A Postabank-ügy új eleme

1997 tavaszán – amikor nyilvánvalóvá vált, hogy súlyos gondok vannak a Postabank gazdálkodásával – az akkori pénzügyi vezetés az állami tulajdonú részvényesek segítségével próbálta javítani a bank tőkehelyzetét. A módszer – amellett, hogy utóbb teljesen hatástalannak bizonyult – élénk vitát váltott ki az akkori kormányon belül.

Eredeti megoldást dolgozott ki 1997 elején a Horn-kormány – amelyben akkor Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök volt a pénzügyminiszter – a már nyilvánvalóan súlyos gondokkal küszködő Postabank tőkehelyzetének rendezésére. Az eredetileg 11, majd 12 milliárdos állami kezességvállalás mögé az állami tulajdonosi körbe tartozó részvényeseket sorakoztatták fel, úgy, hogy gyakorlatilag kötelezték őket az esetleges kezességbeváltás miatti terhek megtérítésére.
A pénzügyi tárca – ahol akkoriban László Csaba jelenlegi pénzügyminiszter helyettes államtitkárként, Draskovics Tibor, a miniszterelnök kabinetfőnöke pedig közigazgatási államtitkárként tevékenykedett – elképzelése ugyanakkor az érintett részvényesek körében nem aratott osztatlan sikert. A bank nem állami háttérrel rendelkező tulajdonosai nem kívántak részt venni a konszolidációban, mert nem láttak garanciát arra, hogy a Princz-féle menedzsment mellett megvalósul a Postabank prudens működése. Éppen ezért az állami tulajdonú részvényeseknek a tőkerészük duplájának megfelelő arányú kötelezettségvállalást kellett aláírniuk.

Ennek megfelelően a viszontgaranciából a TB Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat 49,3 százalékkal, a TB Egészségbiztosítási Önkormányzat 19,76, a Magyar Posta Rt. 13,81, Százhalombatta önkormányzata 12,01, illetve az EA-Generali AG 5,01 százalékkal részesedett. (A Generali egyébként nem ment bele az „üzletbe”.) Nyilvánvaló tehát, hogy a Horn-kormány valamilyen okból ragaszkodott a Princz-féle vezetéshez.
A lapunk birtokába jutott dokumentumokból kiderül: a pénzügyi tárca akkori vezetőjének, Medgyessy Péternek komoly nézeteltérései voltak Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel a Magyar Postára háruló pluszterhek miatt. Lotz egyik, Medgyessyhez írott levelében kifogásolja, hogy a garanciavállalás mértéke az eredeti 11 milliárd forintról 12 milliárdra nőtt, a kötelezettségek egy része – a korábbi megállapodásban szereplő 1998 helyett – már 1997-ben beáll, a törlesztési idő pedig tízről öt évre csökken. (Lotz utal rá: a törlesztési idő mértékét a megállapodás tervezett szövegének áttekintése mellett – az ő jóváhagyása előtt – pénzügyminisztériumi állásfoglalásra hivatkozva Kuncze Gábor és Baja Ferenc is megerősítette.) Lotz szerint a módosított megállapodás aláírása esetén az esetleges kezességbeváltás a Magyar Posta Rt. működésében súlyos gondokat okozhat: a nagyjából 400–500 millió forintos évenkénti teher, amelyet ez a kötelezettség keletkeztet, tartósan veszteségessé tenné a legnagyobb magyar közüzemi szolgáltatót, ellehetetlenítve korszerűsítési programját is. A miniszter tájékoztatta Medgyessyt arról is, hogy a fejlemények miatt Doros Béla, a Magyar Posta Rt. vezérigazgatója felajánlotta lemondását.
Medgyessy álláspontja ezzel együtt alig változott: válaszlevelében arra figyelmeztette kollégáját, hogy a vonatkozó kormányhatározatot egységesen végre kell hajtani, és ez alól a Magyar Posta sem jelenthet kivételt. Felajánlotta ugyanakkor, hogy amennyiben a kezesség esetleges beváltásának következtében feszültség keletkezne a cég gazdálkodásában, a posta kezdeményezheti a szerződés módosítását.
Lotz erre a levélre már feszültebben reagál: utal arra, hogy a fizetési kötelezettség megemelése a posta gazdálkodásában kezelhetetlen problémákat okozna, amelyekért ő személyes felelősséget is visel. „Leveledben – írja Lotz – a Magyar Posta Rt.-nek a Postabank Rt. alaptőke-emelésében való részvételét a Magyar Posta tőke-, illetve likviditási problémáinak megoldásaként értékeled. A tőkeemelésben való részvétel valójában a Postabank Rt. helyzetének rendezésére irányuló segítség egyik formája, ami a Magyar Postától mintegy 200 millió forint értékű, az 1997. évi üzleti tervében jóváhagyott fejlesztés 1998-ra való átütemezését igényli… A kezességi összeg mintegy felének szinte azonnali beváltása a posta ez évi gazdálkodásában már számottevő nehézségeket okoz, aminek következtében fontos fejlesztések elhalasztása válik szükségessé. Nem szerencsés olyan szerződés aláírása, amelynek módosítására igen rövid időn belül sort kell keríteni.”