A háborúba vitt ország

Medgyessy Péteren és kormányán kívül a világon mindenki úgy tudja, hogy Magyarország hadviselő félként, az Egyesült Államok egyik kiemelten fontos csatlósaként vesz részt az Irak elleni háborúban. Az iraki „tolmácsokat” magyar földön képezték ki „maroklőfegyver” használatára és „közigazgatásra”. A magyar légteret – a magyar kormány hozzájárulásával – a harci cselekmények előkészítésére használhatták. Amikor a világsajtóban az Irak elleni háborút nyíltan támogató harminc állam között sorolták fel hazánkat, a kormány nem tiltakozott jegyzékben, nem tartott ezt cáfoló nemzetközi sajtótájékoztatót. A világpolitika színpadán sunnyog, míg itthon azt szajkózza, hogy a békés megoldás híve, s hazánk nem is háborús fél.
Ők nem küldenek magyar katonát, csak hagyják, hogy itt képezzék ki az irakiakat „nyelvileg” a megelőző csapásra, ők átengedik légterünket, majd azt mondják, hogy „határozott szóbeli jegyzékben tiltakoztunk”, a kormányfő Irak „békés leszerelése” mellett ír alá deklarációt, majd kiderül: valamennyi aláíró ott szerepel a háborút támogató harminc csatlós között. Medgyessyék békét, nyugalmat, még teljesebb demokráciát, jólétet és a hazánkba igyekvő román vendégmunkások millióinak feltartóztatását ígérték. Ezzel szemben most itt állunk, mi, büszke, békeszerető magyarok, a Föld humanista, emberi jogokat tisztelő többségének megvetése közepette egy világégéssel fenyegető háború kellős közepén.
Pedig megtanulhattuk volna, ha Medgyessy azt mondja, lobbizott, akkor szocialista önkormányzati képviselők szavazatait árulta. Ha azt mondja, nem volt ügynök, akkor szigorúan titkos állományú tisztként szolgálta a kádári állambiztonságot. Ha azt mondja, jönnek a román vendégmunkások milliói, akkor ő megy vendégségbe a Kempinskibe Trianont ünnepelni. Ha azt mondja, a békés megoldás híve, akkor éppen egy háborús koalícióba készül bevinni hazánkat. Ha azt mondja, hogy EU-párti, akkor unióellenes. Mégpedig hálózati módszerrel igyekszik olyan helyzetbe hozni hazánkat, hogy az uniós tagállamok ne tudják felvenni, mert például tételes EU-szabályt sértett a kormány a légterünk háborús célra való átengedésével.
Medgyessy és külügyminisztere, Kovács László – mint a gramofonon megakadt lemez – egymást erősítve mondogatják, hogy hazánk nem hadviselő fél az Irak elleni háborúban, és katonát nem küld Irakba. Arcuk falfehér, ajkuk remeg. Hogyan higgyünk nekik? Hiszen a Bush elnökkel való kézfogásuk óta vagy folyamatosan hazudoztak nekünk, vagy tényleg nem képesek felfogni, hogy mibe rángatták bele hazánkat. Ha valóban fontos számukra a magyar nép sorsa, egyet tehetnek a haza érdekében, hogy azonnal benyújtják lemondásukat az Országgyűlésnek, és távoznak a hatalomból, amíg nem késő. A diktátor, a véres kezű Huszein nem tette ezt meg az iraki népért. Lássuk hát, különbek-e nála Medgyessyék?
Az ország presztízsveszteség nélkül már csak így tud kiszállni – a világuralmi álmokat kergető – Bush halálos öleléséből. Csak így nem veszélyeztetjük hazánk uniós csatlakozását. Az elmúlt tizenhárom év teljesítménye alapján a magyar nép megérdemli, hogy olyan kormánya legyen, amely nem Európa megosztásában, hanem a közös érdekű – világbékére törekvő – külpolitika kialakításában érdekelt. A rendszerváltás óta valamennyi szabadon választott kormány ilyen volt. A Horn-kormány is. A mostani nem ilyen. Ezt teljes egészében a köz előtt mind a mai napig ismeretlen és rejtegetett hálózat irányítja.
Egyébként most aztán tényleg éghetne a szégyentől Bárándy Péter arca, amiért az ő igazságügy-minisztersége idején keveredett bele hazánk egy olyan háborúba, amelyet sem az ENSZ, sem a NATO, sem az Európai Unió, de még a magyar Országgyűlés sem hagyott jóvá. Kétségbeesve vártuk a nemzetközi jogban járatos köztársasági elnök megszólalását. Úgy véltük, Mádl Ferenc szem előtt tartja majd az emberiség globális érdekeit és a magyar nép kilencven százalékának háborúellenes véleményét. Reméltük, azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy – a légterünk agresszió céljára való átengedésével – hadviselő féllé váltunk, EU-csatlakozásunkat is veszélybe sodorta a Bush kegyeit kereső kormányfő.
Az államfő meglepetést és csalódást okozott. Csak amiatt sajnálkozott, hogy a nemzetközi szervezetek nem tudtak egységes álláspontot kialakítani Irak leszerelésére. Azt azonban ő is elmulasztotta, hogy kifejezze a világ felé: a magyar nép elítéli az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazása nélkül indított háborút. Sőt, a köztársasági elnök a Medgyessyvel, zárt ajtók mögött, folytatott megbeszélése után leszögezte: meggyőződött arról, hogy hazánk biztonságának megőrzéséért az illetékes kormány megtette a szükséges intézkedéseket.
Örülünk, hogy ő meggyőződött erről. Mi nem. Mi úgy véljük, a nemzetbiztonság kockázatát Medgyessy Péter idézte elő. A Medgyessy hálózatához csatlósul szegődött SZDSZ véglegesen leírta magát a közéletben azzal, hogy elnöke deklarálta: „egyetért a kormány eddigi intézkedéseivel”. Magyarán egyetért azzal, hogy agresszorrá váltunk. Nincs ellenére, hogy az ENSZ és a NATO által jóvá nem hagyott háborúhoz irakiakat képezzenek ki Taszáron, hogy légterünket nemzetközi jogot sértő agreszszióhoz használják fel.
A hazánkat háborúba keverő Medgyessy mellett mindhalálig kiálló SZDSZ olyan jó tanácsokkal látott el minket EU-csatlakozásunk érdekében, hogy „ne verd a feleséged”, és hogy „ne légy közömbös”. Eközben Medgyessy az SZDSZ segédletével hazánkat egy világuralomra törekvő szuperhatalom csatlósává züllesztette tíz hónap leforgása alatt, amely csupán geostratégiai és gazdasági érdekeiért – az általa elképzelt új világrend kialakítása érdekében – dobja le gyilkos, nagy hatóerejű, tömegpusztító bombáit az iraki népre, szenvedést és megbocsáthatatlan bánatot okozva. Az SZDSZ közömbös a megbombázott feleségek és gyermekek iránt. Most éppen „a leghatározottabban elhatárolódik”. De nem a Medgyessy-kabinet háborút támogató politikájától, hanem „azoktól, akik szerint Magyarország hadviselő féllé vált, illetve háborúba sodródott”.
Vagyis azoktól, akik kimondják: Úristen, mit tettetek?