Napi sajtószemle

VG
A norvég lap és a norvég TV2 által megrendelt közvélemény-kutatás szerint a norvég „jobboldali populista párt”, a Haladás Pártja elsöprő népszerűségre tett szert. A Haladás Pártja vonzereje már meghaladja a most kormányzó három polgári párt népszerűségi mutatóit is. Míg a Haladás Pártjára a szavazók 29,5 százaléka szavazna, a három koalíciós pártra összesen a megkérdezettek 26 százaléka adná voksát. Az ellenzék legnagyobb pártját, a Munkáspártot a szavazók 21 százaléka tisztelné meg bizalmával.

Independent
Colin Powell amerikai külügyminiszter fagyosan utasította vissza Harry Belafonte énekes támadását, aki Powellnek a Köztársaság Párt intézményén belüli helyzetét az engedelmes házi rabszolgáéhoz hasonlította, akinek megengedik, hogy „ura házába menjen”. Belafonte, a liberális politikai aktivista rádióinterjújában azt mondta: „Van egy régi mondás, még a rabszolgaság idejéből. Egyrészt voltak azok a rabszolgák, akik ültetvényeken éltek, másrészt voltak azok a rabszolgák, akik a házban éltek. A rabszolgát akkor illette a házban élés előjoga, ha pontosan úgy szolgálta a rabszolgatartót, ahogyan azt a rabszolgatartó elképzelte”. Powell tábornok kijelentette, hogy a megjegyzések „szerencsétlenek”. „Ha Harry politikámat támadta volna, az rendben lenne, de a rabszolgákra történő utalás szerencsétlen, és az más korba és más helyre vet bennünket vissza. Kár, hogy Harry nem gondolta meg kétszer azt, hogy mit mond”, olvasható a független brit lapban.

Zeit-Fragen
Mose Jalon izraeli vezérkari főnök a palesztinokat „rákszerű demográfiai fenyegetésnek” nevezte. Saron miniszterelnök ezt az embergyűlölő kijelentést teljes mértékben támogatta, olvasható Irit Katriel asszony, egy izraeli szerző a lapban Háborús retorika etnikai deportálás előkészületeként? címmel megjelent cikkében. Jalon 2000-ben az intifáda elleni küzdelmet „48 második felének nevezte”. 1948-ban az izraeli katonai erők Palesztina 750 000 arab lakosát terror felhasználásával űzték el otthonaikból. Jalon most „kemoterápiát” akar alkalmazni a palesztinokkal szemben. A zsidóknak maguknak kellett Európában átélniük dehumanizálásukat, az azt követő terrort és megsemmisítést. Most Izrael „vezető klikkje rákos daganatnak nevez egy olyan népet, amely ugyanabban az országban él, és már korábban is ott élt”. A szerző hozzáteszi: e kijelentésre a világ egykedvűen megrántotta vállát. Vajon most miért nem hangzott el a „soha többé”? Katriel ezután idézi a Saron-kormány később merénylet áldozatává vált turisztikai miniszterét, Rehavam Zeevit, aki már 1989-ben szélsőséges pártja összejövetelén kijelentette: „az áramot és a vizet lekapcsoljuk. Az egyetemeket bezárjuk. A munkahelyeket megtagadjuk tőlük.
Ez már elég ahhoz, hogy menjenek”.