Hosszú Bájtnak lenni jó

Én Hosszú Bájt szeretnék lenni... Hosszú Bájtnak lenni jó. A Hosszú Bájtnak Kuncze Gábor a keresztapuja. A Hosszú Bájtnak Kuncze-nyaka van, Eörsi-szája van, Lendvai-hangja van, a Hosszú Bájt úgy képes szédítő médiakarriert befutni, hogy nincsen. A Hosszú Bájt egy legenda. Szóbeszéd. Ma már így beszél róla a Népszabadság. És nincs e földön még egy „legenda”, még egy „szóbeszéd”, amely 1998-ban fel tud kerülni a „mértéktartó és mértékadó”, „tekintélyes” és „megbízható” lapok címoldalaira, amely be tud kerülni a parlamentbe mint napirend előtti felszólalás és azonnali kérdés, nincs még egy legenda, amely négy hosszú éven át makacsul úgy tud tenni, mintha tény lenne.
Hosszú Bájt éppen a szemünk előtt, ezekben a pillanatokban tűnik el, de úgy, hogy marad. A Hosszú Bájt lelke továbbra is ott lebeg Keller Pártökle László meg a média felett.
Király László György APEH-elnök most számol le Hosszú Bájttal – de a független média nem hagyja, nem engedi csak úgy kimúlni, elveszni édes gyermekét, egyik kedvencét.
Míg Hosszú Bájt nem volt „legenda”, hanem tény volt, kizárólag címlapon lehetett vele találkozni. Most, hogy az APEH-elnök sajtótájékoztatóján beszámolt arról, hogy „nem volt motiváció a Fidesz közelinek számító cégek adatainak módosítására”, mert „a vizsgált cégek adótartozása nem volt akkora, amely indokolttá tette volna a kockázatvállalást”; továbbá kiderült az is, hogy „az összes vizsgált esetben megegyezik a papíralapon rendelkezésre álló dokumentumokban és a számítógépen rögzített adatállomány”; s még azt is megtudhattuk végre, hogy „négy vizsgálattal ellenőrizte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a hosszú bájtok éjszakájaként emlegetett legendát, mégsem találtak a szóbeszéd igazolására alapot adó bizonyítékot”; nos, most, hogy mindez kiderült, a sajtó sietve menti kedvencét, Hosszú Bájtot. Először is, az APEH-elnök szavai gondosan lekerülnek a címoldalakról. A Népszabadság a 17. oldalon hozza a hírt, a legkevésbé olvasott Piac-Gazdaság rovatában, a jó nagyban szedett „Ismerik a csontvázakat” és az „Új hotel Hajdúszoboszlón” címek között, imigyen: „Semmi nyoma a hosszú bájtnak”. Nem azt írják, hogy nem volt, hanem hogy nincs nyoma. S ezt a gyakorlatot választja a többi is: Népszava, 4., gazdasági oldal, a legkevésbé olvasott, cím: „Nincs bizonyíték a hosszú bájtok éjszakájára”. A legjobban a Magyar Hírlap dugja el a hírt, a 14., a nagyközönség által szintén nem olvasott gazdasági oldalon, ezzel a címmel: „Nem találtak bizonyítékot a hosszú bájtok éjszakájára”.
Ezért jó Hosszú Bájtnak lenni...
S még azért, mert a legjobban Forró Tamás szereti őt. Forró Tamás meghívja a Nap-Keltébe az APEH elnökét, aki elmondja, hogy nem volt hosszú bájtok éjszakája. De a Forrót nem abból a fából faragták, hogy ezt hagyja. Forró nem először és nem utoljára rúg fel minden létező szabályt, erkölcsöt, és egy szép hosszú interjú során ragaszkodik hozzá, hogy de, bizony, volt. Forró tudni véli, hogy „98 végén valaki az APEH-ből nyolc Fidesz közeli cég iratait kihozta. Ez azóta nem bukkant föl, nem került elő.” Aha... Segítek, Forró... Azt a nyolc cégiratot én vittem ki, ürgebőrbe kötve átadtam neked, ködös éjszaka volt, te Dicknek voltál öltözve, aztán meg úgy maradtál. Nem emlékszel?
