Megint jönnek, mocskolódnak

Valami plakátféle lózunggyűjtemény van a kezemben, ijesztő. „Budapest megbüntette a Fideszt az elmúlt esztendőkért” – ez a cím, alatta fényképek képaláírásokkal, penetráns valamennyi.
„Orbán konyec! A parlament Orbán nélkül is működik! Kokárda van, ész nincs! Kevesen vagyunk és sosem leszünk elegen! Orsós Vigica, hol a kötél?…”, és így tovább.
Emelkedett gondolatok ezek, mint a Tanácsköztársaság emlékezetes plakátja (ezt mutogatták nekünk gyermekkorunkban örökké): „Te rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess!”
Az idő ismétli önmagát. Nehéz a gonoszokkal.
Azt az Orbán Viktort mocskolja a baloldal, akinek a táskáját sem vihetné. Ha Medgyessynek hívják, ha Kovács bácsinak…
Eljött a mocskolódás ideje, és ebben az elvtársak tapasztaltabbak. Sztálin utat mutatott annak idején, meg Rákosi apánk. Szakadt volna rájuk a Kreml, meg az Andrássy út 60!
Nem mondtam még, hogy az említett szakdolgozatot templomokban is terjesztik Szamuely elvtárs utódai.
Tégy a gyűlölet ellen! – hirdette évtizede a tudományos baloldal.
Most tesz. Tessék figyelni!
Hová vezet ez? Hol a végállomás? Tégy a gyűlölet ellen? Majdnem mondtam valami cifrát, de azt nem bírná el a nyomdagép.
Mi elhagyjuk ezt a penetráns tempót, mert Európához – ők Európáznak örökké – nem errefelé vezet az út. Rómán át. Bunkóföldet kikerüljük.
Budapest megbüntette a Fideszt? Lehet. De Budapest egy félrevezetett, szerencsétlen város. Fáj ezt kimondani, de kikerülni sem lehet. Demszky azt szeretné, ha városa egy hatalmas kínai piaccá, multikulturális zagyvalékká válna. A haza azonban több ennél. Többek vagyunk.