Tollhegyen

Kicsit kacifántosan kezdem, csak-csak kijövök a körmondatból. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök a családon belüli erőszak megfékezésére irányuló jogi feltételek megteremtése és a kormányzati feladatok kijelölése céljából országgyűlési határozati javaslat benyújtását fontolgatja.
Szép a terv. Ne legyen erőszak a családon belül (kívül sem), éljünk egymással békében, simogassuk a másik buksiját, az ellenünk vétkezőnek pedig bocsássunk meg, ahogyan azt Jézus Krisztus is javasolta.
Kuncze Gábor (ő ugyanaz, aki a fent említett szózatot intézte a nemzethez) lapértesülések szerint mindenféle hivatalos papír nélkül nemrégiben megkezdte balatonakarattyai nyaralójának lakóépületté alakítását. Ő ugyanis pártelnök. Neki szabad.
Az erőszak megfékezésére szakosodott sztárpolitikus ebben a pillanatban átment paragrafusokat tipró állampolgárrá, aki fütyül a vonatkozó rendszabályokra, törvényekre (ez csak ránk vonatkozik), neki most itt lakóépületté kell alakítania balatonakarattyai nyaralóját, akinek ez nem tetszik, az tehet egy szívességet… Hungária, 2002. Irány az EU!
Hogy fokozzam a helyzetet, ideírom: az illetékes hatóság felszólította a kivitelezőt, hagyja abba a jogszerűtlenül megkezdett építkezést, ám ennek nevezett nem tett eleget. Lapunk egyébként fölkereste a helyi jegyzőt is (Beke Tamásnak hívják, hadd legyen nyomtatásban a neve, ha már szobrot nem kapott), aki azért hajtotta el a tudósítót, mert az nem tudta felmutatni a kért, az „őt feljogosító államigazgatási engedélyt”.
Jegyző uramat valószínűleg még az előző (kádári, grószi) korszakból felejtették itt, esetleg túltanulta magát a foximaxi-egyetemen – de ez legyen az ő magánéleti problémája.
Engem az „erőszakfékező” Kuncze pártelnök tekintete érdekel. Mer-e szembenézni a tükörrel?