De haladjunk tovább. A nem létező létező ügy során azért néhány dolog mégiscsak kiderült. Kiderült, hogy a MEH és Pártökle Laci utasítására az APEH mégiscsak megvizsgált gyorsan huszonnégy „Fidesz közeli” céget. Bravó! (Hogy a kormányzat amúgy kiknek a vizsgálatára és tönkretételére kéri meg mostanában az APEH-et, jelen sorok írója tudna néhány további részlettel szolgálni, és majd fog is.)
Csak emlékeztetőül: az elmúlt négy évben semmi mást nem hallgattunk, mint hogy a Fidesz az APEH-et használja fel az ellenzékiek tönkretételére. Szemenszedett hazugság volt, mint a huszonhárommillió román és minden más. Most azonban ez maga a valóság. Mert Keller Pártökle Lászlónak eredményt kell produkálni, ha már egyszer a kampány során még az atyaúristent is csalással, sikkasztással, lopással, miegyébbel vádolták.
Keller Pártökle László pedig igyekszik. Igyekvő srác. Csak sajnos mindig lyukra fut. Valaki megmutathatná neki végre, hol a labda, mert kezd szánalmas lenni szegény. Mutatok egy labdát, Pártökle: itt vannak mindjárt az MSZP közeli cégek. Tudod, ezek azok, amelyek az alapos gyanú szerint az olajgate kapcsán a kamatokkal együtt 76 millió dollárt nyúltak le az orosz államadósságból, az egyik legnagyobb MSZP-buliból. A Pénzügyminisztérium éppen készülődik feljelentést tenni az ügyben. Az ügyben, amelyet az eddigi ismérvek szerint bátran nevezhetünk szervezett bűnözésnek. Előzd meg őket, Pártökle! Tegyél feljelentést! Hátha egyszer összehozol egy olyan feljelentést végre, amit nem dob vissza az ügyészség… Aztán ha ezzel végeztél, nézz körül a Proware háza táján. Tudod, ez az a cég, amelyik neked meg az MSZP-nek dolgozik, amelyik eddig úgy 160 millió forint plusz áfa állami megrendelést kapott, hogy leleplezze a „rossz fiúkat”, de mindeddig nem produkált semmit. Ettől függetlenül jó cég, hiszen vezetője felügyelőbizottsági tagja volt Juszt László cégének. S aki Juszttal jóban van, annak megy most a szekér, ugye, Keller?
A végén pedig el ne felejtsük: a „különleges ügyek főosztálya” az APEH elnökének megbízásából „vizsgálatot végzett Kende Péter A Viktor című könyvében megírt események tisztázására. A szerző által átadott hangkazettán szereplő állításokat összevetették az interjúban megnevezett személyek nyilatkozataival. Bebizonyosodott, hogy a könyv vonatkozó részeinek alapjául szolgáló interjúban elmondottak nem állnak összhangban az érintett személyek nyilatkozataival, illetve a tényekkel. A vizsgálat megállapította, hogy a hoszszú bájtok éjszakája az interjú alanya által megjelölt időben, helyen, személyek részvételével nem történhetett meg.” (Forrás: Népszava)
No, hát ennyire körmönfontan is le lehet írni, hogy Kende egy aljas hazudozó. Aki viszont jól jön a választási kampányban. Akinek el kell menni a könyvbemutatójára, aki díszvendég az MSZP és az SZDSZ kongresszusain, akivel Jancsó csókolózik.
Fel fogja végre valaki jelenteni Kendét? El fogja végre valaki takarítani? Vagy tűrjük továbbra is, ami itt folyik?