Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy az emberi viselkedési formák, szokások, erkölcsök és életminőségek mennyit változtak mondjuk Szodoma és Gomora óta.
A Bibliában ez áll: „Monda aztán az Úr: mivelhogy Szodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnük megnehezedett: alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é, vagy nem? Tudni akarom.” Két angyalát elküldi Szodomába, ahol a mennyei jövevényeket a helybéli férfi lakosság fajtalankodásra akarja kényszeríteni. „Hadd ismerjük őket…” Ezért az úr „bocsáta Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az égből, és elsüllyeszté ama városokat”.
Mózes első könyve Szodoma bűneiről a fent jelzettnél többet nem említ. Azt gondolhatjuk tehát, hogy amikor az Úr eltörölte a föld színéről Szodomát, politikailag nem volt egészen korrekt (negatív PC). Ugyanis itt tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a szodomai melegek megkívánták az angyali szépségű férfiakat, s ebben például felvilágosult korunk nem talál különösebb kivetnivalót. Kissé agresszívan léptek fel ugyan az égi vendégeket házába fogadó Lóttal szemben, de szexuális erőszak valójában nem történt.
Van azonban egy kifejezés, amely így hangzik: szodómia. Az idegen szavak szótára szerint a szodómia a nemi eltévelyedések egyik fajtája: állatokkal űzött fajtalankodás.
Bocsásson meg a kedves olvasó, hogy most „kútfőként” saját magamra hivatkozom. Ábrahám című könyvemben így képzelem el a látványt, amely az angyalokat Szodomában fogadja: „Borotvált szőrű, szalagokkal, fémpénzekkel díszített kecskék és juhok ringatóznak liliomfákkal szegélyezett úton. Részegek hevernek a nedvező sikátorokban. Füvek gőzétől bódult ifjak magjukat Astarot oltárára ürítik. Ragyavert óriás hág meg a tér közepén egy búsképű fiatal tevét… Szodoma nemi buzgalma kétségbeejtő…”
A kecske mint felékesített kurtizán, mulatságosnak tűnik szemünkben. Létezett ilyen, vagy netán létezik?
Vonatkozik-e korunkra ez a mondat: „Szodoma nemi buzgalma kétségbeejtő”? Furcsa kérdés vagy nem is kérdés: csak körül kell néznünk. A szexipar virágzik. Másrészt: bizonyos fogyatékosságok tapasztalhatók. Mintha csökkenni látszana a spontán férfierő. A Viagra, a pótlibidó bombasiker. Ez már önmagában is mulatságos. Az emberi szervezet ellenszegül a vágynak, a tudomány mesterségesen fokozza. A vizuális kultúra fele szex. Ugyanakkor bizonyos dolgokra az „obszcén” jelzőt alkalmazzuk, de nem vagyunk benne biztosak, hogy hol a határ. Az internet leglátogatottabb rejtekei a pornóoldalak. Vicceink, bemondásaink, káromkodásaink nyolcvan százaléka szexuális utalásokat tartalmaz. Korán felvilágosult gyermekeinket viszont nem engedjük a tévé elé, ha meztelenkedésre számítunk. A Penthouse címlapjára teszi viszont a gyermeknemzésre készülő kitűnő aggot és házastársát. Maga a házastársi szex azonban viccek témája. Ugyanúgy, adott esetben, a papi nőtlenség is. Alkalmasint megcsodálhatjuk a meleg büszkeség napját.
Valószínűnek látszik, hogy az ember nemi szokásai néhány ezer év alatt nem sokat változtak, csak a tömegkommunikáció fejlettebb. Evégből aztán nehezen botránkozunk meg.
A minap hallottam a hírét, hogy a leggazdagabb nyugati országban bizonyos legalizációért és elismerésért emeltek szót az állatokkal szexuális viszonyt folytatók. Törekvésük lényegében az, hogy a szodómia bekerüljön a bevett (PC) dolgok közé. Érveik között szerepel, hogy partnerükhöz nem csupán gerjedelemmel, hanem érzelemmel is kötődnek. Az érzelem pedig magasrendű. Harcolnak tehát a kiközösítés ellen, elegük van abból, hogy rejtőzködniük kell.
Érdekes. Nincs tüzes eső. Nyilvánvaló, hogy az ember érzelmileg kötődhet állatokhoz, legyen bár szó tengerimalacról, teknősbékáról, kutyáról, macskáról, elefántról. Az állatok gyönyörűek, izgalmasak és szeretnivalók. A dolog másik része: tudjuk, hogy a szodómia nem újkeletű. (Egyébként van olyan ország, ahol életfogytiglani fegyházzal büntetik.) De a szodómia normális viszonyok között eltévelyedés, tehát szigorúan magánügy, sőt: titok.
Hogy korrekt-e az az ember, aki büszkén áll vele a világ elé, én nem tudom...