Biztonságos bunkerek

Szaddám Huszein életét nem veszélyeztetik az amerikai légitámadások. Az iraki vezető ugyanis olyan bunkerban tartózkodik, amely egy atomtámadást is kibírna. Ezt állítja a szerbia-montenegrói légierő nyugalmazott parancsnoka, Szvetozar Carevics tábornok, aki egyszerűen nevetségesnek nevezte a légicsapások első napján felröppentett hírt, hogy Szaddám feltehetőleg életét vesztette, amikor azt az épületet érte találat, amelyben állítólag tartózkodott.

Egy Bagdad melletti bunkerban van az elnök és a legfelsőbb parancsnokság, s ezt az óvóhelyet úgy építették meg, hogy teljes védelmet és biztonságot nyújt, s emellett ebben a föld alatti építményben minden megvan, ami a normális életvitelhez szükséges. Hónapokig lehet ott elzárva lenni a külvilágtól.
De honnan tudja mindezt ilyen pontosan egy szerb generális, amikor az ilyesmit nemigen szokták külföldi katonák orrára kötni? Egyszerű a magyarázat. Az iraki bunkereket jugoszlávok építették a múlt század hetvenes éveiben. Carevics jól ismeri őket. Nem egy ilyennek az építését felügyelhette. A bosnyák Resad Fazlic – szintén a volt titói Jugoszláv Néphadsereg tisztje – hasonlóképpen nyilatkozott. Szintén kizárta, hogy az amerikaiak berobbanthatják a föld alatti bunkereket.
– Ha Szaddám nem menekül el Irakból, biztosra veszem, hogy az amerikaiak egy ilyen bunkerban találnak majd rá – hangoztatta Fazlic. – Ezek a bunkerek húsz megatonna erejű közvetlen találatot is könnyedén elviselnek – mondta, s utalt arra, hogy teljesen hiábavaló bombázni a föld alatti betonerődítményeket. Az a bunker, amely szerinte most éppen Huszeinnek nyújt menedéket, nagyobb a többinél. Futballpálya nagyságú, s mindennel el van látva, ami alkalmassá teszi, hogy hosszabb – több hónapos – időre biztonságos munkakörülményeket biztosítson lakóinak. De építettek kisebbeket is Bagdadban, Moszulban, Kirkukban, Bászrában, Naszirijában, amelyeket parancsnoki és kommunkációs központoknak szántak, s amelyek hosszan tartó izoláltságot és erős csapásokat képesek kiállni.
Fazlic részt vett több mint tíz föld alatti bunker megépítésében a volt Jugoszlávia területén, abban az időben, amikor Josip Broz Tito szívélyes viszonyban volt Szaddám Huszeinnel. (Mint az Egyesült Államok is egyébként.) A létesítmények építését az irakiak csakis azért bízták a jugoszlávokra, mondta Fazlic, mert megtetszett nekik, amit Jugoszláviában (a volt JSZSZK-ban) láttak. A bosznia-hercegovinai Konjicnál épült egy hatalmas bunker, amelyet Tito számára rendeztek be háború esetére, részletezte Fazlic. Ezt másolták át iraki terepre. Nehéz feladat volt a sima, tagolatlan felszín miatt. A szakértő részletezte, hogy hogyan képezték ki a bunker fő részlegének kupolás tetejét, s az arra ráépülő rétegeket. A lövedékeknek, hogy maximális teljesítményt fejthessenek ki, merőlegesen kellene becsapódniuk a védőburokra, ellenkező esetben félrepattannak a kupoláról. De még ezt megelőzően át kell törniük a felsőbb védelmi rétegeket. Szavai szerint szinte lehetetlen pontosan kiszámítani a becsapódási szögeket, s folyamatosan megismételni a sikeres találatokat ugyanarra a pontra.
Nem véletlenül járták az iraki háborút megelőzően amerikai szakértők a boszniai hegyeket. A Tito idején épített bunkerekre – a bugojnói föld alatti világra, illetve a Bihac mellettire – voltak kíváncsiak. Washingtonban is tudták, hogy a jugoszlávok mesterei a bunkerek építésének, s azt is tudták, hogy a jugoszláv vállalatok éveken át építkeztek Irakban.