Madáretető

-Premier előtt-

Rajzpályázati felhívás
Kérjük kedves Olvasóinkat, zárt borítékban küldjék be szavazataikat, hogy az itt látható rajzaim közül melyikért kapjam meg a pályázati fődíjat!

Orgonatanfolyam, 1.
Sok olvasó kívánságát teljesítjük, amikor megkezdjük sorozatunkat.
Bízunk benne, hogy szép számmal lesznek olyanok, akik tanfolyamunkon sajátítják el e magasrendű művészet alapjait. Hogy gyorsan haladjunk, rögtön egy ismert zenedarabbal kezdjük: J. S. Bach d-moll toccata és fúga című művét fogjuk megtanulni.

Zenei pályázat
Aki az alábbi szövegre a legjobb dallamot kitalálja, és beküldi szerkesztőségünkbe, megnyeri zeneszerzői pályázatunkat. Nehezítésül angolul írjuk le a megzenésítendő versszakot:
Yesterday, all my troubles seemed so far away,
Now it looks as though they’re here to stay,
Oh, I believe in yesterday.

Műsorvezető-képzés
Ha Ön műsorvezető akar lenni bármelyik kereskedelmi rádióban, és szeretné, ha azonnal alkalmaznák,
tanulja meg az alábbi szöveget, és a próbaadásban
szinte levegővétel nélkül hadarja el!
Jó napot, jó estét, jó reggelt kívánok, kedves hallgatóim, szevasztok, csókolom, szinte mindenkit szeretettel üdvözlök, hiszen most kezdődik mindaz, amire bárki bárhol, bármikor várt, beleértve bármelyik hallgatót, nem beszélve azokról, akikről nem esett szó, kivéve azokat, akikről igen, nem említve magamat is. Következzék tehát egy olyan műsor, amely persze nem is következik, hiszen már folyamatban van, mert most én is abban beszélek, így aztán nem mondhatom, hogy majd ezután következik, mert ami már zajlik, az nem ezután jön, de ne ragadjunk le ennél, tudniillik nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy beszélnem kell egyfolytában, beszélni, beszélni, beszélni, nehogy egy pillanatra is csend legyen, vagy beiktatódjon egy icike-picike szünet, mert abban a szent minutumban elveszítem önöket, kedves szórakozni vágyó hallgatók, beleértve az állásomat is. Igaz ugyan, hogy nem mondok semmi érdekeset, sőt fogalmazhatnék úgy is, hogy semmi értelme sincs annak, amit itt összehordok, de ezt inkább erénynek könyvelném el, mint hibának, mert olyan jól csinálom, hogy nekem is megáll az eszem. A célom az, hogy az emberek egy pillanatra se tudjanak a gondolataikba merülni, hanem csak az én karattyolásomat hallgassák, lemondva a lehetőségről, hogy átgondoljanak akár egy percnyit is tönkrement életükből, amin esetleg egy picit javíthatnának, ha csöppnyi szellemi erőfeszítést tennének a változtatás érdekében, beleértve önöket is. Jaj, most ismételtem magamat, de végül is ez sem baj, sőt kifejezetten hasznos, hiszen nem jut eszembe semmi, és így legalább telik az idő, beleértve mást is. Nem tudom, figyelik-e, hogy mindig azt mondom, hogy „beleértve ez meg az”. Ez a szavam járása, erről fognak mindig megismerni, mert én egy jópofa egyéniség vagyok, és ez lesz a jellemző szófordulatom, amit én találtam ki, beleértve magamat is, hihihi. Szóval kedves hallgatóim, hallgassanak engem ész nélkül, és én majd ellátom önöket olyan információkkal, amelyekre semmi szükségük sincs, miközben szórakoztatásukról is gondoskodom.
Jó időtöltést kívánok, a reklám után jövök, és ugyanezt elmondom más szavakkal.
A viszonthálásra! Hihihi! Ez jó volt, mi? Figyelték? Azt mondtam, hogy a viszonthálásra.
Ez egyrészt emlékeztet a viszonthallásra, másrészt utalás arra, hogy együtt aludnék például egy nőhallgatóval, harmadrészt meg célzás a hálára, amit egymás iránt érezhetünk, hiszen ugyanabban a jelképes mocsárban fetrengünk. Szerintem jó vagyok! Viszhál! Hihihi!
Reklámunk következik! Azon röhögök, hogy még mindig én beszélek! Van itt a stúdiónkban rengeteg papírgalacsin a szeméttartóban. Jöjjenek ide, és vegyék meg ezer forintért darabját!
Na jó, odaadjuk kilencszázért is, de csak önöknek, mert megérdemlik. Aki nem veszi meg, az holnap megdöglik reggel fél nyolckor. Címünk: Hun utca 4. Reklámunknak vége.
Mmoost pedig úúgy bbeszélek, hogy mmeegnyomom a sszavak eelső sszótagját, mert iidőt nnyerek, hiszen mmegin nnem jjut eeszembe ssemmi, és köözben hhalál llaza vvagyok, és nnincs sszókincsem sse. Jjöjjön mmegint eegy rreklám, aaddig eelintézem a ffizetésemelésemet, aaztán jjövök mmajd mmegint vvagánykodni. Viszhál! Hihihi!

Verselemzés
Ezúttal Vajda János (1827–1897) Az üstökös című lírai költeményét elemezzük.
Vajda János
Az üstökös

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama „nagy”, melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,
A kacéron keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomorú csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!…
A gyönyörű vers vizsgálatakor nem szabad szem elől tévesztenünk a kort, amelyben megíródott (1882). Íme az elemzés:
Vajda János Az üstökös című verse 77 szóból áll, ha a címét nem számoljuk. A költeményben 423 betűt találhatunk, de ha a remekmű írásjeleit is hozzáadjuk (28), akkor összesen 451 karaktert kapunk. A tehetséges poéta a strófákon belül 512 betűhelyet használt fel, és mindössze 16 sort, 4 versszakot.
Ez összesen: 1827+1897+1882+77+423+28+451+512+16+4= 7117! Fantasztikus! Nemhiába írta róla Ady Endre, hogy „a nagy hétezerszáztizenhetes zseni”.
A vers szépségi indexe is könnyen kiszámítható:
„s”-ből 23 darabot,
„z”-ből 11 darabot,
„é”-ből 22 darabot,
„p”-ből 2 darabot használt a költő.
Ezekből a betűkből hiánytalanul két „szép” szó rakható össze, tehát a költemény 2-es szépségi fokozatú.
Amit még fontos tudni: 27 „t” betű színesíti az alkotást.
Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy Arany János összes művének elemzését küldjék már be szerkesztőségünkbe! A legjobbak között egy műanyag vonalzót sorsolunk ki.