Sátoraljaújhely nem Záhony. A zempléni városka határátkelőjénél nem állnak sorban az illegális tartálykocsivá tuningolt zöldséges Mercedesek, hogy napi tíz menetben hazamenekítsék Szlovákiából nemzeti olajtársaságunk külhonba szakadt üzemanyagkészletét. Sátoraljaújhelyen a Kárpátalján megszokottnál szolidabb üzletmenetben zajlik a benzinturizmus, mivel errefelé mindenki kizárólag a saját szükségletei kielégítésére törekszik. A hangsúly azonban a mindenkin van.
Még így hétfő dél körül is szép számban érkeznek az autósok – bizonyosan porszáraz tankokkal –, hogy a néhány másodpercig tartó útlevélvizsgálatot követően egyenest a határsávtól talán kétszáz méternyire épült benzinkúthoz hajtsanak. És már jönnek is vissza.
– Ezt a kutat úgy öt éve húzták fel a magyarok miatt, mivel a másik kútig vagy négy kilométert kellett menni. Jobb felé – segít a tájékozódásban egy magyar határőr.
– A távolabbi a slovnaftos, ott végül is Mol-benzint tankolhatnak. De emez sem rosszabb, habár néhány éve azt mesélték a skodások, hogy ha itt vettek benzint, utángyújtásos lett az autójuk.
– Koronát hol lehet váltani?
– Koronát? Minek? A faluban fizethetnek készpénzben forinttal és bankkártyával is.
A falu, vagyis Slovenske Novo Mesto, magyarul Szlovákújhely valaha a magyarnak megmaradt Újhely része volt, s csak a trianoni határmódosítást követően lett külhoni település. Az új gazda azonban nem becsülte meg szerzeményét, mert Novo Mestóban szinte beruházások nélkül teltek el az utóbbi évtizedek, leszámítva a már említett üzemanyagtöltő állomást. Ráadásul sokan ennek sem örültek.
– Érezhetően jobb volt a forgalmunk, amíg a magyaroknak át kellett haladniuk Novo Mestón, ha tankolni akartak. De azért most sem panaszkodhatunk, mert ha a sátoraljaújhelyiek igazán jó füstölt sajtot, majonézes halsalátát vagy szlovák sört szeretnének, hát bizonyosan nálunk kötnek ki – magyarázza az eladónő Novo Mesto két élelmiszerüzletének egyikében, miközben zsebszámológépén kikalkulálja, hogy forintban mennyit is kell fizetnem a kétszáz koronás tételért. Mert a forint természetesen itt is elfogadott vagy – röpke pillantást vetve a pénztár tartalmára – inkább domináns fizetőeszköz.
Nincs ez másként a benzinkutaknál sem: mindkét töltőállomás munkatársai rutinból váltanak koronáról forintra. Némi különbség csupán az árfolyamokban mutatkozik, ám a tranzakciót legrosszabb esetben is megússzuk hat forint húsz filléres, vagyis a hivatalos árfolyamot negyven fillérrel meghaladó árral.
Mindjárt ki is számolom, hogy ha 96-os benzint tankolok, akkor literenként negyven forintot takarítok meg a családi kasszának, mivel a határ közeli kútnál ez a fajta üzemanyag 30,6 koronába kerül. Mégsem tudok takarékoskodni, mert ismeretlen, ám jóakaró honfitársam riadt tekintettel beszél le a szlovák 96-osról, mondván, hogy az minőségben jó esetben is csak alulról közelíti a mi 95-ösünket. Marad tehát a 98-as 33,50-ért, ami kevésbé jó üzlet, de még így is vastagon megéri. A nyereség még tetemesebb lehet, ha nem a benzinkútnál vacakolok a valutaváltással, hanem odahaza beszerzem a koronát akár 5,60 forintos áron.
Nem meglepő tehát, hogy a sátoraljaújhelyiek üdvözült mosollyal az arcukon emlegetik azt a februári napot, amikor a Mol a szokásos világpiaci tendenciákra hivatkozva Magyarországon emelte, Szlovákiában viszont a Slovnafton keresztül csökkentette az üzemanyag árát.
A román vagy az ukrán határ közelében élő honfitársaink valószínűleg csak legyintenek az északon elérhető benzinárrés hallatán. Ám azt talán még a hivatásszerűen üzemanyag-turistáskodó külkereskedők sem tudják pontosan, hogy valójában miből is termelik meg a napi betevőt.
A kulcsszó az adótartalom. A Kárpát-medencében körbetekintve azt láthatjuk, hogy míg Romániában az üzemanyag nettó ára 54,30 forint literenként, Szlovákiában 65,30, Szlovéniában pedig 59,80, addig idehaza a benzinért minden sarc nélkül is több mint 90 forintot kellene fizetnünk. Ebből egyébként csupán 10 forint a kereskedő árrése. A világrekordhoz ez azonban még kevés, s itt kap kulcsszerepet a 153,80 forintos adótartalom, amely például Ukrajnában mindössze 23,50 forintnak felel meg, de még Ausztriában is csak 135,10 forint.
