Zavar a rendszerben

Az oktatási kormányzat tervei szerint az új tanévben az első három évfolyamon már nem lehetne megbukni az iskolákban, és lehetőséget adnának a hét végi házi feladat megszüntetésére is. A támogatók a gyerekek frusztrációinak csökkentését tartják a javaslat erényének, a kétkedők viszont látszatmegoldásról beszélnek. Furcsamód a szülői szervezetek is tiltakoznak e változtatás ellen.

Iskolarendszerünk szabályait a közoktatási törvény rögzíti. A törvényt át lehet írni, ettől azonban a gyakorlat, a szemlélet még nem változik. Felkészült-e a magyar tanítói kar ilyen változásra?
– A tanuló előmenetelének értékelési kötelezettségét valóban az oktatási törvény írja elő – mondja Horváth Zsuzsanna, a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Központ tudományos főmunkatársa. – A helyi tantervek és nevelési programok szabályozzák, hogy milyen formában értékel egy iskola: jegyekkel vagy szövegben. E tekintetben szabadság van. Ez a szabadság azonban elvész, ha törvényi kötelezettség lesz az érdemjegyek eltörlése. Bizonyítványt viszont adni kell, mivel ez a tanuló továbblépésének a feltétele. A szöveges értékelés egy sor új problémát is felvet. Mert az érdemjeggyel valóban nem lehet kellő módon differenciálni, a szöveges értékelés azonban csak akkor lehet alkalmas a különbségek pontos kifejezésére, ha abban olyan finom, kimunkált nyelvi eszközöket használnak, amelyek a diák, a szülő, valamint a tanárkollégák számára is egyértelműek.
– Az alsó tagozatos buktatás és osztályzás tiltása valódi gond valódi megoldása, vagy részmegoldás csupán?
– Amikor a tanügyi vezetés hatékonysági zavart észlel a rendszerben, gyorsan eljut arra a következtetésre, hogy vagy a tantervvel, vagy az értékelési módszerrel van baj. Kiemelnek tehát egy elemet ebből a bonyolult szerkezetből, és azt várják, hogy annak megváltoztatásával majd javul a helyzet. Ez most éppen a buktatás és az osztályozás. Az értékelés körül egyébként ősidők óta zajlik a vita. A buktatás soha nem a tanár egyéni döntése, hanem azt a tantestületi megítélést fejezi ki, hogy egy diák nem léphet tovább, s talán sikeresebb lesz a második próbálkozás után. A jelenlegi felmérések szerint az első osztály megismételtetése is indokolt lehet, hiszen a gyermekek fejlettségi szintje és fejlődési tempója igen különböző. A buktatás azonban a felsőbb évfolyamokban már arról is szól, hogy az iskola nevelési eszközei csődöt mondtak. Ám körültekintő vizsgálatnak kell megelőznie a döntést, amelyre most az oktatási kormányzat készül. Meg kell nézni, hogy az iskolarendszer különböző pontjain milyen méretű ez a probléma. A statisztika szerint az évismétlők aránya az alsó tagozatban évek óta nagyon alacsony, és számuk alig változik. Az első évben a diákok négy-öt százaléka kényszerül erre, másodikban két százalékuk, harmadikban másfél, negyedikben valamivel több mint másfél százalékuk. A probléma tehát nem olyan méretű, hogy feltétlenül törvényi úton kellene kezelni. Vannak azonban neuralgikus pontok az utóbbi években. Ilyen a kilencedik évfolyam, amelyben valóban kiugróan sokan buknak. Most vizsgáljuk ennek okát.
– Az osztályzat eltörlésével nem tűnik el a pedagógusi szubjektivizmus, mely minden érdemjegy mögött ott sejthető. A tanár az egyessel vagy az ötössel nem kizárólag a tudást honorálja.
– Az érdemjegyek iskolánként valóban igen eltérő képességeket és tudást takarnak. Az osztályzás időnként a fegyelmezés eszköze is, és nincsenek világos kritériumok arra, hogy az egyes vagy az ötös mennyit ér. A jegynek sok üzenete van. S a diákok az évek során megtanulnak lavírozni az osztályzatok és a követelmények között, tudják, mi kell az egyik és mi a másik tanárnak. Ugyanakkor az érdemjegy a szülő számára is üzenet. Ezért is ragaszkodik hozzá a szülők többsége. Ennek mentén tudja ugyanis értékelni gyermeke helyzetét. Sok példa van arra, hogy azokban az iskolákban, ahol áttértek a szöveges értékelésre, a szülők kérték, legyenek jegyek is. Ugyanakkor a jelek szerint a szülők egyre gyakrabban kérdőjelezik meg az iskola értékelését. Ha egy diák több tantárgyból is megbukik, a szülő kérheti az önkormányzattól vizsgabizottság felállítását. E kérelmek száma folyamatosan nő. Arról kellene kutatást indítani, hogy ezek a bizottságok eltérően ítélték-e meg egy diák tudását, mint az iskolája, s ha vizsgálnánk azt is, hogy milyen típusúak a szülők panaszai, bizonyosan többet tudnánk a problémáról. A kérdéskör tehát jóval összetettebb annál, mint hogy megoldást jelenhetne rá a bukás és az osztályzás időleges eltörlése.
– Mintha ez a döntés a gyengébbeknek kedvezne, s hátrányosan érintené azokat, akik jó tempóban haladnak. A tanító ugyanis kénytelen lesz erejét a felzárkóztatásra és nem a tehetséggondozásra fordítani.
– Valóban fennáll ennek a veszélye. Nem vizsgálták, hogy ez a változás a tanulók hány százalékának fog kedvezni. Az oktatási miniszter azt mondja, ha nincs házi feladat, akkor a gyerekek majd kerékpároznak és futballoznak a hét végén. E mögött idealizált gyermekkép van. A gyermektársadalom éppoly tagolt, mint a felnőtt, nem lehet mindegyik tagjáról egyforma motivációt feltételezni. Lehet, hogy sokan tanulás helyett nem focizni fognak, hanem a tévé előtt ülnek a szabad idejükben. Nem felkészült az iskola a tömeges szöveges értékelésre sem, mert nem világos, mi lesz ennek a rendszere. S félő, hogy a szülők, visszajelzés híján, folyton kénytelenek majd bejárkálni az iskolába, hogy megtudják a tanítótól, hogyan is áll a gyerekük. A lényeg persze nem a forma, hanem a tartalom. A formai változtatásokat be lehet tartatni, de ettől még nem lesz eredményesebb sem a pedagógus, sem az oktatás. A tanítónak jelenleg is teljes szabadsága van abban, hogy mit tanít meg a négy év során. A tanterv szabályozó ereje nagyon kicsi, mégsem csökken a hajlandóság a túltanításra. Az oktatásban tehát a tanár és az általa választott tankönyv szerepe a meghatározó. A szakmai döntések javát helyben, az osztályban kell meghozni. A buktatás és az osztályzás vagy a házi feladat eltörlése még nem kezeli a problémákat. Ha minden más elem változatlan marad, ha ugyanolyan a tanítási kultúra, ha az értékelés nem fejlesztő, hanem versenyeztető, ha nem kap a tanár objektív kritériumokat a fejlesztéshez, akkor csupán adminisztratív intézkedés történt. Ésszerűbb lenne ehelyett megvizsgálni, hol, melyik régióban, melyik iskolában és hogyan jelentkezik alsó tagozatban a nagyarányú sikertelenség, és oda kellene fejlesztő programokat készíteni. Franciaországban például így tesznek. Ha azonban ez a tervezett változás mindenkire kötelező lesz, nem kizárt, hogy egyes helyeken eredményt hoz, máshol viszont másfajta problémákat gerjeszt. A törvény elrendelhet ugyan valamit, de attól még nem oldja meg a gondokat. Az viszont igaz, hogy szükség lenne szemléletváltásra a magyar iskolákban, egyfajta gyerekbarát, fejlesztő attitűdre. Ám erre senkit nem lehet törvénnyel kötelezni.
***
A tanulói teljesítmények értékelésének formái nagy változatosságot mutatnak Európában. Mindenhol megtalálható valamilyen szöveges, osztályzattal vagy betűvel történő minősítés. A gyenge teljesítményről adott elmarasztaló értékelés nem jelenti automatikusan a tanuló évismétlését. Ahol minden évben lehetséges a buktatás, ott gyakoribb a jeggyel történő és tantárgyankénti, míg ahol átfogó műveltségterületeket vagy egész évi teljesítményt mérnek, ott általánosabb a szöveges vagy betűjeles értékelés.

