Örvényben

-Szigetvilág-

Erős képzelet szüli az okokat
(Montaigne)

Perverz világot élünk. Velejükig hazug humoristáink Medgyessy Péter kapcsán Kossuth Lajossal tréfálkoznak, mondván, ifjúkori botlásából később – bölcsek lévén ott Bécsben – nem csináltak propagandát, mert Ferenc Jóska nem akarta, hogy az ügy ódiuma az ő fejére hulljon vissza. A mai magyar ellenzék tehát ostoba – éreztették a nagyérdeművel. Azt még nem sütötték el, hogy akár Kádár János, Kossuth is börtönből jutott fel a hatalom csúcsára: rövidlátóan közönyösek még ahhoz is, hogy a nemzet rágalmazásában következetesek legyenek.
Nos, még tévednek is, hiszen azt a bizonyos zavaros kártyaügyet Kossuth ellenségei 48 előtt és után mindig az aljasság és a kalandorság visszatetsző színeivel festették le, legfeljebb Ferenc Jóskának jobb volt az ízlése, mint a honi rendőrspicliknek. A részleteket ma sem látjuk tisztán, s bizonyosan nem is fogjuk. 1832 februárjában tették a feljelentést, s alig telt el egy év, máris hiányzott a megyeházi jegyzőkönyvből. Andrássy Károly gróf, a szép Szapáry Etelka férje – akinek tőketerebesi birtokán volt ügyész a fiatal Kossuth – nemcsak visszavonta a kártyaadósság és az uradalmi kasszába való benyúlás miatt tett feljelentést, de valószínűleg ő tépte ki az erre vonatkozó lapot Zemplén megye jegyzőkönyvéből. A mende-mondák szerint Etelka grófnőt éveken át szerelmi kapcsolat fűzte Kossuthhoz, férjétől – aki szinte mindig külhonban tartózkodott – külön élt. Kossuth a szokásosnál nagyobb hatáskört kapott az Andrássy-birtok ügyészeként, s igaz, hogy pénzben kártyázott – tíz évvel későbbi megrendítő önvallomásában ügyét a nagyközönség elé tárta a Pesti Hírlap hasábjain. „Aki egyszer kártyaasztalhoz ült, az egy oly szédítő örvény szélén ül, mely száz közül kilencvenet bizonyosan elsodor. Ezt mi magunkról tudjuk, uraim.”
De nem a kártyaszenvedély, majd a Zemplén megyéből való kényszerű távozás volt az ifjú táblabíró első purgatóriuma, hanem a koleralázadás. Az 1831-es parasztfelkelés emlékműve Enyickén áll, még 1938-ban, a csehszlovák agrárpárti politikusok hatalmának alkonyán leplezték le. A 18 méteres oszlopon álló férfialakot két életnagyságúnál nagyobb szobor fogja közre, és mint a régi Magyarország szociális igazságtalansága ellen folytatott küzdelem jelképe, ma is a szlovák panteon része. Csakhogy a Sátoraljaújhelyet is megrázó lázadás korántsem volt az a nemzeti értelemben vett dráma, amelynek ma a szlovákok hiszik: sokkal inkább a véletlen s az emberi ostobaság indította el.
A lengyel felkelés leverésére átvezényelt cári csapatok ázsiai ezredei hozták magukkal a kórt, mely átcsapott a galíciai–magyar határon. A tikkadt júliusi hőségben úgy hullottak az emberek, mint ősszel a légy. Puffadt testtel, irtózatos görcsök között vonaglottak, veséjük leállt. A kommabacilusok olyan erős hasmenést okoznak, hogy a nagy és hirtelen nedvveszteség halálhoz vezet: a Felvidék tudatlan, főképp tótocska parasztjai pedig a tüneteket látva hol a büntetést hozó Fekete Asszonyra, hol pedig a kór megfékezésére képtelen vármegyére gyanakodtak.
