Nem nyűgtetnek többé

Ma szép nap van – köszönjük meg ezt először is Ionesco szavaival egy kopasz énekesnő hazájának, amelynek polgárai már-már beírtak minket az európai nemzetek sorába. Ma szép nap van. Kár, hogy már megint vörösödik az ég alja. Most tényleg „hidegen fújnak a szelek”, és mint azt Demszky Gábor tudja a legjobban: „ezek nem jót jelentenek”. De már nem „nyűgtetnek a politikával” minket többé – ezt ígérte meg nekünk vasárnap este a szabad demokratákkal Demszky Gábor győzelmét ünneplő D–209-es, éppen regnáló miniszterelnök.
A szocialisták a szabad demokratákkal karöltve taroltak vasárnap az önkormányzati választásokon, átmeneti időre megerősítették hatalmukat. A többségnek ajándék, a most kisebbségbe szorultaknak veszteség volt ez a nap. A szabad demokraták végleg levetették rendszerváltó álruhájukat, és felöltötték most a politikai és gazdasági haszonnal is kecsegtető rózsaszín jelmezüket.
Igazán magával ragadó látvány volt Demszky Gábor újra megválasztott főpolgármester szárnyalása a győzelmi örömmámor hevében Medgyessy Péterrel és az őt pártelnöki székéből nem is oly rég kiakolbólító Kuncze Gáborral az oldalán. A hosszú távúnak remélt érdek most aztán egyszer és mindenkorra meghatározta a Mérleg utcából átmenetileg a „Gizibe” szorult SZDSZ álláspontját.
A Fidesztől és az MSZP-től való „egyenlő távolságtartás” nemrég még fennen hangoztatott politikája olyan szűkre lett itt elszabva néhány hónap alatt, hogy tegnap estére már egy lakmuszpapír se fért volna be Medgyessy és Demszky közé. Végérvényesen összenőtt hát, ami mindig is összetartozott. Medgyessy és Demszky. Lendvai és Kuncze. Vitányi és Pető. Horn és Magyar.
És ez a nagy egymásra találás eddig csupán 320 milliárd forintjába került a központi költségvetésnek. És mint tudjuk, ezúttal is a nemzeti vagyon kontójára vásárolták meg a voksokat, jövőre pontosan ekkora értékű nemzeti vagyon kótyavetyéjét készítették elő a nagy osztogatás közepette. Az inflációt előre jelző intézetek már megjósolták a várható trendet, a forint gyengítésével előbb-utóbb visszaveszik majd a voksok árát. És privatizálni fognak megint, mert az államháztartás egyensúlyát nem tudják megtartani csak az eladott állami vagyonból befolyó pénzekkel. És magánosítani ők aztán tudnak – igaz, az ő hűtlen és hanyag kezelésük nem szúrt itt szemet senkinek, csak a sordíjért tényfeltáró megélhetési sajtómunkásoknak.
A hálózat legmegbízhatóbb láncszemei már ott ülnek a privatizálandó cégek igazgatóságában, de az Apró klán tagja felügyeli majd az EU-s pénzeket is. Minden nép olyan kormányt, olyan önkormányzatot kap, amilyent megérdemel.
De most azt ígérték a civil szavazóknak, hogy nem nyűgtetik őket tovább a politikával. Fogjon hát mindenki kapát, lapátot, ássa el a csatabárdot. Menjen el mindenki őszi szünetre – még október 23. előtt – a gyermekekkel, s ha erre nem futja a választási szoci apanázsból, hát legalább nyomjon be egy jeget dupla whiskyvel. Hogy mindenki jól érezze magát, körülbelül ezt várja el most az ő népétől D–209. A „lövészárkot” is boronálja el, aki kiásta, és olyan mély megbékélés lesz itt hamarosan, amilyet nem pipált a Nobel-békedíj-bizottság sem.
„Az ’56-os forradalmat követő véres megtorlás után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy cenzúrázatlan kiadványok jelenjenek meg az országban. Túl közeli volt még a több száz halálos ítélet emléke, túl erős volt az elnyomó gépezet, amely minden erejével igyekezett elfedni rettegését a szabad gondolatoktól és a cenzúrázatlan kiadványoktól. A diktatúra féltékenyen vigyázott a sokszorosító eszközökre” – írta Demszky Gábor nem is olyan régen. És az egykori szamizdatlovag most egy szigorúan titkos állományú becsületlovagra támaszkodik. Ha a hatalom ilyen fontos, arról a stencilgépről most kellene lemondani – legalább Krassó György emlékére való tekintettel.