Politika és törvénykezés

Ha a polgárokban egyre erősödik a kétely, hogy legalább a mindenkori politikai hatalomtól független az igazságszolgáltatás, a demokráciába vetett hitük is előbb-utóbb alábbhagy.
Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek máig kínos Tocsik-büntetőügyben például a parlamenti választások előtt nem sokkal hirdettek a politikai széljárásnak megfelelő ítéletet, amely felmentette a zsarolással megvádolt MSZP-s és az SZDSZ-s pénztárnokokat, akik egy ÁPV-s tanácsadó sikerdíját háromszázmillió forinttal sarcolták meg hat éve. (Korábban befolyással üzérkedés miatt elítélték őket.) Az ÁPV Rt. néhány vezetőjét és Tocsikot viszont elítélték. (A korábban már lefolytatott elsőfokú eljárásban bűncselekmény hiányában felmentették őket.)
A minap a másik szálon futó polgári ügyben kihirdetett ítélet szerint a jogásznő megbízási szerződése törvényes volt, ám a sikerdíj összege miatt a kontraktus a jó erkölcsbe ütközött. Vagyis a polgári peres ügyben is új eljárás indul, amelynek során megmondja majd egyszer a bíróság, hogy mekkora sikerdíj is illette volna meg „jogosan” a vállalkozót. Különös az ítélet, hiszen egyetlenegy olyan bírósági döntésről sem hallottunk eddig, amely a jó erkölcsbe ütközőnek ítélt volna akár egyetlen, a Vektor Rt.-vel kötött önkormányzati szerződést is. Márpedig az önkormányzati oldalon több sikerdíj folyt el a nagy közösből a belterületi föld utáni juss kiadása apropóján, de a Legfelsőbb Bíróság az önkormányzatok tanácsadójának kifizetett sikerdíj mértékét nem tartotta a jó erkölcsbe ütközőnek.
Mindazonáltal üdvözölhetnénk is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jó erkölcsre hivatkozva most jól megvédte a nemzeti vagyont Tocsik Mártától. Kíváncsian várjuk, a független magyar ügyészség felbuzdul-e az ítéleten, és a bíróság elé tárja-e az összes jó erkölcsbe ütköző kótyavetyét, jogi nyelven fogalmazva, semmis privatizációs ügyletet. Az Állami Számvevőszék korábbi jelentéseiben akad példa bőven jó erkölcsbe ütköző ügyletekre, hogy csak ama izraeli cégnek átjátszott debreceni gyógyszergyárra utaljunk. De említhetnénk az energiaprivatizációt megelőző tanácsadói szerződéseket is, nyilvánvalóan legalább ekkora erővel ütköznek jó erkölcsbe. Előfordult, hogy úgy fizettek ki félmilliárd forintot egy külföldi tanácsadónak, hogy még szerződést sem hagytak az utókorra.
Mindez egy elvetélt személyiségi jogi per kapcsán jutott eszembe. A bíróság egy volt ellenzéki, ma kormánypárti honatya ügyét vizsgálta, aki valótlanul vádolt meg egy többségi állami tulajdonú céget több száz milliós köztartozással. A választások előtt elmarasztalták Eörsi Mátyást, sőt 800 ezer forintra meg is büntették. De jött a kormányváltás, és igen nagy lett az egyetértés a peres felek között. A felperes ma úgy látja: neki nem is okozott kárt a honatya, így megszüntette a pert. A politika a kormánypárti Defend-vezetővel üzent a társadalomnak: a kiváltságosoknak, az Eörsi Mátyás-féléknek büntetlenül lehet valótlant állítani, magyarán hazudni, vagy éppen üzleti kárt okozni.
Eörsit a kormányváltás előtt a jelenlegi igazságügy-miniszter, Bárándy Péter, majd helyettese képviselte, míg a felperes Defendet édesapja, Bárándy György. És a Defend kontra Eörsi ügy múlt heti tárgyalásán kiderült: az idősebb Bárándyt a múlt héten utasította az a politikai hatalom, amelynek a fia is tagja lett, hogy a szakmai megfontolásokat figyelmen kívül hagyva járjon el a Defend-ügyben.
Vajon hány tagja van ma az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, akinek legalább olyan érzékeny az arcbőre, mint amilyenre nem is olyan régen az igazságügy-miniszter panaszkodott?