A NAT megdicsőülése

Néhány napja még a történelemtanítás elleni merénylettervezet borzolta a közvélemény idegeit, de az illetékesek mindenkit megnyugtattak: az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság által kidolgozott Ember és társadalom című tantárgytorzó nem kerül bevezetésre, az csak egy félresikerült darabja a Nemzeti Alaptanterv megújítását szolgáló ötletbörzének. Akkor elfogadtuk az oktatási tárca vezetőinek érvelését, de egyáltalán nem nyugodtunk meg. Jól sejtettük, vannak még munkacsoportok, szellemi műhelyek, amelyek hasonló idomtalan elmeszüleményekkel lepik meg a naiv és gyanútlan világot. A kompetencia-központú, egyszintű érettségi-felvételi vizsga koncepciója című tanulmány azonban a legborúlátóbb várakozásokat is letargiába taszította. A koncepció kidolgozói az Oktatási Minisztérium nélkülözhetetlen káderei, ezért elképzeléseiket nem lehet félvállról venni. A dolgozat elején kifejtik a szerzők, hogy a továbbtanulásra való alkalmasságot, valamint a felnőtt életben használható tudást előnyben részesítik a szaktárgyi ismeretekkel szemben. Ez még nem lenne olyan túl nagy baj, ám az alkotók ízelítőt is adnak, miként képzelik a „továbbtanulásra való alkalmasságot” és a „felnőtt életben használható tudást”. Elemezze az ifjú maturandus azt a világtörténelmi fordulatot jelentő eseményt, miszerint a Big Brother nézői Zsanettet szavazták ki a műsorból, és nem Juditot. Fejtse ki a vizsgázó, hogy mennyiben ért egyet és mennyiben vitatkozna Kádár János önjellemzésével. (A szóban forgó önjellemzés így hangzik: a kompromiszszum robotosa.) Vesse össze a szerencsétlen diák Font Sándor és dr. Kiss Elemér egy-egy parlamenti felszólalását. Nem kell eldöntenie, melyiküknek van igaza, de ha jó jegyet akar, nem árt a megfelelő helyükön kezelni a képviselőket. Aki ezekből és a hasonló témákból sikeresen levizsgázik, az érett lesz, továbbtanulásra alkalmas, a felnőtt életben használható. (Az MSZP és az SZDSZ kiválóan tudja majd fel- és kihasználni őket.)
Számos amerikai egyetemen bevezették a nulladik évfolyamot. A felvételt nyert egyetemi polgárok jelentős része ugyanis felismeri a betűket, de nem tud folyamatosan, összefüggően írni, olvasni. Számukra egyéves egyetemi előképzést tartanak, hogy elsajátíthassák az írás, olvasás, számolás alapfokú művészetét. Az amerikai oktatási reform nagy diadala, hogy ezek a diákok tizenkét évet töltöttek iskolapadban, leérettségiztek, sötétek maradtak, mint Bush elnök könyvtárszobája, viszont soha nem panaszkodtak túlterheltségre. A követendő minta a magyar oktatás előtt is adott. Amikor minden magyar értelmiségi természetesnek tartja, hogy hazája miniszterelnöke egykor besúgó volt, hogy a korrupció a gazdaság mozgatórugója, amikor a képregényműveltségre és a tévéidiotizmusra épül majd a „tudás alapú társadalom”, akkor fog a NAT megdicsőülni.
Meglehet, Hiller államtitkár most is cáfol, a kompetencia-központú érettségitervezetét félkész tanulmánynak minősíti, amely nem azonosítható a tárca álláspontjával. De tudjuk, vannak még munkacsoportok és szellemi műhelyek, ahol a megtévesztésig hasonló, csámpás koncepciókon agyalnak. S ezen lidércnyomások részletei bekerülnek majd a NAT végső, hivatalos változatába. A pragmatista liberalizmussal felturbózott „szociáldemokrata” oktatásügy célja régóta ismert: a magyar diákok tartsák távol magukat a szerves magyar kultúrától, s még véletlenül se éledezzen lelkükben, elméjükben nemzeti öntudat. A baloldali „értékrend” és politikai gyakorlat szerint ez felnőttkorukban feltétlenül a hasznukra válik.