Új forrás a fővárosi kisvállalkozásoknak

Már csak három nap, s új hitellehetőséggel élhetnek a fővárosi kisvállalkozások. Várhatóan november elsejétől indul ugyanis a Budapest kisvállalkozói hitelprogram, melynek célja, hogy a tőkepiacon még hitelképtelen, ám jó üzleti tervvel rendelkező kisvállalkozásokat forráshoz juttassa. A fővárosi vállalkozásoknak nyújtott hitel a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) irányításával jut el a vállalkozókhoz, a Polgári Takarékszövetkezet közbeiktatásával. Minderről és a BVK tevékenységéről nyilatkozott lapunknak Katona Ágnes, a közalapítvány hitelprogram-vezetője.

A Budapest kisvállalkozói hitelprogram forrásaként a főváros és a takarékszövetkezet 2,5 milliárd forintos alapot hoz létre, amelyből legfeljebb tizenötmillió forintos hitelt igényelhetnek 7,75 százalékos átlagkamaton a budapesti vállalkozások – mondta Katona Ágnes.
Közölte: a hitelkonstrukció 90 százalékára a Hitelgarancia Rt. készfizető kezességet vállalt. A kezességvállalási díj 50 százalékát a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vissza nem térítendő támogatásként biztosítja az adósoknak.
A programvezető kiemelte: a kedvezményes kölcsönt olyan vállalkozások vehetik igénybe, amelyek legfeljebb 700 millió forint nettó árbevétellel, vagy maximum 500 millió forint mérlegfőösszeggel gazdálkodnak, és nincs lejárt köztartozásuk, illetve vissza nem fizetett hitelük. A kölcsön gépek, berendezések, állóeszközök és forgótőke vásárlására fordítható.
A programvezető emlékeztetett: a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Központot a fővárosi önkormányzat alapította 1993-ban, s működését 1994-ben kezdte meg. Azzal a céllal hozták létre, hogy az Európai Unió (EU) PHARE-programja és a magyar kormány vállalkozásfejlesztési forrásokból kidolgozza és végrehajtsa a budapesti vállalkozások fejlesztési programját. Az alapítvány 1998 óta működik közalapítványként, egy országos hálózat részeként.
Katona Ágnes közölte: minden megyében működik vállalkozásfejlesztési alapítvány, amely részben a helyi társadalom szerveződéséből jött létre, részben pedig EU-s tanácsadók alapították. A több mint tízéves múltra visszatekintő hálózat rengeteg tapasztalattal rendelkezik arról, hogy a vállalkozásélénkítés területén milyen szolgáltatási rendszerek a leghatékonyabbak. A BVK – azon kívül, hogy a budapesti vállalkozásoknak szolgáltatásokat nyújtott – néhány nagyon komoly, országos program előkészítését is végrehajtotta. Ezek egyike volt a beszállítói célprogram, amelyet 1995-ben kezdtek kidolgozni belga EU-s tanácsadókkal közösen, s ebből 1998-ban kormányprogram lett.
A programvezető ismertette, hogy a BVK terméke a beszállítói kockázati tőke alprogram, a Faktor-díj támogatási rendszer és az emelt szintű mikrohitelprogram is. 1997-ben készítették el – a fővárosi önkormányzat, illetve a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara forrásait felhasználva – az első emelt szintű mikrohitelprogramot, kísérleti projektként Budapesten, hárommillió forintos felső összeghatárral.
Katona Ágnes szerint ez a projekt akkor meghaladta a korát, s bevezetője volt a jelenlegi emelt összegű mikrohitelprogramnak. Ezt követően 1999-ben hozták létre országos szinten az első háromszintű vállalkozói hitelprogramot, amelybe kereskedelmi banki forrásokat vontak be kiegészítő forrásként, a vállalkozásfejlesztési hitelekbe. A projekt első szintje a PHARE és a kormány által finanszírozott 1,3 millió forintos öszszeghatárú budapesti mikrohitelprogram, második és harmadik szintje a Budapest vállalkozói hitelprogram 5 millió, illetve 7,5 millió forint felső összeghatárral. Ezek a szintek a vállalkozás életciklusához igazodóan kínálnak megfelelő hitelösszeget. Ez a hitelprogram – mutatott rá Katona Ágnes – két eltérő forrásból tevődik össze, így a vállalkozó egy olcsó, de nagyon jól monitoringozott hitelt kap. Ennek továbbfejlesztett formája a Budapest kisvállalkozói hitel, amelynek keretében hárommillió forintot ad a főváros, illetve a BVK a saját vagyonából, és hétmilliót ad a bank. Ezt a két forrást magas színvonalú nonprofit szolgáltatás köti össze.
