MI A MAGYAR?

Drágalátos szomszédok!
Idvezeljük a ti hosszú kámzsáitokat, melyeket a Lloyd és a Presse és több díszes társaik annyiszor és oly dicsőn megénekeltek, kámzsáitokat, melyek ráncaiba annyi sok, másoktól elhullott állat kapaszkodik, amennyi csak napidíjatokhoz kompetál, s ezen elhullott állatok között a pozsonyi mágnások s több Babarczi-féle derék állatok is.
Látogatástokat szívesen vettük volna, ha ágyúitokat, dzsidáitokat és szuronyaitokat hon hagytátok volna is. Hogy pedig mindazokat elhoztátok, azt még szívesben vesszük, mert Ausztriával annyi dolgunk van még, hogy a ti ágyúitoknak, puskáitoknak jó hasznát vehetendjük, csak ám aztán adjátok át minden teketória nélkül.
Mert látjátok, ha át nem adjátok, mink erővel is elvesszük, s titeket semmi esetre fegyveresen be nem bocsátunk hazánk kebelébe.
Márpedig mért erőszakoskodnotok? Az csak lehetetlen, hogy ti ok nélkül a mi összegyilkolásunkra jöttetek volna, mert hisz mi nektek semmit a világon nem vétettünk. Még csak nem is láttunk soha benneteket, sőt még csak valami híreteket sem hallottuk soha, csak annyit, hogy ti nagyon nyomorult szolgaságban éltek, és igen szerencsétlenek vagytok. Ám azért rajtunk bosszút nem állhattok, álljatok bosszút Nyikolaj cárotokon. Ő az oka nyomorult sorsotoknak, csináljatok úgy vele, mint mink Ferenc Jóskával, s az ördög mindjárt elhagy titeket, mely most gyötör.
Adjátok át fegyvereiteket, s menjetek haza isten hírével, teremtsetek magatoknak egy szép, szabad hazát, minő a mienk akar lenni, s akkor éljünk egymással jó szomszédságban.
Ti nem akartok, ti reánk lődöztök, ti minket gyilkoltok.
Ugyan, de mi bajotok van nektek velünk?
Hiszen mink az apátok lelkének sem vétettünk soha; hiszen ez hallatlan dolog, csak berohanni minden ok nélkül egy hazába, s annak népét, mint megannyi útonálló zsiványok, rabolni, gyilkolni, pusztítani?
Hát ugyan bizony miért jöttetek ide? Mi kell nektek? Bérgyilkosai vagytok-e tehát ti is az ausztriai háznak, mely már annyi ártatlan embert legyilkoltatott – no, az bizony nem válik nagy becsületetekre!
Hanem jól van! Úgy fogunk veletek is bánni, mint többi bérgyilkos társaitokkal. Meg fogjuk próbálni fegyvereink élével, milyen vastag a kámzsátok! s megbírja-e az a belecsippeszkedett állatokat?
Nem hallotta soha igen nagy harci híreteket a világ; de hallotta ám nekünk, s amint őseink titeket öszszevertek Kiovnál, úgy fogunk mi összetörni a Kárpátok alatt.
Irtózatos tömeggel jöttetek reánk, irtózatos tömeggel állunk ellenetekbe, a népnek ifjai és vénei sergestől fognak rohanni ellenetek, s ha amennyi muszka a világon van, mind honunkba jövend, csak az lesz belőle, hogy nem marad egy muszka sem a világon.
Esküszünk a magyarok Istenére, hogy vagy egyig itt halunk meg hazánkban, vagy futni fogtok ti úgy hazafelé, hogy a szélben hat singre is nyúlni fog utánatok összeszaggatott kámzsátok.
Föl tehát a birkózásra, ha éppen oly nagy kedvetek jött reá, hadd lássuk ám, melyik tud többet, a muszka-e vagy a magyar!
No, csak rajta, dologra tehát – előre, fiak! előre Magyarhon népe, előre a vörös keresztekkel –, velünk lesz Istenünk!
Jókai Mór: Levél a muszkához
(Esti Lapok, 1849. július 30.)