S mert gyanakodtak, képzelegtek. Kerékgyártó János kiváló Kossuth-monográfiájában drámai képet rajzolt az új Dózsa-lázadásról. Egy serdülő lányka a tőketerebesi kastély mellett meglátott egy zsidót, akiről azt híresztelte, hogy mérget szór. Sokan rögtön tudni vélték, hogy a vármegye urai pénzelték fel a szatócsot. Össze is fogdosták a környékbeli falucskák és a birtok zsidóságát, a kolerajárvány miatt kiküldött vármegyei biztost pedig kínvallatásra fogták. Mivel egy kassai orvos bizmutport osztogatott a betegeknek, ezt is úgy értelmezték, hogy a vármegye méreggel éteti a szegény népet. (Egyébként a magyar úr és a földesúri birtokon kocsmát bérlő s terményfelvásárló zsidó szatócs alakja összefolyik a szlovák népi tudatban: az egyik gyűlölt vonásait átviszi a másikra, még erősebb, abszurd magyargyűlöletre sarkallva.)
Elrendelték hát a falvak zárlatát fentről, a megyeházáról, lent pedig azonnal kitört az éhínség. Egyre dühösebben hangzott a vád: az urak, a papok és a zsidók a romlás okai. A megyei biztosokat – akik kórházakat próbáltak felállítani, s megszervezni a tömeges temetést – gyilkosoknak s a Fekete Asszony gonosz szolgáinak kiáltották ki.
Egy obsitos katona azt a hírt hozta, azért mérgezik a kutakat az urak, hogy a cár katonái ne merjenek szabadítóként az országba jönni. A rendcsinálásra jött Lőrincffy vármegyei biztost a parasztok elfogták és megkínozták, vallja be, hogy nyolc falu megmérgezését bízták rá a májusi titkos tanácskozáson az újhelyi urak. Egy ember hirtelen hirdetni kezdte: a papok még a szentelt ostyába is mérget kevernek. Megszületik az úrellenes jelszó:
– Halál a nyírott fejűekre!
Ősi kínzások emlékei elevenednek fel a lázadókban. A tágas udvarházak jajveszékeléstől, megkínzottak ordításától hangosak. A nemesi áldozatok fülét, orrát levágják, szemét kiszúrják, testét darabokra vagdalják. Végigdúlják Zemplént és Abaújt. Részeg suhancok apránként nyiszálják le egy serdülő nemesi leányka melleit, s pipaszárt szúrnak az ágyékába. Aztán karóval átdöfik a testét, egész családját kiirtják, csak az ágy alá bújt cselédlányt nem bántják – hiszen ő is szolga. A rebellisek kurucnak nevezik magukat, a megyei katonaság sem bír velük, igaz, Szapáry grófnő hajlékát Terebesen sortüzekkel megvédik. A megyeszékhely felé, Sátoraljaújhelyre rohannak hát az új kurucok.
A veszély óráiban egy fiatal táblabíró gyorsan és megfontoltan intézkedik. Kossuth – aki szlovákul is ért, egyszersmind kiváló latinszónok – a céhtagokból tűzoltóságot állít fel, buzdít és csendesít, majd az újhelyi postakocsin a zendülők elébe megy. Leszáll a kocsiról az Akasztó-dombnál, s szemtől szemben áll a tömeggel, amely már nem csak szlovák parasztokból áll. Nincstelen kurta nemesek, hétszilvafások is vannak köztük, zsákmányt és hatalmat akarnak. Kossuthnak nincs más fegyvere velük szemben, mint a szó. A gyilkosságig vadult, a kolera rémétől feldúlt emberek megjuhászodnak, a fiatal táblabíró érti a nyelvüket.
Nem valószínű, hogy a csillapító beszéd mögött valami álságos szándék is meghúzódhatott. Ám báró Eötvös Ignác királyi biztos császári csapatai lecsapnak a felkelőkre. Újhelyen a XVIII. század végén épült börtön megtelik elfogottakkal. Statáriális ítéletek születnek: akasztást ennyit még sosem látott Zemplén vármegye népe.
Amikor Kazinczy Ferencet is elvitte 1831 augusztusában a kolera, a Kazinczyakkal időnként perben álló és Sátoraljaújhely megmentéséért rövid időre népszerűvé vált Kossuth aligha gondolta volna, hogy neki is a börtön lesz egyik legnagyobb iskolája. Ahogy annak idején Kazinczyékat is besúgás buktatta le, úgy 1836-ban Lovassy Lászlót, az országgyűlési ifjak vezérét is, Kossuth pedig – aki a pozsonyi országgyűlésen nevet s hírt szerez magának – a Törvényhatósági Tudósításokban nemcsak elemzi az ügyet, de elvállalja az ünnepelt Lovassy védelmét is.