A programvezető elmondta, hogy ebben az esetben a vállalkozó felé szolgáltatóként a nonprofit szervezet jelenik meg, amely monitoringozza és végrehajtja a programot. Ez a konstrukció anynyira egyedülálló és korszerű a maga kategóriájában, hogy 2001-ben egy Eurocity pályázaton Európa-díjat kapott. Ez a korszerű finanszírozási forma megteremti annak lehetőségét, hogy a kereskedelmi banki források nagy arányban vegyenek részt a kisvállalkozások hitelezésében, hiszen egyébként a bankok nem szívesen finanszírozzák ezt a szférát a magas kockázatok miatt. A pénzintézetek kihelyezik forrásaikat, amit kamatostul vissza akarnak kapni, és ha valahol átlag feletti kockázatot látnak, oda nem szívesen adják a pénzüket. Ezért meg kell teremteni azt az algoritmust, amely a bankok és a vállalkozók számára is megfelelő.
Katona Ágnes úgy ítélte meg: egy ilyen hitelprogram fel tudja készíteni a vállalkozókat arra, hogy a bankok adósminősítésében jó ügyfelekké váljanak, mert ezekkel az olcsó hitelekkel képesek megerősíteni a vállalkozásaikat, s egy megerősített vállalkozás már jó eséllyel igényelhet hitelt a kereskedelmi bankoknál.
Hangsúlyozta: e konstrukció mögött is ott áll készfizető kezesként a Hitelgarancia Rt., hiszen az állami támogatás nem a közvetlen, direkt pénznyújtásban jelenik meg – mint például amikor a vállalkozó vissza nem térítendő támogatást kap –, hanem olyan formában, mint a kamattámogatás vagy a hitelgarancia. A vissza nem térítendő támogatások kora már elmúlt – véli Katona Ágnes, aki szerint a jövő útja a kereskedelmi bankok nagyarányú bevonása nonprofit szolgáltatón keresztül. A banki források mellé egy olcsó állami, önkormányzati vagy PHARE-forrásból származó fejlesztési hitelt célszerű társítani annak érdekében, hogy az így csökkentett átlagkamat a kezdő, és pénzügyileg megerősítésre váró vállalkozás számára is megfizethető legyen.
A programvezető kiemelte: szükséges emellé a folyamat mellé rendelni azt a monitoring rendszert, amely a futamidő alatt figyeli, segíti a vállalkozót, és ami őt egy komplex szolgáltatási rendszerbe – mint amilyen a BVK-é – helyezi be.
Versenyképessé kell tenni a kis- és középvállalkozókat – főként a küszöbön álló EU-csatlakozás miatt, közölte Katona Ágnes, s ennek érdekében piacorientációs oktatási, informatikai, üzletviteli és nyelvi képzési lehetőséget kell számukra biztosítani. Az adminisztrációs terhek csökkentésével pedig jelentősen felszabadítható az a kapacitás, amit a kisvállalkozások munkatársai, menedzserei, tulajdonosai az üzletvitel menedzselésére tudnak fordítani.
Közölte: ma Magyarországon megvan az a tudás, amely képes az ország EU-csatlakozása után megjelenő pályázatokat elkészíteni. A támogatásokat pedig azért kell minél hatékonyabban felhasználni, hogy azok valóban a hazai vállalkozások piaci helyzetét erősítsék. Azok a cégek, amelyek arra játszanak, hogy majd a különböző támogatásokból eléldegélnek, előbb vagy utóbb tönkre fognak menni. Ugyanakkor nem szabad torzítani a piacot, nem szabad semmiféle beavatkozással azt a helyzetet erősíteni, hogy a vállalkozóknak az állami támogatások iránt való kuncsorgása kell, hogy meghatározza az üzletvitelüket. Egyértelművé kell tenni, hogy a támogatások azért vannak, hogy a vállalkozások versenyképesebbé váljanak a piacon.
Katona Ágnes elmondta: éppen ezért hozták létre a vállalkozásfejlesztési hálózatot. A hitelprogram is arról szól, hogy a vállalkozásfejlesztési központ egy tanácsadó szolgáltatóként vesz részt egy gazdasági folyamatban. Egyaránt szolgáltat a bank és a vállalkozó számára, s ezt nonprofit alapon teszi. Ha ezt egy bank, vagy piaci cég végezné, jóval drágább lenne, hiszen például a banküzem önköltsége egy 50-100 milliós hitel esetében ugyanannyi, mint egy 5, vagy 10 milliós hitelnél. Ezt a költségigényes tevékenységet váltja ki a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány nonprofit szervezete, amelynek extraprofitot nem, csak az önfenntartáshoz és a szellemi fejlődéséhez szükséges pénzügyi alapot kell megteremtenie.