyék.
A romániai magyarok ilyen szempontból fölöttébb vegyes érzelmekkel tekintenek Magyarország európai uniós csatlakozása elé is, ugyanis attól tartanak, hogy az anyaországgal való személyes kapcsolattartásukat indokolatlanul meg fogja nehezíteni a „legújabb vasfüggöny” leereszkedése Románia nyugati határán, ez azonban részben más jellegű kérdéskör.
A tavaszi népszámlálásnak egyelőre csak az előzetes eredményei ismertek Romániában, de a szakértők ezek alapján is levonták az idevágó konklúziókat. 1992 óta az ország stabil lakossága több mint 1,1 millió fővel lett kevesebb, s ez részben a szaporulat csökkenése, másrészt pedig a migráció következménye. Az elmúlt egy évtizedben különben a többségi románság öt százalékkal fogyott, a magyarság 11,7 százalékkal (!), a romániai roma közösség azonban egy harmadával (33 százalékkal) nőtt, de szakértők szerint az utóbbiak esetében regisztrált 535 ezres szám messze a reális alatt van. Tehát közülük is bőven jutottak Nyugat-Európába – s egy idő óta aztán megint haza, hiszen onnan előbb-utóbb visszatoloncolják őket.