Sedlnitzky bécsi rendőrfőnök utasítására Lovassyék társaságához csakhamar ügynök szegődött. A lepénzelt jurátus, Lapsánszky szorgalmasan írta ügynöki jelentéseit, miszerint Lovassyék szidják a királyt és a dinasztiát, József nádort borozó, „részeges barátnak” titulálják – az öregúr csakugyan kedvelte az italt –, s hogy veszélyes republikánusok.
A kis ellenzékieskedő körre lecsap a titkosrendőrség, s hogy a szemfényvesztés teljes legyen, a besúgó is köztük van. Míg Lovassyt a királyi tábla tíz év várfogságra ítéli, addig a titkos ügynök – akinek a brünni Spielbergben ugyancsak tíz évet kéne letöltenie – Klein János néven új életet kezdett Bécsben császári és királyi irodatiszti minőségben. (Belőle legalább nem lett miniszterelnök Magyarországon.)
Nem sokkal később kiadták a parancsot: Kossuthot hosszú időre el kell hallgattatni. A vizsgálati fogság 1837 májusától két éven át tartott. A királyi tábla az elszenvedett vizsgálati időre még három esztendőt mért rá, amit a hétszemélyes ítélőszék négy évre súlyosbított. Ez összesen hat év volt. A budai várbörtönben a tömlöcök szűkek és sötétek, akárcsak a hírhedt brünni Spielbergben. Kossuthtól mindent elvontak, még a betűt is. Látogatót nem fogadhatott. A börtönudvarra sem engedték fel mindennap.
Anyja beküldte kedvenc flótáját, de azon – rendelkezett Sebes főhadnagy – nem játszhatott, „mert a fuvolahang elárulja, ahol el van zárva, s különböző hozzátartozóival már előre megbeszélt melódiákat játszhatna és ezekkel jeleket adhatna”. Az indoklás kegyetlen és buta is: látogató hiányában Kossuth kivel állapodhatna meg a zenei jelbeszédben?
A nyirkos zárka három lépés hosszú, szélessége annyi sincs, van benne egy ágy, asztal, bádog mosdótál s a sarokban hordozható árnyékszék. A székletet nem mindennap ürítik, ezért a levegő bűze gyomorfelkavaróan keveredik a dohszaggal. A zárt életmód megtámadta Kossuth amúgy is gyönge egészségét: állandó emésztési zavarokkal küzd. „Gyakran össze kellett szednem egész lelkierőmet – emlékezik száműzetésében –, hogy a foglalatosság nélküli örök magányban a képzelődés rajongásainak megálljt parancsolhassak. Meg tudom fogni, hogy a kevesebb lelkierejű foglyok magánfogságban megtébolyodnak.” S valóban, Wesselényi Miklós, az 1838-as nagy pesti árvíz emberéleteket mentő hőse – őt perében Kölcsey védelmezte – megtörten s megvakulva került ki budai és gräfenbergi fogságából, Lovassy pedig megőrült.
A közhangulat az udvar és a nádor ellen fordul. Az öreg nádor több ízben is magához hívatja Deák Ferencet. Pipafüstbe burkolózva, bor mellett latinul beszélgetnek a közállapotokról. Deák leszögezi az alsótábla, az országgyűlés alsóházának kívánságát, amelyet a nádor közvetít Bécsbe: 1840. május 1-jén jelentik be, hogy őfelsége kegyelmi határozatára a „státusfoglyokat”, köztük Kossuthot szabadon engedik. Börtönélményei – a harmadik purgatórium – megkeményítették, s minden bizonnyal szerepet játszottak abban, hogy 1848–49 kritikus hónapjaiban előbb pénzügyminiszterként és a Honvédelmi Bizottmány élén, majd kormányzóként a meg nem alkuvás szellemét képviselje. Amikor jöttek Délvidékről a hírek a magyar falvak népének elpusztításáról, minden bizonynyal átgondolta a koleralázadás tanulságait, és döntött. Ha akkor nem csinál a semmiből hadsereget – s ezért félrevezető az annyi ostoba közhitet felvonultató Kossuth–Görgey vita –, Trianon már a XIX. század közepén bekövetkezett volna.