Ország Értékelés formája Buktatás
Belgium Osztályozás év végi vizsgák alkalmával, szöveges értékelés egy-egy oktatási szakasz/ciklus végén Maximum egy-két alkalommal
az oktatási ciklus/szakasz végén
Dánia Írásban történő szöveges értékelés minden év végén. A kötelező oktatás 9–10.
évfolyamán (utolsó két év) vizsgák, amelyeken a diákok osztályzatot kapnak Nincs
Németország Első két év végén szöveges értékelés, utána osztályzatok Van
Spanyolország Formája nincs meghatározva. Ciklus/szakasz végén vizsgák, amelyekre érdemjegyet kapnak a tanulók. Ciklus és szakasz végén lehetséges
Franciaország Vizsgák és tesztek vannak, a tanulók százalékokat kapnak, s ennek megfelelően értékelik őket Ciklus és szakasz végén lehetséges
Hollandia Szöveges értékelés kötelező Van
Ausztria Osztályzattal Van
Portugália Osztályzattal Kivételes esetekben lehetséges
Finnország A kötelező oktatás első 7 évében lehet szövegesen és osztályzattal is értékelni, ezután az osztályozás kötelező Van
Svédország Háromfokú skálán osztályoznak, amit átfogó szöveges értékelés egészít ki Nincs
Norvégia A 6. évfolyamtól kezdődően az értékelés része az osztályozás. Alapfokon átfogó szöveges értékelés van,
amelyet kísérhet az értékelés más formája is Nincs
Anglia Szöveges értékelés Nincs

Forrás: Oktatási Minisztérium (Euridyce)