A tetemes különbség annak köszönhető, hogy Magyarországon az üzemanyagokat háromféle adó sújtja. A legkisebb tétel az úgynevezett készletezési díj, a maga literenkénti 3,38 forintjával, a jövedéki adó 103,50 forintos összege azonban még a benzin nettó árát is meghaladja. Mindehhez járul hozzá a magyar elme találékonyságát szépen reprezentáló megadóztatott adó: a végfelhasználói ár kiszámításakor ugyanis a jövedéki és készletezési adóval terhelt árat tekintik nettó árnak, így erre kerül rá a világviszonylatban szintén magasnak tekinthető 25 százalékos általános forgalmi adó.
Bár sovány vigasz, de érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon ilyesféle állami kitolással nem csak az autósoknak kell szembesülniük. A többszörösen megadóztatott adó fogalma az új otthont vásárlóknak is ismerős lehet, mivel ők a lakás árából visszatérítendő áfa visszaigénylésekor fizetnek az eljárási díjban újabb 25 százalékos forgalmi adót.
És ha már egyébként is számolunk, akkor nézzük, hogy mit is jelent mindez a Magyar Köztársaság költségvetésében. Március 11-i adatokkal kalkulálva kiderül, hogy a benzinkutasnak könnyedén odavetett „tankolja tele” eredményeként – üzemanyagtartályunkat ötvenliteresnek tekintve – az államkassza közel 8000 forinttal gyarapodik. A Magyar Ásványolaj-szövetség (MÁSZ) adatai szerint 2002-ben 1 692 709 058 liter motorbenzint adtak el Magyarországon, gázolajból pedig 1 141 367 611 liter fogyott. A benzin átlagára a Mol és a MÁSZ számításai alapján tavaly 224,7 forint volt, amely összeg majd 67 százalékát, vagyis 150 forintot az adótartalom tette ki. 2002-ben tehát a benzinből származó állami adóbevétel 254 milliárd forint. Hasonló módszerekkel szorozgatva könnyedén kideríthetjük azt is, hogy ugyanebben az esztendőben a gázolaj értékesítése 145 milliárd forintot hozott az államkasszának. Tehát összesen négyszázmilliárdnyi adóforintról beszélhetünk, ami hazánk éves költségvetésének tíz százaléka.
A horribilis összeg láttán igencsak kétségesnek tűnik a MÁSZ adómérséklő kezdeményezésének sikere. Wilde György, a MÁSZ főtitkára néhány hete kijelentette, hogy a szövetség vezetői személyesen a pénzügyminisztert szeretnék meggyőzni álláspontjuk helyességéről, annak ellenére, hogy a szervezet 1991-es megalakulása óta már több alkalommal hiába szorgalmazták az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentését. Wilde György már azt is sikernek tartja, hogy 2000-ben sikerült a polgári kormányt rávenniük a jövedéki adó mértékének szinten tartására. A főtitkár véleménye szerint egyébként csak első pillantásra igaz, hogy az adó emelése a költségvetés adóbevételeit is gyarapítja, mert a gázolajnál tavaly az első fél évben 7,6 százalékkal növekedtek ugyan az eladások, de a második fél évben, amikor az árba beépült a jövedéki adó ötszázalékos emelése, az értékesítés bővülése már csak két százalékot ért el.
A környezetvédők szerint az adóbevételeket a megfelelő célra kell fordítani, ők nem is a befolyt öszszeg felhasználása ellen tiltakoznak. A magas jövedéki adó egyéb problémákat is felvet. Lukács András, a Levegő-munkacsoport elnöke úgy véli, a jelenlegi jövedéki adó is túl alacsony, az autósok még így sem fizetik meg a környezetben okozott kárt.
– A jövedéki adó emelésével együtt azonban a személyi jövedelemadót kellene csökkenteni – mondja a Levegő-munkacsoport elnöke. A Gazdasági Minisztérium elképzelésével ellentétben a zöldszervezet nem támogatja az útépítést sem, mert az állam a jelenlegi utakat sem tudja fenntartani. Sürgősen meg kellene gátolni a benzinturizmus és a csempészet forgalmának további növekedését, mert ez a költségvetésnek évente legalább húszmilliárd forint bevételkiesést jelent, nem beszélve arról, hogy a benzinturisták a többi autóst rövidítik meg, és egy szomszédos államnak adóznak, miközben Magyarországon szennyezik a levegőt. (A Pénzügyminisztériumnak jelenleg nincs becslése arról, hogy milyen kár származik a csempészetből.) A legjobb megoldás az lenne – véli Lukács András –, ha az üzemanyagok adója egységes lenne, és szigorítanák a behozatalt.
A MÁSZ ötletéről értesülve a Pénzügyminisztérium illetékese azt nyilatkozta, hogy minden ésszerű javaslatot megvizsgálnak, ám a pénzügyminiszter nem tervezi az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentését. A hivatásos benzinturisták extraprofitját tehát egyelőre nem fenyegeti veszély.
origo.hu
Városháza-ügy: ez bizony nem kamu
