Kétséges ’56 közös ünneplése

Nem született döntés a házbizottság tegnapi tanácskozásán az Országgyűlés október 23-i ünnepi ülésnapjáról, ezért jövő hét keddre rendkívüli ülést hívott össze Szili Katalin. Wittner Mária forradalmár, ’56-os halálraítélt szerint az MSZP-nek és az SZDSZ-nek semmi köze az ’56-os megemlékezésekhez, mert a társadalom megkövetése a mai napig nem történt meg.

Rendkívüli ülést hívott össze a jövő hét elejére Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, ugyanis a házbizottság tegnapi tanácskozásán nem született döntés az október 23-i ünnepi ülésnapról. Szili Katalin ezt a tegnapi sajtótájékoztatón jelentette be, ahol kifejtette: reményei szerint a frakciók kialakítják közös álláspontjukat. Indoklásul elmondta: levelet kapott Áder Jánostól, a Fidesz frakcióvezetőjétől, ami szerint az ellenzéki képviselőcsoportnál több, a forradalomban részt vett személy, ’56-os szervezet jelentkezett. Áder János a házelnöknek írott levelében közölte: a Fidesz csak az ’56-os szervezetekkel, illetve a forradalom egykori résztvevőivel tartott egyeztetés után alakítja ki álláspontját az ünnepi ülésnapról.
A forradalom kitörésének napján rendezendő országgyűlési megemlékezés a kormányváltás után most lenne az első alkalom arra, hogy a képviselők és a kormány közösen emlékezzék meg a negyvenhat évvel ezelőtti szabadságharcról és áldozatairól. Az eredeti elképzelések szerint az október 23-i, 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékező ünnepi ülésen megemlékezőbeszédet mond Mádl Ferenc köztársasági elnök, Szili Katalin házelnök, valamint a négy parlamenti párt frakcióvezetője.
Wittner Mária forradalmár, egykori ’56-os halálraítélt lapunknak kijelentette: írásban fordul a két ellenzéki párthoz, arra kérve őket, ne ünnepeljenek együtt a kormánykoalícióval, ne vegyenek részt közös megemlékezéseken, inkább az utcát válasszák az ünnep színhelyéül, mert a forradalom ott kezdődött el, nem a parlamentben. Hozzátette: a Magyar Szocialista Pártnak, valamint a Szabad Demokraták Szövetségének semmi köze az ’56-os megemlékezésekhez, mert a társadalom megkövetése a mai napig nem történt meg. A közös ünneplés addig nem aktuális, amíg a baloldali és liberális sajtó a forradalmárokat csőcseléknek, a mártírhalált halt Tóth Ilonát pedig gyilkosnak nevezi. Hozzáfűzte: sajnálja a kellemetlen helyzetbe került államfőt, mert jelen kell lennie az emlékülésen.
*
Az országgyűlési választások utáni nyár a társadalmi közéletben izgalmakat és széles körben tapasztalható ingerültséget váltott ki. A vádak és viszontvádak a közéletet felzaklatták. A politikai vezető réteg sajnálatos módon nem vette észre, hogy egymás elleni harcaik az ország sorsát meghatározó politika és politikusok lejáratását és lejáratódását eredményezik. Különösen visszatetsző az ügynöki tevékenység vizsgálatakor az „érintettség” homályos megfogalmazása, a hatalom és áldozatainak összemosására tett kísérletek – áll a Deák Ferenc Társaság közleményében, amelyet az önkormányzati választások és október 23. kapcsán bocsátottak ki.
Az OS jelentése szerint a kormányzat, amelynek felelőssége is elsődleges, méltányosan vegye figyelembe az országos választások során kialakult arányokat. Az ellenzék pedig fokozottabban ügyeljen a fontos és kevésbé fontos kérdések megkülönböztetésére, a célszerű döntéseket támogassa, és jó szándékú javaslatokkal segítse. Kölcsönösen tanúsítsanak mértéktartást és felelősséget, és legyen útmutató számukra elődeink nemes példája, amely az 1867-es kiegyezést is lehetővé tette. A Deák Ferenc Társaság arra is felhívja a figyelmet, hogy az október 20-i önkormányzati választásnak anynyi a jelentősége, amennyit a lakosság annak tulajdonít.
Nemzeti értékeink védelme és érdekeink tárgyszerű felmutatása legyen e politikai küzdelem középpontjában a rágalmak és lejáratási kísérletek helyett. Ezzel kell a korábbiaknál nagyobb részvételre serkenteni a választásra jogosult polgárokat. A Deák Ferenc Társaság október 23-a felemelő és dicsőséges ünnepén arra kéri az ország lakosságát, hogy felidézve e csodálatos nap emlékét, hálával gondoljon azokra, akik életüket adták a magyar szabadságért.
Ma kevesebbet kíván a haza, de amit kíván, azt mindenkinek teljesítenie kell.
Budapest, 2002. október 3.
Bába Iván, Boross Péter, Herényi Károly, Iván László, M. Kiss Sándor, Pongrácz Tibor, Pungor Ernő, Rubovszky András, Slosár Gábor, Solymosi Frigyes, Széles Gábor, Szokolay Sándor, Takácsy Gyula, Tringer László, Zelnik József