Parlamenti felszólalás

TISZTELT KÉPVISELŐK!
Ha őszintén megvizsgáljuk legújabb kori magyar történelmünket, megállapíthatjuk, eddig csak három órát késtünk.
Ezen a kétórás úton.

Aforizmákkal mondom el, virágnyelven, erősen visszafogottan, amikről szűkebb választókerületemben, Magyarországon mi, nem képviselő emberek mostanában egymás között jóval nyersebben és egyenesebben beszélünk.

Itt már csak egy nagy Pató Pál-fordulás
segíthet!

Különben marad a régi szöveg, hogy: „Jobb ma egy veréb”, és még nem is
túlzok.

Idekívánkozik mindjárt egy intelem a fokozottabb teljesítménykövetelőkhöz:
a szamár sebessége is a kapott
takarmánytól függ.

De azért vannak pozitív eredmények is.
Itt van például…
(És még sorolhatnám.)

Jövőbeli erkölcsi aggályunk, hogy tudjuk: Isten büntet, csak az ember
áll bosszút.

Egyébként szegénynek lenni nem szégyen.
De ez az egyetlen jó, amit elmondhatunk róla.

Egyre aggasztóbb a kultúra helyzete is, mert nem lehet kínálni gyöngyöt olyanoknak, akik hagymával kereskednek.

Szóval kellene már konkrétabban is tenni valamit, mert egy csúnya folt még mindig szebb, mint egy gyönyörű lyuk.

Ellenkező esetben több ezer éves keserű tapasztalat, hogy egy hazugság az egy, két hazugság az kettő, de három:
az politika.

Tehát: bizalom. De kihez?
Mert ismerős az intelem, hogy ne közeledj kecskéhez elölről, lóhoz hátulról
és bolondhoz bármelyik irányból.

De azért, ha valaki azt mondja: „szamár vagy”, ne törődj vele. Ha ketten mondják: aggódj. Ha hárman: szerezz egy nyerget.

Barátaim! szóljunk fokozottabban bele – a pénzünkért! – az országos gondokba, különben továbbra is a néma meséli el a süketnek, hogyan látta a vak a bénát szaladni.

Szóval, remélünk, de nem mindent a személyi változásoktól. Bár önmagában, ha az unalmas ember kimegy a szobából:
olyan, mintha valaki bejött volna.

Vagyis húzzuk még, de óva beintünk a szívinfrastruktúra előtt:
még a legjobb ló is csak tetem, ha megdöglött.

Engels időben megmondhatta volna Trockijnak:
hóból még nem lesz túrós lepény.

És ki tudja, mi mindent fedezhetett volna még fel Kolumbusz: ha nem kerül Amerika az útjába.

Egyben bízhatunk, hogy Aki fogat adott, kenyeret is ad majd.

És a jövőben is meg kell bíznunk egymásban – még ha össze is vagyunk egy kicsit nagyon uszulva –, mert az ember nemcsak azért becsületes,
mert nem volt alkalma a lopásra.

De ha tolvaj csókol meg,
számold meg a fogaidat!