Egy szivar Kubából

Medgyessy Péter a rendszerváltás óta egyre kevesebb dolgot művel ideológiai alapon. Mint a kubai kirándulása miatt kirobbant legújabb botránya kapcsán kiderült, már arról sem ideológiai alapon dönt, hogy hol telel. Legalábbis ezt nyilatkozta a ferihegyi terminálban, miután visszatért közénk a Disznó-öböl térségéből, ahol nem az amerikai támaszpont működését tanulmányozta, hanem a kapitalizmus demokratikusan okozott fáradalmait pihente ki. Azt, hogy kivel, sokáig nem tudtuk, csak feltételeztük, hogy a dohányt meg nem vető nejével tette ezt. Mégis elbizonytalanodtunk, amikor Medgyessy azt mondta, nem kellett volna aggódnunk érette, hiszen nem igaz, hogy senki nem tudta, hol van, mert például az asszony, az igenis tudta.
A D–209-es kódszámon nyilvántartott, szigorúan titkos állományú kémelhárító tiszt tiszteletet érdemel legalább a szakmabeli jamesbondoktól, hiszen a Népszabadság szerint sikerült úgy felszívódnia Castro távollétében a szocialista béke szigetén, hogy se a kormányszóvivő, se a kancellária, de még a Külügyminisztérium se tudta, hol tartózkodik a miniszterelnök. Talán csak Bush elnöknek jelentette a mindenre egyre kiterjedtebben figyelő Éberség Hivatal, hogy a „taszári sas” elhagyta a fészkét.
Miután ötezer „iraki turista” beszállásolását nyelvi kiképzés fedőakció keretében a miniszterelnök elintézte nekünk Taszárra, sorban állt a kubai nagykövetségen, kiváltotta a vízumot, majd egy cirka kéthetes időutazást tett Friderikusz mikrofonállványa előtt, hogy ha nem lesz itt köztünk, akkor se érezzük a hiányát. És elrepült, egyenesen Kubába. S hogy miért pont oda? Talán mert nem bír szabadulni az agyába toluló emlékektől, az egyenes derekakról meg a pálmafákról. Gondolhatnánk. De nem, mert Medgyessy számára csak az volt a fontos, „hol van meleg, hol süt a nap”. Nyáron még az is számított, hol nincs árvíz. Itthon volt, nem is maradt velünk.
Medgyessy Pétert most már bizonyíthatóan nem zavarja, hogy abban az országban, ahol éppen nyaral, mennyire maradtak el mögöttünk a demokrácia építésének rögös útján. Nem számít neki az sem, hogy a demokratikus jogokért küzdő ellenzékiek a tömlöcben sínylődnek. A lényeg, hogy süssön a nap és a jó koktél legyen behűtve. Mint elmondta, Kubát nem „politikai preferencia” szerint választotta, mert ha ilyen alapon választott volna, akkor mehetett volna éppen Floridába is. Karakán nyilatkozat egy állítólag párton kívüli szocialista miniszterelnöktől. De a floridai árak még a miniszterelnök bukszájának is magasnak bizonyultak, a bankár-kormányfő ezt bizonyára nem panasznak szánta, hiszen decemberben az ő fizetését a duplájára is emelték.
Úgy mellékesen jegyezzük meg: miközben ő a langyos szocialista állóvízben lubickolt, áremelések híreivel hergelték az itthon maradtakat. Miközben a forintunk egyre erősebb, szinte mindennek emelik az árát. Még az ásványvíz is drágul. Drágább lesz a megélhetésünk, a kenyér is meg az energia is, de a válás, sőt a temetés is drágul. Túl sok ideig nem is foglalkoznánk a kormányfő kubai útjával, ha munkatársai nem hordanának össze hetet-havat, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányfő inkognitóban telel Castróéknál. Aztán kiderült, hogy ott sütteti a hasát a kormányfő mellett az Altusból már jól ismert Gyurcsány Ferenc és felesége, az Apró-leány, Dobrev Klára is. Sőt, a Magyar Fejlesztési Bank több milliárd forintos kölcsönére váró kereskedelmi tévé munkatársai is az illusztris baráti társaságban pihenték ki magukat.
Medgyessy mindazonáltal azt szeretné, ha az ország legnagyobb gondja idén az lenne, hogy hol tölti téli szabadságát a miniszterelnök. És ezzel nincs is egyedül. Mi is ezt szeretnénk, de tényleg. Ám sajnos a szabad demokraták erősen vonzódnak és ragaszkodnak a magát Kubában a legjobban érző kormányfőhöz, így egy ideig még be kell érnünk vele.